Filmworlds blog - Filmelemzések, vélemények és kritikák

Filmworlds

Az éhezők viadala és a beavatott filmek társadalom modelljei

2018. április 23. - Filmelemző

Suzanne Collins 2008 -ban megjelent regényéből (The Hunger Games) Gary Ross 2012-ben rendezett fantasy kalandfilmet, melyben egy különleges világot ábrázolt. Egy világot, mely valójában egy diktatúra, ahol nincs szólásszabadság, ahol nincs szabad akarat és ahol nincs igazságosság sem. Az éhezők viadalának helyszíne egy olyan kitalált birodalom (Panem), ahol körzetekben és kasztokban folyik az élet: vagyis egyes kasztokban és körzetekben nyomorognak és állig felfegyverzett katonák tartják fenn a rendet, míg más kasztokban és körzetekben tombol a jólét. Bár mindenhol egyetlen, központi akarat az úr (Snow elnök személyében) és sehol nincs demokrácia, az éhezők körzeteiben valóságos lázálom a mindennapi élet. Két dolog tartja mégis egyben Panem birodalmát: a rettegés és az évente megrendezett "éhezők viadala" játék. Suzanne Collins alighanem az ókori Róma történelméből vehette az analógiát, hiszen akkoriban is a "kenyeret és cirkuszt a népnek" elve segítségével uralkodtak a császárok. Amíg a népnek volt mit ennie és lekötötte a gladiátor-játék, addig nem gondolkodott a szabadság és elnyomás kérdésén és a lázadáson sem. Csakhogy a filmbéli történetben éppen a játékból indul ki a felkelés, mintha egy népszerű gladiátor kezdeményezné a lázadást. Ez a gladiátor Collins művében a szépséges Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence).  

ehezok.jpg

Az éhezők viadalának társadalom-modellje tehát egy kőkemény diktatúra, melyben a népet egy játék segítségével tartják nyugalomban. Egészen addig, amíg maga a játék nem kezdi szétfeszíteni a rendet: Katniss és társai fellázadnak ugyanis, a nép követni kezdi őket, titkos szimbólumnak pedig a poszátát választják. A harc végül megdönti a rezsimet. Elgondolkodtató és ügyes társadalom-megjelenítés, melyből számtalan történelmi és jelenkori diktatúra levezethető. Vajon nem ez a recept érvényes szinte minden autokráciára és önkényuralomra? Nem játékot űz az elnyomottakkal minden hatalom? 

A másik, hasonlóan disztópikus indíttatású film, mely sajátos, új társadalmi rendszert ábrázol, a Beavatott. Veronica Roth 2011-es regényéből három évvel később, 2014-ben rendezett nagy sikerű filmet Neil Burger, a Csúcshatás készítője. A könyv óriási sikert aratott, a film viszont egyszerűen csak "jó" minősítést kapott (mindössze 6,7 pontot az IMDb-n). Mindebből talán leszűrhető, hogy bár a történet sokak szerint önmagában kiemelkedő, fantáziadús és érdekes, addig annak filmes megvalósítása közel sem tekinthető tökéletesnek. 

Itt és most azonban nem a Shailene Woodley - Theo James - Kate Winslet neveivel "fémjelzett" csapat munkájával szeretnénk foglalkozni, hanem magával az alapsztorival és annak különleges társadalom-modelljével. Azzal a világgal, amit Veronica Roth teremtett, nagy sikerű könyvében. Itt 5 réteget különböztethetünk meg, mégpedig a bátrak, őszinték, önfeláldozók, barátságosak és műveltek kasztját.

beavatott.jpg

Az öt csoport szokatlan rendezőelv mentén lett kialakítva: Veronica Roth emberi tulajdonságokat választott ehhez. Elgondolkodva, talán a bátrak és műveltek mellé (akik a karhatalmat és a vezető értelmiséget testesítik meg), a földművesek, munkások és művészek megkülönböztetés logikusabb lett volna. Bár ebben az esetben ugyan ki választaná a munkás vagy földműves kasztot. Mindenesetre a történetben érdekes, hogy a rendszer mindazokat üldözi, akik egyik klisébe sem tartoznak (ők az elfajzottak). Az írónő ezzel üzen számunkra: akik kilógnak a sorból, azokat minden rezsim kiveti magából. Ebben a történetben is akad persze lázadó és itt is egy nő az: Beatrice Prior (Shailene Woodley). Segíti őt egy rendszerhez tartozó (valójában szintén elfajzott és lázadó érzelmű harcos), egy "bátor", aki a "négyes" névre hallgat (Theo James). Mindketten szembe mernek szállni a Jeanine Matthews (Kate Winslet) vezette rendszerrel. Vagyis kapunk tanulságot is: ha más vagy, mint a többiek, ha látod a körülötted kialakult világ hibáit, merj lépni, merj lázadni, kitűnni, más maradni. 

