Lone Wolf kritika
Az egyik legjobb valaha készült akciófilm elemzése kapcsán könnyen eszünkbe juthat egy régi igazság: akciófilmek (és más "könnyű műfajú" alkotások) elemzésekor csak két esetben nehéz kritikát írni: akkor, ha nagyon sok a hiba benne és akkor, ha nagyon jó az egész. A „Sárkány csókja” egyértelműen az utóbbi kategória. Ugyanakkor hozzá kell tegyük: akciófilmekről elismerő (pláne dicsérő) kritikát írni a lehető leghálátlanabb feladat. Mert az akciófilm ma olyasmi, mint a 30-as, 40-es évek Magyarországán a ponyva műfaja volt: soha noha nem számíthatott a „magasabb” irodalmi körök elismerésére. (Még akkor sem, mikor Rejtő Jenő munkássága bebizonyította, hogy még ezen a területen is lehet zseniálisat alkotni.) Az az igazság, hogy az akciófilmekkel a filmszakma „prominensei” nem nagyon szeretnek foglalkozni. Ha pedig a másik oldalról – nézőként – vizsgáljuk: ez az a műfaj, amihez mindenki szeret „szakértőként” viszonyulni, mert mindenki úgy érzi, hogy ért hozzá. És persze a legkönnyebben támadható műfaj, hiszen a jelenetekre bármikor ráfogható, hogy azok túl gyorsak, túl lassúak, nem hitelesek, túlzóak, unalmasak … stb. Én mégis azt mondom: ez a kritika most egy nagyon színvonalas akciófilmről szól, mely megérdemel némi figyelmet.
A 2001-es Sárkány csókja Chris Nahon, francia rendező készítette, aki első nagy sikerét aratta vele. (Egyébként a 2005-ös Farkasok Birodalma is Nahon munkája.) Ezúttal azonban komoly segítséget nyújtott számára Luc Besson és Jet Li is, akik egy remek alap sztorit és egy zseniális forgatókönyvet adtak a rendező kezébe. Ehhez az erős fundamentumhoz társult egy nagyon eltalált rendezés, három önmagát is felülmúló színész és a világ talán két legjobb harcművésze: Jet Li és Cyril Raffaelli. Mindezen összetevőkből született meg a Sárkány csókja (Kiss of the dragon) az egyik legemlékezetesebb akciófilm, amit valaha láttam.
A méltatásokkal teli bevezetés ellenére azonban akárhogyan is nézzük, még mindig nehezen érthető, hogy a Sárkány csókja miért lett ennyire jó. Ha saját, öt pontból álló filmértékelési szempontjainkat vesszük végig, nem mindenhol tudunk kiemelkedő minősítéseket adni. Az alaptörténet rendkívül szimpla, a színészi teljesítmények terén a három főszereplő (bár önmagukhoz képest tényleg nagyon jók) kimagaslóan nagyivű alakítást azért nem nyújtanak, a hitelesség pedig bizony nem mindig van toppon. (Ehhez elég a pisztoly lövedékek elől való elugrálásokra, és Jet Li másodpercek alatti eltűnéseire gondolnunk.) Viszont a másik két szempont: a látványelemek színvonala és a rendezés vitán felül kimagasló. Az egyes jeleneteknél nem alkalmaztak számítógépes animációkat, nincsenek CGI –k, minden eredeti és a film úgy pörög, hogy egy pillanatod sincs unatkozni. Összességében az egész hihetetlenül jól működik, zseniális eredetiséggel kivitelezett és akárhányszor megnézhető. Ha ennek okait akarjuk boncolgatni célszerű a sztorival kezdenünk. (Innentől spoileres az elemzés.)
