Lone Wolf kritika
Mi tagadás, nagy kíváncsisággal ültem be a moziba a Zsivány Egyes megtekintésére és ez a várakozás - régi Star Wars rajongóként - konkrét elvárásokhoz, illetve bizonyos dolgokat illetően konkrét várakozásokhoz kötődött. Aztán megkezdődött a vetítés és sikerült "kikapcsolnom"' minden zavaró tényezőt vagy elvárást. Egyszerűen csak élveztem a történetet és a látványt. (Egyébként mindenkinek ezt ajánlom. Mármint, hogy elvárások nélkül nézze meg, Flow élményként.) Aztán 133 perccel később a moziszékből felkelve, még kicsit a látottak hatása alatt, de már józan tárgyilagosságomat visszanyerve megfogalmazódtak bennem az első impressziók a filmről. Az első kifejezés, ami eszembe ötlött, az önfeláldozás volt. Ez a film ugyanis teljesen egyértelműen erről szól, az önfeláldozásról. Soha egyetlen Star Wars fejezetben sem kapunk belőle ennyit. Sőt kicsit már sok is. Gareth Edwards ezen a téren sajnos túlzásba vitte a dolgot. Persze nem volt könnyű feladata, hiszen egy antológia (spin off) filmet kellett készítenie, melynek illeszkednie kellett a prequel részekhez - azok közt is a harmadik epizódhoz (Revenge of the Sith) - a végét tekintve pedig az 1977-es New Hope -hoz (negyedik fejezethez). Gyakorlatilag egy három és feledik fejezetet kellett csinálnia.
A második benyomás, ami rögtön kialakult bennem a moziból kifelé ballagva az a hiányérzet volt, mégpedig a misztikum hiányának furcsa érzete. A Csillagok háborúja filmeket mindig is "körüllengte" a misztikum, az erő, a varázslat. Na, ez most teljesen kimaradt. Amit benne hagytak belőle az csupán morzsákat jelentett és egy vak harcos közvetítette (elég szájbarágósan) a nézők felé. Harmadik percepcióm a klasszikus Star Wars panelek módosulásának és egy új megközelítésű látványvilágnak az észlelése volt. Nincsenek jedik, nincsenek fénykardok és nincs sehol a Skywalker család sem. Ám Edwards teljesen azért nem merte mellőzni mindezeket, így afféle "fan service" jelleggel egy egészen csipetnyit adott belőlük (csak hogy a régi Star Wars fanok ne morgolódhassanak). Így van egyetlen fénykardos jelenet (max 2 percig) és itt - ott felbukkannak váratlan arcok, szereplők a múltból. (De nem lövöm le a poént, hogy kik.) Végül negyedik helyen - az önfeláldozást adó sztori, a misztikum hiánya és a klasszikus jelleg elhagyása után - az újfajta látványvilágot említeném meg. Míg a prequel részek (1,2,3) kicsit meseszerűen próbálnak elbűvölni bennünket a különféle lényekkel, furcsa helyszínekkel, színek-formák nyüzsgő kavalkádjával, addig a klasszikus fejezetek (4,5,6), melyeket 1977 és 1983 közt készítettek, egyensúlyban adnak nekünk mesevilágot és komoly csillagháborús összecsapásokat is. A Zsivány Egyes egyik verzió mellett sem marad meg: a film első felében szinte semmi extra látványt nem kapunk (40 percig olyan az egész, mint egy sima thriller), majd az utolsó 40 percben csak kapkodjuk a fejünket az egész franchise legjobb űrcsata jelenetét bámulva (mégpedig tátott szájjal). A végső egyenleg azonban sajnos soványabb, mint az eddigi hét rész bármelyikénél is. Szép a tengerparti jelenet, vannak monumentális épületek és tényleg hihetetlenül jó az űrcsata is a végén, de a 133 perces játékidőben túl egyoldalúan elosztott mindez (a végére koncentrálva), és összességében kevesebb, mint amit a Star Wars filmektől megszokhattunk. Azért persze akadnak meglepetésszerűen "ütős" látványelemek is, mint a Jedha bolygón lebegő csillagromboló (lásd: 4. képünket alant) Óriási, tényleg! Ilyen megjelenítésben - vagyis az űrön kívül - Star Destroyert nem nagyon láttunk eddig. (Innentől minimális spoiler előfordul.)