Mindkét film többet jelent önmagánál és mindkét film mélyebb szférákba visz bennünket, már ha képesek vagyunk meglátni az akciófilmek mögött megbújó tartalmakat és társadalomkritikákat. Akinek ez sikerül, az egy új szemszögből is élvezni tudja a két történetet, új gondolkodni valókkal gazdagodva. 

Egy műanyag sci-fi thriller: Expedíció (2018)

Február végén került a Netflix kínálatába Alex Garland sci-fi thrillere az Expedíció (Annihilation), mely Jeff Vander Meer "Déli végek" trilógiájának első regényét mutatja be megfilmesítve. Bár a Netflix miatt nem került a hazai mozikba, mégis nagy érdeklődés kísérte megjelenését. A várakozást részben maga a műfaji besorolás okozta, mivel még a kritikusok sem voltak biztosak abban, hogy hová is "tegyék" a filmet. (Az IMDb szerint kalandfilm, dráma és fantasy egyszerre, a Rotten Tomatoes pedig még kiegészíti a felsorolást az akció és sci-fi kitételekkel. De vannak filmes oldalak, ahol a horror meghatározás szerepel.) Szerintünk sci-fi thriller, ami csak a két órás játékidő végére lesz egyértelmű a néző számára.

annihilation.JPG

De milyen film is az Annihilation? Ha az első benyomást próbáljuk megfogni, akkor az mondható el róla, hogy erőlködés egy nagyon egyszerű történet "művészi" és mélyenszántó beállításokkal való megjelenítéséért. Valóban "izzadtságszagú" Garland igyekezete arra vonatkozóan, hogy valamiféle fennkölt rejtelmességgel ruházza fel a VanderMeer -től átvett sztorit, de sajnos ez a mesterkéltség zavaróan nyilvánvaló a néző számára. Művi a karakterek ábrázolása, művi a környezet és szinte minden konfliktus megjelenítése is. De nézzük sorban.

Mivel ezt a filmet nincs értelme spoiler mentesen elemezni, a továbbiakban - a végkifejlet elárulás nélkül - de spoileresen folytatjuk.

Adott egy alapkonfliktus: a Földbe csapódik egy ismeretlen objektum (talán meteor), mely kialakít egy furcsa "buborékot" (valahol Floridában), mely folyamatosan növekszik és közben elpusztít (vagy eltüntet) mindent amit beleküldenek. Katonát, kutatót, embert, állatot, gépet. Másrészt adott egy házaspár, akiket közvetlenül érint a katasztrófa: egyikük (a férfi) katonaként tagja egy a különítménynek, melyet a furcsa buborékba küldenek, másikuk (a feleség) pedig biológusként kerül egy tudós-csoportba, melyet 1 évvel később irányítanak oda, tudományos tanulmányozás céljából. A férfi az egyetlen, aki visszatér a furcsa övezetből, ám betegen és haldokolva fekszik egy kórházi ágyon. A feleség pedig részben férje miatt is nagy elszántsággal készül az expedícióra, hogy kiderítse mi folyik a buborékban.

Már ezen a ponton vannak azonban problémák: például miért vár az emberiség három évet arra, hogy tudósokat küldjön egy alapvetően tudományos kérdéseket felvető és az egész bolygóra nézve fenyegető jelenség tanulmányozására? Másrészt: amikor végre elszánják magukat, hogy tudósokat küldjenek oda, miért épp fiatal, pályakezdőket, vagy legalábbis kevés tapasztalattal bíró "szakembereket", nem pedig sok évtizedes gyakorlattal bíró valódi kutatókat, a Föld legnagyobb koponyáit, tudósait menesztik az övezetbe? Pláne, hogy fenyegető a veszély, hiszen a Föld sorsa a tét. Aztán miért csupa magánéleti válsággal küszködő, lelkileg sérült, 20-as, 30-as nő van bevonva a küldetésbe? Egyáltalán mi a jelentősége annak, hogy CSAK nőkből áll a csapat?