A történet végtelenül egyszerű: adott egy korrupt párizsi rendőrfelügyelő, Richard (Tchéky Karyo), aki mellesleg a francia belügyminiszter bizalmát is élvezi és adott egy kínai titkos-ügynök, Liu Jian (Jet Li), aki azért érkezik a francia fővárosba, hogy elkapjon egy ott ténykedő kínai heroin csempészt. Csakhogy kiderül: a valódi rosszfiú a korrupt főfelügyelő, aki személyesen öli meg a kínai maffiózót és veszi üldözőbe a gyilkosság szemtanújaként veszélyessé váló Jet Li –t. Mivel a kínai titkos-ügynök elviszi a helyszínről a gyilkosságot rögzítő videoszalagot, a korrupt rendőrfőnök mindent elkövet elfogásáért. Bonyolítja a helyzetet, hogy van még egy másik szemtanú is: Jessica, a párizsi prosti (Bridget Fonda), aki hajlandó tanúskodni a felügyelő ellen, ha Liu Jian kiszabadítja, túszként fogva tartott lányát. Összefog tehát az apró termetű kínai harcművész és a csinos prosti, hogy megbüntessék a kegyetlen Richard felügyelőt és kimenekítsék a nő lányát.
Tchéky Karyo szenzációsan alakítja a mocskos zsarut, aki semmitől sem riad vissza. A török származású színész dührohamai teljesen mértékben hitelesek, kegyetlensége stílusos, mondhatni szemernyi mesterkétség sincs benne. Valójában élete talán legjobb alakítását nyújtja. Ha van kiemelkedő színészi teljesítmény a filmben, akkor az egyértelműen Tchéky Karyoé. Jet Li szintén remekel, bár neki egészen más téren kell bizonyítania: nála a verekedések, akciójelenetek, akrobatikus megmozdulások színvonala a fontos. És ezt hozza is. Sőt. Bámulatos, amit a 38 éves harcművész csinál. A film végén, Jet Li megtámad egy komplett rendőr-őrsöt - mint az 1984-es Terminátorban Arnold Schwarzenegger, csak éppen gépfegyver nélkül – és cirka 15 perc alatt lever vagy 30 rendőrt. Persze sok a túlzás ezekben a jelenetekben, - és a realizmust követelőknek kicsit igaza van akkor, amikor megmosolyogtatónak tartják egyetlen embertől ezt a teljesítményt - de Jet Li mozdulatai, ütései és rúgásai akkor is fantasztikusak. Ha pedig hozzátesszük, hogy a fickó a világ egyik legnagyobb ma élő harcművésze (aki mellesleg 17 évesen Kína nemzeti wushu bajnoka volt), akkor nem is tűnik annyira túlzásnak az egész.
A sárkány csókja egy olyan tűszúrás a tarkó adott pontjára, mely fájdalmas és véres halált okoz annak, akit a különleges kínai módszerrel szúrnak meg. Jet Li végül így öli meg a kegyetlen Richard felügyelőt és a film is erről a jelenetről kapta címét. Viszont ezt a véres „aktust” megelőzi a filmtörténet egyik legjobb verekedős jelenete, melyben Cyril Raffaelli és Didier Azoulay küzdenek meg Jet Li -vel. Az összecsapás a „12 legjobb párviadal a filmvásznon” című listánkon a 8. helyet kapta (bár az első ötbe is simán bekerülhetett volna). A verekedés valóban szenzációs, amit a különleges aláfestő zene is fokoz.
A Sárkány csókja egy kicsit alábecsült, ám valójában nagyon színvonalas alkotás. Tetszett benne a pörgős rendezés, a hihetetlen verekedési jelenetek, Tchéky Karyo alakítása, Jet Li megmozdulásai, Bridget Fonda átéléssel előadott karakter megformálása és maga a történet is. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik és értékelik a CGI mentes harcművészeti jeleneteket, Jet Li stílusát és a „jó” illetve „rossz” oldal hagyományos megformálásának könnyen átélhető katarzisát. A Sárkány csókja egy nagyon jó kis akciófilm, melyet lazán hátradőlve érdemes élvezni, átadva magunkat a látványnak és a történetnek. Egy erős nyolcast kap tőlünk (8,2)!
Értékelésünk: 8,2 / 10
A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található
Facebook közösségünk és Twitter csoportunk