És most pár szó a sztoriról, illetve a karakterekről és szereplőkről. A történet jól kitalált, logikus és hiteles. Mármint nem nagyon látni komolyabb ellentmondásokat; igazság szerint a film egyik fő erőssége maga a sztori. Egy nagy hibát azért elkövet, mégpedig a befejezést. Erről spoiler mentesen csak két mondat: Bár nyilván végig tudjuk hogy hogyan végződik az egész (pontosan úgy, ahogyan a New Hope kezdődik), mégis lehetett volna valódi happy end is a befejezés. A hősies önfeláldozás melodramatikus túlhangsúlyozása nem éppen a Star Wars életérzés része. És ez még akkor is igaz, ha sokan az értelmetlen "szereplő pocsékolást" a realista beállítással mossák össze. De nyilván Gareth nagyot akart dobni ezen a téren is és az alapból meglehetősen komoly hangulatú filmre még rátett egy lapáttal (a végén). Talán azt gondolta: így majd mélyen-szántóbbnak tűnik az összkép. A baj csak az, hogy a többség valószínűleg átlát a dolgon.
Ami a szereplőket illeti: Felicity Jones jó választás volt a főszerepre. Szép, sportos, értelmes. Nagy, lelkesítő monológokra nem alkalmas ugyan (bár van erre kísérlet a filmben) és a körülötte szövődő szerelmi szál is rettentően halovány (ki sem bontakozik igazából), mégis szerethető karaktert csinál Jyn Erso alakjából. Az azért nagy ziccer-kihagyás, hogy meg sem próbálnak egy szórakoztató vagy romantikus (esetleg romantikusan szórakoztató) történet-szálat kialakítani a férfi és női főszereplők között. Ha nem is Han Solo - Leia sziporkázással, de legalább minimális színfolttal (Jyn Erso és Cassian Andor közt) oldva a sokszor feleslegesen komor háttér hangulatot. (Elvégre még a frontkatonák is mosolyognak néha és nyilván éreznek szerelmet is.) Jyn Erso komor karakter és Felicity Jones "hozza is" ezt a komorságot. Szinte sajnáljuk, a nagy zöld, szomorú szemeivel együtt.
Diego Luna mint Cassian százados a legkomplexebb karaktert kapta. Olyan harcos megformálása volt a feladata, aki bár gyermekkorától küzd a birodalom ellen, leszámolt már az illúziókkal. Megmaradt benne még a hit, de megjelent már mellette a keserűség is. Jó megközelítés ez Gareth -től, mert végre árnyaltabban láthatjuk a lázadókat, nem "hollywoodizált" sziruppal leöntött idealizmussal. Csak kérdés: pont Diego Luna volt e erre a legjobb választás? Nem rossz amit csinál, de nem is túl jó. Az ember belegondol: mennyi remek, karizmatikus színészt lehetett volna "betenni" erre a szerepre. Kapásból tudnék vagy húszat, akik mind hatszázszor jobbak lettek volna Lunánál. De Gareth valamiért őt választotta, ez van. Forest Whitaker szintén problémás. A hajdan jobb napokat látott, hatalmas termetű színész nem igazán volt jelen a filmvásznon Saw Gerreraként. (Bár önmagában a karakter is gáz, mert vagy ezer kérdést vet fel már puszta léte is.) Akik viszont legjobban tetszettek: Mads Mikkelsen és Riz Ahmed. Hitelesen, és utóbbi egészen egyedi arcjátékkal alakította karakterét. Ami a szerepek kialakításánál zavart: miért ilyen rettentő keveset kapunk Darth Vaderből? Ezt semmi nem indokolja. Mintha Gareth félt volna a figura komolyabb szerepeltetésétől. Attól, hogy elrontja. Elvégre Vader az egész Star Wars Univerzum legnagyobb ikonja. Ez bizony gyávaság és szakmai megfutamodás volt a rendező (és a forgatókönyv író) részéről.