Ami a karaktereket illeti: egyedül a biológus főszereplő, Léna (Natalie Portman) alakja tekinthető felépítettnek (úgy ahogy), mivel látjuk múltját, sikeres házasságát, ismerjük motivációit (segíteni akar férjén és végére akar járni a rejtélyeknek) és tudjuk róla, hogy korábban katona volt. Ám a többi karakter elnagyolt, logikátlan, felépítetlen. A férj (Oscar Isaac) örökké morcos (csak egyetlen jelenetben emberközeli), múltja, jelleme teljesen ismeretlen. A pszichológusnő (Jennifer Jason Leigh) aki az öt fős hölgykoszorút vezeti a buborékba, robotszerű, érzéketlen, fakó jelenség, aki mindent ugyanazon a hangon mond és az égvilágon semmi emberit nem mutat. Később kiderül róla, hogy rákos, de ezen túlmenően semmit nem tudunk meg róla.

A felépítetlen karakterek miatt a film párbeszédei unalmasak, egysíkúak és enerváltak, a cselekmény tempója pedig indokolatlanul lassú (mintha Villeneuve készítette volna). Ezek miatt a "fékező hatások" miatt az egész vontatott, melyet csak néha szakít meg néhány mozgalmas jelenet. Összesen 4 scene rázza fel a nézőt: először egy krokodil támadása, kétszer egy furcsa medve-farkas keverék megjelenése és egy horror-jelenet, amit a kamerán néznek meg a hölgyek (az előző expedíció tagjairól).

A logikátlanságok is zavaróak: az expedíció tagjai száz kilométeres gyaloglásra készülve mennek a buborékba, ám eszükbe sem jut járműveket használni, inkább menetelnek napokig értelmetlenül, a rejtélyek fő helyszínének gondolt világítótorony felé. A film ugrál az időben, néha vissza-vissza idézve a főszereplő hölgy korábbi életének egy-egy jelenetét, ám ezekkel semmit nem hozzátéve az események alakulásához.

Közben zavaró az egész kiszámíthatósága is: a kezdetektől tudható ugyanis, hogy valószínűleg idegen civilizáció okozza a jelenséget és miattuk van annyi furcsa mutáció a buborékban rekedt állat- és növényvilág tagjainál. Így szinte unalomba fulladtan várja már a néző, (kábé a film felétől) hogy ugyan mikor találkoznak már végre az idegenekkel. Az expedíció tagjait megölik a mutáns állatok, bár az egyikük halála tökéletesen érthetetlen és logikátlan (besétál az erdőbe és annyi).

A végén összeáll persze a kép (meglepetések nélkül): idegenek küldték a Földre a buborékot, hogy az genetikailag (DNS szintjén) lemásolja az itt vegetáló élőlényeket, de hibásan és így beteg, életképtelen másolatokat (mutánsokat) teremtve pusztítsa el a földi életet. Aztán némi képzavar következik: a biológusnő visszatér a buborékból, de amikor kikérdezik a történtekről, nem azt mondja, ami nyilvánvaló, hanem mentegeti az idegeneket. Szerinte ugyanis nem ártani érkeztek. Persze a csattanó megmagyarázza, miért vélekedik így és ez a film egyetlen értékelhető fordulata. Bár a buborék megsemmisíti önmagát, az utolsó meglepetés szavatolja a folytatás lehetőségét.

Az Expedíció egy nem túl nagy gonddal elkészített, műanyag thriller, némi sci-fi hatással, vontatott rendezésben, minimálisnál is kisebb színész-teljesítményekkel. Csak a sci-fire nagyon kiéhezett filmrajongóknak merjük ajánlani.

Értékelésünk: 4,5 / 10

5.jpg

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

filmworlds_logo.jpg

2018.03.21.12:05

 

The Crown (2016) - sorozat az angol királyi családról [51.]

A két Golden Globe díjat is "bezsebelt" Netflix-sorozat több tekintetben is a "leg-" ek sorozata, hiszen amellett, hogy az egyik legdrágább, egyben a leghitelesebb is, már legalábbis azok közül, melyeket eddig az Egyesült Királyság uralkodócsaládjáról, a Windsorokról készítettek. Pedig nem volt könnyű dolga Peter Morgan csapatának, hiszen Európa egyik "kirakat" dinasztiájáról van szó, mely ugyanakkor meglehetősen sok rejtéllyel, furcsa történettel és egyéni sorssal is rendelkezik.

crown_1.jpg

Kezdjük például azzal, hogy a család eredeti neve, nem is Windsor volt, hanem Viktória királynő 1840 -ben megkötött házassága révén: Sachsen-Coburg und Gotha, mivel az uralkodónő 1840 február 10 -én férjhez ment Albert, szász herceghez. A királyi pár fia, VII. Edward még a német családnevet viselte, ám unokájuk V. György az első világháború miatt - melyben az angolok fő ellenségeivé váltak a németek - elhatározta a névváltoztatást. A dinasztia ekkor, vagyis 1917 -ben vette fel a Windsor nevet, a britek ősi történelmi emlékhelye előtt tisztelegve. 

