Mi mással kezdhetne új esztendőt egy filmes blog, mint az egyik legnagyobb klasszikussal, a Casablancával. Vagy fogalmazhatnánk úgy is: ma visszatérünk a kályhához. A Casablanca ugyanis egy igazi filmkülönlegesség a filmkészítés hőskorából. Nem más, mint a filmezés szonátájának kezdőhangja (ha költői akarok lenni)! A gyártás dátuma, nem tévedés: 1942, a rendező pedig a Magyarországról Amerikába vándorolt (és ott 100 filmet készített) 1944-ben Oscart kapott Kertész Mihály.

A Casablancát milliók látták szerte a világon, generációk ismerik, gyakorlatilag a történelemnek is része. A film szinte minden mondata idézhető és gyakran idézik is más alkotásokban. Ezt a filmet mindenki ismeri, mindenki szereti és főszereplőit mindenki csodálja. Humphrey Bogart 43 éves volt a film forgatásakor, de összesen csak 58 évet élt. Személyes története nem volt tündérmese. New York előkelő negyedében nőtt fel, haditengerész volt az első világháborúban, majd 21 évesen a film felé fordult. A 30-as években már több filmben szerepelt gengsztert alakítva, majd jött a Máltai sólyom (első főszerepe 1941-ben) és végül 1942-ben a Casablanca, amivel nagyon befutott. (A filmet először a háború kellős közepén, 1943 januárjában mutatták be Amerikában.) Bár a Casablanca három Oscart kapott (legjobb film, legjobb forgatókönyv és legjobb rendezés), maga Bogart nem kapta meg a legnagyobb filmes díjat. Erre még 8 évet kellett várnia, 1951-ig az Afrika királynője forgatásáig, melyben Katharine Hepburn partnere volt, és amelyben Marlon Brando elől „halászta el” az Oscart. Bogart falta az életet: négy házasság mellett láncdohányos volt, whiskyt vedelt éjjel-nappal (bár nagyon jól bírta), két végén égette a gyertyát. Életmódjának eredménye: nyelőcsőrák lett, alig 58 évesen. Bár 81 filmben szerepelt, mindenki a Casablancából ismeri leginkább.

A Casablanca másik főszereplője: a Stockholmban született, gyönyörű Ingrid Bergman, cirka 16 évvel volt fiatalabb Bogartnál, ugyanakkor 2 centivel magasabbra nőtt, így valódi manöken-szépségként tündökölhetett oldalán. (Bogart 173, Bergman 175 cm volt, így bizonyos jeleneteknél "csalni" kellett kicsit.) Ingrid Bergman alig 27 éves volt a Casablancában, de az első Oscart ő is csak később, 1944-ben kapta meg a Gázlángért. (Összesen háromszor ítélték neki a szobrocskát.) Bergman is háromszor volt házas, 5 nyelven beszélt és szintén rákban halt meg 1982-ben, 67 évesen. Világszerte kivételesen tehetséges színésznőnek tartották, de én úgy vélem egészen különleges és nőies kisugárzása tette felejthetetlenné minden filmes alakításait.

A Casablanca egyrészt a két legendás színész: Bogart és Bergman játékától, másrészt Kertész Mihály zseniális rendezésétől és végül harmadrészt magától a történettől lett valódi filmlegenda. Pedig a sztori első hallásra nem tűnik különlegesnek (Körülményeiről egy érdekes poszt: ITT) (Vigyázat: innentől spoileres írás következik!)

Casablanca

A történet szerint az amerikai Rick Blaine (Humphrey Bogart) közvetlenül a második világháború előtt épp Párizsban tartózkodik, ahol beleszeret a szépséges svéd lányba, Ilsa Lundba (Ingrid Bergman), aki ekkor épp szintén Párizsban él. A fiatalok egymásra találva boldogok lesznek egy időre, ám közben kitör a második háború és a német hadsereg Párizs megszállására készül. A lány váratlanul eltűnik, Rick hiába várja a vonat pályaudvaron. Az esőben várakozó és Ilsa elköszönő levelét olvasó Bogart-jelenet a film egyik ikonikus élőképe. Főhősünk kénytelen egyedül menekülni. Bogart célállomása nem más, mint az afrikai Casablanca, ahol egy felkapott bár tulajdonosa lesz.