Vader helyett a két főgonoszt a halottaiból feltámasztott Peter Cushing (Tarkin kormányzó) és Ben Mendelsohn (Krennic igazgató) alakítják. A gonosz uralkodóról, Palpatine -ről egy büdös szó sem esik. Ami azért több mint fura, hiszen mégis csak ő az egész Glaxis ura. (Legalábbis a harmadik rész végére minden gonoszság feje, a kialakuló birodalom legfőbb ura és Darth Vader főnöke lesz belőle.) Cushingot illetően lenyűgöző, amit a készítők véghezvittek. A színész ugyanis 1994-ben (81 évesen) elhunyt, így arcát digitalizáltan oldották meg. Bámulatosan jól sikerült. Ami Mendelsohnt illeti: a túljátszás és a halvány jelenlét közt ingadozott (de még így is jobb volt mint az ébredő erőben kakaskodó Hux tábornok - alias Domhnall Gleeson - és Kylo Ren - alias Adam Driver - együttvéve.) Nem véletlenül tartja magát a mondás: "negatív karaktert és gonoszt mindig nehezebb alakítani". Összességében a szereplők teljesítménye közepeske, ami egy Star Wars látványfilm és filmes mítosz mesevilágához képest nem egy túl nagy katasztrófa.
Végül nézzük összegzően is a pozitívumokat - negatívumokat. Negatívum, a Star Wars misztikum teljes mellőzése és a látványvilág lesoványítása (a végső űrcsatára koncentrálása). Negatívum az indokolatlan és így mesterkéltnek ható, feleslegesen komor hangulat, mely a film minden percében érezhető és áthat mindent. Negatívum a melodramatikus befejezés, Darth Vader "mellőzése" és a szereplők közepes színészteljesítménye. Pozitívum a végső űrcsata-jelenet hihetetlenül profi megvalósítása, Chirrut Îmwe (alias Donnie Yen) fantasztikus kardozós-verekedős jelenete (a 30. perc környékén), a részletekre is ügyelő harci gépek, csillagrombolók kidolgozottsága, Darth Vader nagyjelenete (a végén), a kétméteres birodalmi droid K-2SO sziporkázó szövegelése (mely talán az egyetlen humorforrás a filmben) és végül a bajtársi összefogás érzésének sikeres megidézése (többször is a filmben).
Mindent egybevéve a Zsivány Egyes jó kis film, ha nem is kiemelkedő. A prequel részektől mindenesetre nem húzott el nagyon és az Ébredő Erőnél is csak egy hajszállal jobb. Ha a Force Awakens 6,9 pontot kapott tőlünk, akkor a Zsivány Egyes maximum 7 pontot érdemel. (Saját szempontrendszerünkben: alaptörténet: 2/2, színészek: 2/0,5, rendezés: 2/1,5, látvány: 2/1,5, hitelesség: 2/1,5) Egyébként a filmes oldalak és blogok többsége jellemzően 7-8 pontra értékelte a filmet. Hetediksor: 7 pont, movietank: 7,5 pont (1176), supernatural.: 8,5 pont (608), filmtrailer: 8 pont, filmbook: 8 pont (6000), smokingbarrels: 8 pont (1149), vox: 8 pont, 30/40 blog: 5 pont (2205) De szerintünk a film egyértelmű hetes.
Hogy mi jön ezután? 2017 december 15-én a VIII. rész Rian Johnson rendezésében, a Force Awakens főszereplőivel. Aztán a páros években (2018-ban és 2020-ban) érkeznek a következő spin-off fejezetek. A 2018-as Han Solo élet-útját mutatja majd be (vélhetően Phil Lord és Christopher Miller rendezésében). Aztán 2019-ben megkapjuk az újabb kánon részt, a harmadik trilógia zárását (amiről még semmit nem tudni) Végül 2020-ban a harmadik antológia mű majd Boba Fett alakjával foglalkozik.
Bízzunk abban, hogy ezeknek a részeknek sikerül majd 8 pont fölé emelkedniük, mert ez sajnos az 1983-as "Jedi visszatér" óta nem jött össze sem Lucasnak sem a Disney -nek. De hogy a zárógondolat méltó legyen a Star Warshoz, tegyük hozzá: a generációkon átívelő, szerethető és önálló világot képező Csillagok háborúja, saját értékelési rendszert érdemel, melyben az egyes részeket minden más filmtől külön kell kezelnünk. Ez valóban egy csodálatos és különleges fantázia-univerzum, amit 100% -ban ki lehet élvezni. Még ha a Birodalom Visszavág óta hiányzik is a tökéletes élmény, és ezúttal ennek 70 százalékát kaptuk is meg.
Értékelésünk: 7,0 / 10
A Filmtressnél: 7,5 pont
Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!
2016.12.15.(23:58)