crown.jpg

... és a valóság, az "igazi" megfelelők: II. Erzsébet és jegyese

Később V. Györgyöt, VIII. Edward követte a trónon, aki újabb érdekességgel gazdagította a család történetét, lévén, hogy egy elvált amerikai nő kedvéért (1936 -ban) egyszerűen lemondott a trónról (élete hátralévő részét külföldön kellett leélnie, a család "fekete bárányaként".) Öccse, Albert, VI. György néven került a trónra és a The Crown igazából az ő - 1936 és 1952 közti - uralkodásával kezdődik. Az első évadban láthatjuk a gyermek Erzsébetet (későbbi II. Erzsébet királynőt) felcseperedni, majd csinos ifjú leányként 1947 november 20-án, alig 21 évesen férjhez menni. (Férje a görög-dán származású, Görögországban, Korfun született Fülöp herceg lett.) Erzsébet házasságának boldog, de gondokat is megmutató történéseit beárnyékolta édesapja tüdőrák betegsége, majd 1952 -es halála. 

A világszerte népszerű sorozat második évada, már az 1956 -os válságokkal (Szuez) folytatódik és elmélyül a Windsorok belső problémáiban, illetve II. Erzsébet királynő életének felnőttkori életszakaszában. A főszereplők kiválasztását csak elismeréssel illethetjük: Claire Foy kétségtelenül hiteles megformálója II. Erzsébetnek (természetes szépsége és bája elbűvöli a nézőt), férje karakterében pedig Matt Smith szinte tökéletesen adja vissza Fülöp herceg életvidám természetességét (mely annyira szokatlan még mai is a királyi udvarban). Személy szerint kiemelkedőnek érzem Winston Churchill alakját megjelenítő John Lithgow játékát is, aki bár elsőre nem tűnt jó választásnak a karakterhez - többek közt karizmatikus megjelenése és 193 centis testmagassága miatt - valójában rácáfolt az előjelekre és zseniális hitelességgel alakította az első évadban a brit miniszterelnököt. 

crown_2.jpg

A főszereplők közül "erős" még a VI. Györgyöt alakító Jared Harris alakítása, aki intelligens színességgel mutatja meg a brit király egyéniségének sokrétűségét. A The Crown egy meglepően történet-hű alkotás a brit királyi család, a Windsor dinasztia és főként II. Erzsébet életéről, mindennapjairól, gondjairól - a belső, udvari viszonyokról, politikáról, intrikákról - mégpedig a második világháborútól kezdődően, az 50-es, 60-as éveken keresztül valószínűleg napjainkig (ha az újabb évadok is elkészülnek). Egy olyan, hétköznapi emberek elől elzárt belső világban pillanthatunk bele, mely a maga titokzatosságával mindig is érdekes volt a köznép számára. Érdekes aktualitást ad a sorozatnak, a Windsorok napjainkban játszódó története: Harry herceg idén májusra tervezett esküvője (Meghan Markle amerikai színésznővel), William herceg házassága (Kate Middletonnal), Károly herceg (trónörökös) esetleges trónra kerülése ... stb. 

A sorozat révén gyors történelem leckéket is vehetünk olyan megközelítésekből, melyek nem mindig szerepelnek a történelemkönyvekben. Remek forgatókönyv, kimagasló rendezés, hiteles alakítások jellemzik a The Crown -t, melyek érthetővé teszik a sorozat növekvő népszerűségét és két Golden Globe díját is.

crown_3.jpg

A fenti képen a brit királyi dinasztia látható 1937 május 12 -én, VI. György megkoronázásakor. Ajánljuk a sorozatot mindazoknak, akik szeretik a történelmet, akiket érdekel az angol királyi család XX. századi históriája, és akik kíváncsiak II. Erzsébet sajátos életének fordulatosságára. Értékelésünk: 8,5 / 10

*** 

Ha érdekesnek találtad lájkold FB oldalunkat is! 

filmworlds_logo_2.jpg

2018.01.07.(13:52)

Star Wars: Az utolsó Jedik - végre egy igazán színvonalas epizód [50.]