A város (és persze maga Marokkó is) ekkoriban francia fennhatóság alá tartozik, de mivel közben Pétein marsall vezetésével Dél-Franciaország behódol a németeknek, valójában furcsa helyzet áll elő Casablancában: a francia rendőrség és egy bizonyos Renault kapitány (Claude Rains) jelenti a hatóságot, ám felette a németek és Strasser őrnagy (Conrad Veidt) gyakorolnak hatalmat. Casablanca 1940/41-ben a háború elől menekülők város lesz, akiknek többsége Rick bárjában köt ki. Sokan csak az időt múlatják, ám még többen papírokat próbálnak szerezni, hogy tovább menekülhessenek Amerikába. Egyszer csak váratlanul szintén Casablancában köt ki Ilsa is, ám nem egyedül érkezik, hanem egy férjjel az oldalán, aki nem más, mint a híres anti-náci és cseh ellenálló: Viktor László (Paul Henreid). Amikor besétálnak Rick bárjába, szinte megfagy a levegő Rick körül.

Az új helyzet tovább bonyolódik: a házaspár Ricktől remél segítséget, mert közben hozzá kerül két olyan vízumengedély, mellyel elmenekülhetnének az USA –ba. Ám Rick sértett ember, aki úgy gondolja: Ilsa becsapta őt annak idején Párizsban és eltitkolta előle azt is, hogy férjnél van. Végül a feszültség akkor hág tetőfokára, mikor egy este Ilsa felkeresi titokban Ricket és mindent elmond neki. Bevallja: pár éve Párizsban, mikor megismerkedtek úgy tudta: férje halott. Ezért bonyolódott szerelmi kapcsolatba a magányos amerikaival. Ám közben – épp tervezett közös menekülésük előtt – megtudta, hogy férje él, így elhagyta Ricket. Amikor sokkal később, Casablancában újra Rick elé kerül, megint nehéz döntésre kényszerül: vagy marad férje oldalán, vagy valódi szerelmét Ricket választja. Végül a szerelmespárban győz a kötelességtudat, és örökre elválnak egymástól. Ilsa megkapja a vízum engedélyeket és férje oldalán Amerikába repül. Búcsújuk a filmtörténelem legromantikusabb (és legkönnyfakasztóbb) szerelmi jelenete.

A Casablanca több szempontból zseniális. Bogart cigarettázós, férfiasan lezser fellépését nők millió nézték mindig is sóhajtozva (miközben férfiak milliói próbálják azóta is utánozni), Renault kapitány fanyar humorát más karakterekben próbálták újrateremteni, és Ingrid Bergman nőies pillantásait, könnyben úszó szemeit rendezők tucatjai „rendelik meg” naponta Hollywoodban. Persze soha senki nem tudta őket méltóképpen utánozni, mert ők úgy és akkor, fekete-fehérben, a háborús évek idején voltak nagyok, talán a filmtörténelem legnagyobbjai. Bogart egyik kezével zakója zsebében, másik kezével whiskys poharat tartva nézett farkasszemet az akkori világ legfélelmetesebb emberével, egy német ezredessel, miközben szúrós szemeiben ott volt a férfias bátorság esszenciája egyetlen pillantásba foglalva. Mondhatnák: utánozhatatlan. És az is. Az elmúlt 73 évben senkinek sem sikerült.

A Casablanca azért persze nem hibátlan alkotás. Voltak már azóta nagyobb alakítások, egyéni színészteljesítmények, ugyanakkor tény: a Casablanca mindig megmarad annak a filmnek, melyet mindenki etalonnak tart. A zenéje hihetetlen jelkép lett és az a jelenet, melyben a bár vendégei együtt éneklik el a La Marseillaise –t, nem törődve a jelenlévő náci tisztekkel, mindörökre a szabadság életérzésének szimbóluma marad. Mi mással is zárulhatna filmelemzésem, mint a filmtörténet leghíresebb párbeszédével:

• - te Victorhoz tartozol. Te tartod benne a lelket. Ha most nem mész el, meg fogod bánni. Talán nem ma, nem is holnap, de hamarosan. Életed végéig.
• - Mi lesz velünk?
• - Nekünk megmarad Párizs. Elveszett mielőtt eljöttél Casablancába, de tegnap újra megtaláltuk.
• - De én azt mondtam, nem hagylak el.
• - Sohasem fogsz. Nekem is van dolgom. Ahova megyek, nem követhetsz, nem teheted amit én. Nem vagyok nemes lelkű. De világos, hogy három ember problémája nem sokat számít ebben az őrült világban. Egy nap majd megérted. Fel a fejjel, kölyök! 

Értékelésünk: 10 / 9,5

Facebook közösségünk és Twitter csoportunk