Filmworlds blog - Filmelemzések, vélemények és kritikák

Filmworlds

Tendenciaváltozások a filmvilágban [15.]

2016. január 08. - Harmat Árpád Péter

Ha az ember figyelmesen követi az utóbbi néhány év filmalkotásait – főleg a Hollywoodban készült műveket - akkor észreveheti, hogy jelentős változások zajlanak bizonyos dolgokban. Az egyik ilyen szerintem a filmek tempójában érezhető. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni azt mondanám: elérkezett a lassabb, majdhogynem vontatott filmek korszaka. A rendezők – de bizonyos mértékig már maguk a forgatókönyvírók is – inkább arra törekednek, hogy valamiféle realisztikusabb, valósághűbb megjelenítéssel ábrázolják filmjeik cselekményeit és ehhez a célhoz a tempó lassítását használják.

Ez egyszerre jó és rossz is. Jó, mert a hangsúly lassan áttevődik a tartalomra a látvány helyett és rossz is (nagyjából ugyanezért), mert ez a törekvés nagyon sokszor olyan esetekben is megmarad, amikor maguk a filmek egyáltalán nem „igényelnék” ezt, vagyis pont hogy cselekményeik és jellegeik a pergősebb látványosabb megjelenítéseket követelnék meg. Magyarán: a „lelassító”, újfajta rendezés alkalmazása az esetek egy részében inkább unalmasabbá és kevésbé élvezetessé teszi az adott filmet. Nyilván sok esetben ennek megítélése egyéni ízlés kérdése, hiszen van, aki nem alszik be egy olyan Sicario jeleneten, mikor 10 percig csak autók és emberek utazását figyelhetjük, de sokaknak (köztük nekem is) értelmetlen „lassításnak” és nem a realisztikus megjelenítés növelésének tűnik egy szimpla sivatagi kocsikázás végig mutatása.

Ha a jelenséget történelmi vetületben nézzük, észrevehetjük, hogy a filmtörténet kezdeteitől gyorsultak a filmek. Mondhatni az időegység alatt bennünket érő ingerek száma az 50-es évek filmjeitől növekedett (egészen napjainkig). Sosem felejtem el, hogy gyerekként mennyire szerettem az 1973-ban készült „Tavasz 17 pillanatát” főleg töris, második világháborús vonatkozásai miatt, de ma lekaparom az arcom mikor újranézem és azt látom, hogy a főszereplő (Vjacseszlav Tyihonov) teljes 15 percig főz egy kávét magának, majd rágyújt és a narrátor ez alatt csak annyit mond: „Stitlitz elgondolkodott azon, hogy mit tegyen.” Mi meg néztük, ahogyan gondolkodik. Ez volt 1973-ban. Aztán szépen felgyorsultak a filmek, és a tempó kicsúcsosodott a 90-es évek végétől az olyan akciófilmekben, ahol percenként 8 ember halt meg, miközben kilőttek 3 kocsit, összedőlt 4 ház, a főszereplő megfejtett egy rejtélyt is és még benyögött három poént is. Persze nagyon sok rendező nem engedett a gyorsabb tempó kísértésének és nagyon sok alkotás megmaradt a lassúságnál a 80-as, 90-es, sőt 2000-es években is. Hangsúlyozom: mindez a műfaji sajátosságoktól függetlenül történt, hiszen egy lélektani drámának éppúgy van tempója, mint egy akciófilmnek, csak az utóbbinál egy eleve, műfajilag gyors tempó további gyorsulása sokkal látványosabb.

Aztán elérkeztünk a 2010-es évekhez, és napjainkra újra megváltozott a filmek tempójában érezhető tendencia. Újra egy lassulást lehet látni. A Sicario mellett a Kémek hídja, az Amerikai mesterlövész, a Visszatérő és az Aljas nyolcas már ebben az új, visszafogottabb sebességű rendezésben készült, pedig műfajilag ezeknek egyike sem kellett volna, hogy lassabb legyen. Részben ezért is tűnt villámgyorsnak minden olyan film, mely szembe ment az új „divattal” például a Halálos iramban 7. Kérdés: hová vezet az új filmes törekvés: színvonalasabbak vagy unalmasabbak lesznek a 2016-os alkotások? Nem tudhatjuk előre, de egy biztos: érdekes lesz figyelni, hogy az újabb és újabb filmek követik e az említett tendenciát és a különböző műfajú alkotásoknál hogyan fog hatni ránk a lassabb tempójú, realisztikusabb megközelítésű rendezés.

Facebook közösségünk és Twitter csoportunk

A bejegyzés trackback címe:

https://filmworlds.blog.hu/api/trackback/id/tr478251738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fortress 2016.01.08. 21:05:40

A magam részéről a filmek tempójának lassulása inkább az idegesítő változások közé tartozik! Sok filmnél érezhető, hogy alig 100 perceb is kitűnően beleférne a cselekmény, mégis 150-160 percre nyújtják.

Amator 2016.01.10. 11:10:45

Kicsit másképp látom a kérdést. Vannak jó filmek és vannak rosszak. Mindig is voltak lassú és gyors sodrású sztorik. Az analóg világ végén talán a Bruce Willis filmek jelentették az utóbbiakat. Aztán megjelent a szép , új CGI világ, meg egy két elmebájos, aki kihasználta a technika adta lehetőségeket, és elkezdte fokozni a tempót. Egészen az elviselhetőség határáig. Egyszer belenéztem valamelyik Crank filmbe ( nem kellett volna ), és amit láttam, az az idiotizmus csúcsa volt. Ráadásul több rész is készült belőle, tehát sikeres lehetett legalább az első rész. Mit mondjak, sajnálom azt a generációt, amelyik éretlen fejjel ezen kénytelen felnőni. Koncentráló képességben jó ha eljut 10 másodpercig.
Ez a digitális világ szép lassan megöli a filmet. Persze az ember már nem is számít semmi jóra, egy évben jó, ha 10 egyedi, újszerű alkotás kerül a mozikba, abból max 1 Amerikából. Nem is igazán értem , mit esznek az emberek a hollywoodi filmeken, az európai filmek nagyságrenddel jobbak.

krferi 2016.01.16. 23:22:41

Halálos iramban 7, mint ami szembemegy a divattal, hahahahahaha, hát ez zseniális.
Én üdvözlök a mai, totálisan impulzusfüggő, fókuszálatlan világban mindent, ami lassú. Régen is az volt a jó: Tarkovszkij, Kubrick, Tarr.