Spoilermentes kritika

Örülök, hogy a Filmworlds blog pontosan most két éves "fennállásának" évfordulóján és éppen az 50. poszt megjelenésekor én írhatok a legújabb Star Wars filmről, melynek címe: Az utolsó Jedik. Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok ennek az űreposznak és minden részt vagy hússzor láttam már. (Mint minden rajongónak, nekem is van Kedvenc Star Wars blogom ,melyről az elmúlt év során mindig folyamatosan tájékozódtam a kilenc részesre bővült történetfolyam friss híreiről.)

az_utolso_jedik1.jpg

Amikor az első infók megjelentek a VIII. epizód készüléséről: én is ugyanúgy lázba jöttem, mint sok millió más Star Wars fan, mert hozzájuk hasonlóan én is hosszú évtizedek óta várok már egy klasszikus részekhez méltó epizódra. Nos, úgy tűnik most végre megkaptuk: az Utolsó Jedik méltó a nagy elődök - az Egy új remény és a Birodalom visszavág - örökségéhez és ahhoz, hogy azok nyomdokaiba lépjen.

A VIII. epizód egyszerre magával ragadó és lehengerlő, miközben izgalmas és elgondolkodtató is. Egyszerre látványorgia és mélyebb érzéseket, valódi karaktereket bemutató akció-dráma. Tele van kiszámíthatatlan fordulatokkal és váratlan helyzetekkel, csupa olyasmivel, amiből alig kaptunk az elmúlt három részben. Nem voltunk ilyesmikkel elkényeztetve sem a tavalyi Zsivány egyesben, sem a 2015 -ös Ébredő erőben, sem pedig a 2005 -ös Sith -ek bosszújában.

Az utolsó Jedik tele van élettel, lendülettel, érzelmekkel és szenvedéllyel, miközben emberi, esendő és hétköznapi is. Azonosulhatunk főhőseivel, akik hús-vér emberek hibákkal, viccelődésekkel és vágyakkal. Ebben  a részben Rian Johnson rendező végre valódi karaktereket mutat meg nekünk, akik összetett, bonyolult jellemek. Közülük nagyon kiemelkedik Kylo Ren alakja, aki hatalmas ívű változást és karakterfejlődést produkál a filmben: láthatjuk belső vívódásai közben, mely végre hiteles és kiforrott, nem pedig mesterkélt, mint az Ébredő erőben. Adam Driver hitelesen "hozza" a figurát, méltónak bizonyul a saga központi alakjává emelkedni.

Ami a többi karaktert és színészi teljesítményt illeti: Luke (Mark Hamill) és Rey (Daisy Ridley) a legjobbak, illetve a mellékszereplők közül Poe Dameron (Oscar Isaac), akinek férfias, vagány és keménykedő stílusa határozottan feldobja a filmet. Ami azt illeti, egy ilyen karakter már nagyon kellett az eposznak. Mark Hamill bámulatosan nagyot alakít, néhol zseniális a játéka, Daisy Ridley pedig erre a szerepre született, úgy tud nőiesen vonzó lenni, hogy közben kemény harciasság is sugárzik lényéből. Valahogy hiteles, amit csinál.

A történetet illetően annyit tudok spoiler nélkül mondani, hogy fordulatos és izgalmas, miközben formabontó is több szempontból. Bár a nagy rejtélyek java része nem oldódik meg, kapunk újabb megfejtendő talányokat, melyeken bőven rágódhatunk még. A Csillagok háborúja feeleng -nek mindig is szerves része volt a találgatás, a "ki kinek a kije" típusú elmélkedés, mely a VIII. epizódban kipipál egy fontos kérdést. (Sajnos némi csalódást okozva.) Bár a cselekmény több szálon fut és sajnos nincs egyetlen markáns, központi történet-vonal (vagy az nem elég hangsúlyos) szerencsére így is magával ragad bennünket a hihetetlen cselekmény-gazdagság. Csak kapkodjuk a fejünket a rengeteg impresszión, ami két és fél óra alatt ér bennünket. 

A látványvilágra nem lehet panaszunk, bár az igaz, hogy kicsit talán kevés a helyszín és elmaradnak az előzmény trilógiában megszokott grandiózus hátterek, gigantikus városok és a furcsa lények alkotta tömegjelenetek, azért az űrcsaták, felszíni ütközetek baromi látványosra sikeredtek. (Én már a nyitó csatajelenetnél hátradőlve tudtam: ez egy kivételesen jó rész lesz, annyira ütős az első 15 perc.) Nagy pozitívum számomra, hogy van a filmben több fénykard-jelenet is, melyekbe nem tudok belekötni, annyira kidolgozottak és élvezetesek. (Főként a Snoke előtt, a testtőrökkel megvívott harc.)

Ha a negatívumokrók kellene beszélnem, akkor a sokszor felesleges viccelődést emelném ki és a néhány meghökkentően gagyira sikeredett villámjelenetet. Szerencsére az utóbbiak nem hosszúak, tényleg csak felvillannak, meghökkenést kiváltva, de ezeket később egy vállvonással elintézzük. (Istenem, Rian Johnsonnak is lehetnek gyengéi.) Mondjuk az egyik scene - aminek fő alakja Leia - már tényleg durván hülyeség, de túl lehet azért azon is lépni (ha megmagyarázni bajosan is tudjuk). A humor azért jó, hogy végig érezhető a filmben, emberközelivé teszi a figurákat és oldja a történetben felbukkanó kudarcokat is (a felkelők sikertelenségét). Ehhez kapcsolódva érdekes észrevétel, hogy ebben a trilógiában Az utolsó Jedik képviseli a klasszikus részek Birodalom visszavágját, hiszen itt is a birodalom (itt: Első rend) előretörését láthatjuk, hogy aztán majd a IX. epizódban átélhessük a jók valódi győzelmét (ahogyan az a Star Wars filmekben szokás). Talán negatívum kicsit a felkelők helyzete, mely elvétve nevezhető csak bizakodásra okot adónak. Johnson kicsit túltolja a "nyomort" és a kudarc-kártyát ezen a téren. Némi pozitívum, aprócska diadal azért javítanak az egyensúlyon és táplálná a katarzis esélyét is. (Erre azonban nem kapunk sok reményt.) 

Összességében régi Star Wars rajongóként egyértelműen csak dicsérni tudom Az utolsó Jediket, azzal a végső üzenettel, hogy méltó a klasszikus részekhez, mert megőrzi és tiszeli a hagyományos Star Wars jegyeket, miközben iszonyúan látványos, nagyon fordulatos, valódi karaktereket felvonultató és közben pozitív hangulatú is. Értékelésem szerint az egyik legjobb valaha készült Csillagok háborúja alkotás. Nálam: 8,5 / 10 pont.

 

Ha érdekesnek találtad lájkold FB oldalunkat is! 

filmworlds_logo_2.jpg

2017.12.16.(13:28)

Színészportré a most 40 éves Tom Hardyról [49.]

Szuggessztív tekintetű, erőteljes megjelenésű, jóképű, sőt sármos brit színész, akit nagyon sokféle szerepben láthattunk az elmúlt 15 évben Ő Tom Hardy, aki épp most lett 40 éves. Nézzük bemutatását egy 10 pontos portréban:

  • tom_hardy.jpg1.) Életkora: 40 év (2017 szeptember 15-én)
  • 2.) Magassága: 175 cm (forrás)
  • 3.) Gyermekek: Két kisgyermeke van: az egyik idén két éves, a másik 9
  • 4.) Feleség(ek)- barátnők: Első gyermekének  anyját nem vett el, ő Rachael Speed. Első felesége 1999 és 2004 közt:  Sarah Ward, a második felesége 2014 óta: Charlotte Riley, akivel Franciaországban házasodtak össze. A hölgy szintén színész (és gyönyörű), láthattuk például a Támadás a Fehér Ház ellen 2-ben és az Idők végezetéig -ben. 
  • 5.) Ifjú-kor: A húszas éveiben komoly kokainista volt, ami miatt még elvonón is részt kellett vennie. Amellett fiatalon alkohol problémákkal is küzdött és ez a gondja sajnos máig vissza-vissza tér.
  • 6.) Származás: Angol - ír keverék származású, London egyik negyedében született (Hammersmith) egy művész-családban, ahol mindkét szülő írással, művészettel foglalkozott. Gyermekként egy ideig Dél-Franciaországban is élt (tökéletesen megtanult franciául). Ifjú éveiben drámát hallgatott, majd a londoni Drama Center hallgatója lett, Sir Anthony Hopkins mentoráltjaként. (Ez ám a sikeres indulás.)
  • 7.) Díjak: Jelölték már Osrcarra (A visszatérőért), de végül nem kapta meg. A film azonban tarolt a 2016 -os Oscar gálán: kapott arany szobrocskát a rendező (Alejandro González Iñárritu), DiaCaprió és az operatőr, Emmanuel Lubezki is. (Hmmm. Hardy talán jobban megérdemelte volna, mint DiCaorio.)
  • 8.) Öt legjobb szerepe: Eredet (2010),  Legenda (2015), Mad Max 4 (2015), A visszatérő (2015), Kémes hármas (2013)
  • 9.) Egyéb szerepei: Tabu (2017), Dunkirk (2017), A 44. gyermek (2015), Piszkos pénz (2014), Locke (2013), A Sötét Lovag - Felemelkedés (2012), Fékezhetetlen (2012), Warrior - A végős menet (2011), Suszter, szabó, baka, kém (2011), Üvöltő szelek (2009), A kód (2009), Bronson (2009), Spíler (2008), Sucker Punch (2008), Twist Oliver (2007), Stuart: visszapörgetett élet (2007), W Delta Z (2007), Szex és szerelem (2006), Minotaur (2006), A szűz királynő (2005), Szökés Colditzból (2005), Gideon lánya (2005), Torta (2004), Az utolsó pillanat (2003), LD 50 Lethal Dose (2003), Star Trek 10 - Nemezis (2002)  
  • 10.) Filmworlds vélemény: nagyon jó színész, aki a legjobbaktól tanult. Intellektuális és mégis vad, sőt férfiasan markáns kisugárzása miatt szinte minden karaktert meg tud formálni, de az erőteljes, harcos figurák megjelenítései állnak legjobban neki. Isten éltesse 40. születésnapján!  

Ha érdekesnek találtad lájkold FB oldalunkat is! 

filmworlds_logo_1.jpg

2017.09.16.(11:00)

Az 5 legjobb film a terrorizmusról [48.]

Sajátos kategóriát jelent a mozgókép világában a terrorista akciókat, bevetéseket, Közel-keleti témákat, muszlim merényleteket feldolgozó filmek. Aktualitást ad a témának az a világpolitikai helyzet, melyben sajnos a terrorista akciók egyre nagyobb problémát jelentenek Földünk számára. Kiemelendő: nem soroljuk ebbe a kategóriába a háborús filmeket, még akkor sem, ha a Közel-Kelten játszódnak (pl. Sivatagi cápák), vagy terrorista csapatok elleni bevetésekről szólnak (Black Hawk Down).

5. München (Munich)

terrorist_munich.jpg

Steven Spielberg rendezte 2005 -ben a München című, valós eseményeket feldolgozó, különleges filmjétt, mégpedig Eric Bana, Daniel Craig és Ciarán Hinds főszereplésével. A történet az 1972 -es müncheni olimpia eseményeit dolgozza fel, amikor palesztin terroristák 11 izraeli sportolót gyilkoltak meg a német városban. A film egy izraeli nyomozócsapat munkáját követi nyomon, mely az események felderítését végzi a tettesek felkutatásával. Bana nagyot alakít és dicséretet érdemel a forgatókönyv, illetve rendezés is. Emlékezetes alkotás, a műfaj egyik legjobbja, listánk ötödik helyezettje. 

4. A királyság (The Kingdom)

terrorist_kingdom.jpg

Peter Berg rendezte 2007 -ben "A királyság" -ot, mely Szaúd-Arábiába repíti el a nézőt, ahol amerikai életeket követelő, 100 halálos áldozattal járó terrorista akció (robbantás + lövöldözés) tettesei után kell nyomoznia egy amerikai FBI csapatnak, mégpedig a helyi hatóságok felügyelete alatt. A főszereplők: Jamie Foxx, Jennifer Garner, Jason Bateman kiemelkedőt nyújtanak, főleg Foxx, akinek játéka alapjaiban határozza meg a filmet. A sztori érdekesen mutatja be Szaúd-Arábia ambivalens "működését" mely az Amerika-barát politika és a muszlim szokások kettősségében "vergődik". Az amerikaiaknak a nyomozás nehézségei mellett a szaúdi szervek bizalmatlanságával is meg kell küzdeniük, ám megnyerik maguknak a helybéli Faris kapitány támogatását.

3. Amerikai mesterlövész (American Sniper)

terrorist_sniper.jpg

Clint Eastwood 2014 -es filmje két évvel ezelőtt, a 2015 -ös Oscar gálán számtalan jelölést kapott, annak dacára, hogy jelentősen megosztotta az embereket. A 255 iraki és szíriai terroristát mesterlövészként likvidáló Chris Kyle életét bemutató filmet sokan egy egyszerű gyilkos népszerűsítésének tartottak. Pedig Kyle  törzszászlós több, mint 100 esetben tudta precíziós lövéseivel megakadályozni tömeggyilkosságok, merényletek, bombatámadások bekövetkezését (több száz katonatársa életét megmentve) A film bemutatja Kyle fiatalságát, majd karrierjét a seregben, de főként iraki bevetéseit és magánéleti problémáit, miközben bepillantást enged az Irakban működő Navy Seal egységek, mesterlövészek mindennapjaiba is. Végigkísérhetjük Kyle életét egészen 2013 -as váratlan haláláig. Eastwood realisztikus, kemény és látványos filmet készített az Amerikai mesterlövésszel.

2. A Bin Láden hajsza (Zero Dark Thirty)

terrorist_dark.jpg

Ugyancsak megosztó sztori, a történelem eddigi leghíresebb terroristájának, Oszama bin Ladennek az elfogásáról és likvidálásáról szóló film, melyet Kathryn Bigelow rendezett 2012 -ben. A film, a gyönyörű - és a forgatáskor épp 35 éves - Jessica Chastain főszereplésével készült. A hölgy kétségtelenül komoly alakítást nyújt, gyakorlatilag ő teszi emlékezetessé a filmet. Mellette Jason Clarke emelkedik ki a szereplők közül. A forgatókönyv egy hosszú, sok éves nyomozást mutat be, melynek egyetlen célja, a tömeggyilkos bin Laden megölése. Láthatjuk a feladat reménytelenségét, a kétségbeesett tehetetlenség perceit, majd a zseniális végkifejletet is. A filmet sokan támadták, mondván: a valóságban nem így történt, ám erre bizonyítékot eddig nem láthattunk és a helyzet az, hogy bin Laden elfogása (megölése) éppen úgy történt, ahogyan a film bemutatja.

1. Hazugságok hálója (Body of Lies)

terrorist_films_body.jpg

A legjobb eddig elkészült film a terrorista témájú alkotások sorában, a Body of Lies, melyet Ridley Scott rendezett 2008 -ban, Leonardo di Caprio, Russell Crowe és Mark Strong főszereplésével. Zseniális a sztori, kimagaslóak az alakítások, pergő a tempó és látványosak az akciók is. Gyakorlatilag minden szempontból magas színvonalú alkotással állunk szemben, emlékezetes jelenetekkel, ütős végkifejlettel, illetve mondanivalóval. Ebből a filmből megismerhető a Közel-keleti válság lényege, amihez elegendő a film első 20 percében odafigyelni Russell szavaira, mikor összefoglalja a térség problémáit. DiCaprio egy fedett CIA ügynököt alakít, aki a Közel-Keleten nyomoz egy hirhedt és veszélyes terrorista vezér után. Erős, 8,5-9 pontot érő film, melyet főleg azoknak ajánlunk, akiket érdekelnek a valódi Közel-keleti problémák és folyamatok.

filmworlds_logo_2.jpg

2017.08.26.12:15

 

 

A Nagy Fal (2016) [47.]

Már több mint 4 hónapja annak, hogy januárban megjelent a magyar mozik műsorán a Nagy Fal (The Great Wall) Yimou Zhang rendezésében és Matt Damon főszereplésével. Ennyi idő alatt a kínai-amerikai film értékelése az IMDb -n 6,1 pontig, a Metacritic -en 42% -ig, a MAFAB -on 76 pontig a Rotten Tomatoes -on pedig 35% -ig jutott. (A Rotten alaposan lehúzta.) Az eredmények határozottan közepes külföldi, és a közepesnél alig valamivel jobb hazai lelkesedést illetve ítéletet mutatnak.

Tovább

Teljesen megérdemelten nyert Oscart a Mindenki [46.]

Deák Kristóf rövidfilmje - a "Mindenki" - az idei Oscar-gála nagy magyar sikerét hozta. Az alig 25 perces alkotás több szempontból is lenyűgöző, különleges és értékes munka, amiért teljesen megérdemelten emelhette magasba az arany szobrocskát február 27 -én a tehetséges fiatal rendező. De nézzük, miért is olyan különleges a film?

Tovább

Utazók (2016) - kritika egy különleges filmről [44.]

A kritika első része teljesen spoiler mentes, jelezzük, hogy honnantól spoileres

Vannak filmek, amelyek többet jelentenek önmaguknál. Martin Tyldum, a Kódjátszma rendezője különleges alkotást készített 2016 őszén, Jennifer Lawrence és Chris Pratt főszereplésével. Ha végignézzük a művet, két dolog biztosan bekövetkezik nálunk: hatása alá kerülünk és elgondolkodunk. A történet ugyanis sokkal több kérdést és gondolatot vet fel bennünk, mint elsőre tűnik. Ez a film egyszerre szól szerelemről, önzésről, életről, halálról, önfeláldozásról és a leginkább szeretett ember iránti ragaszkodásról.

Tovább