Filmworlds blog - Filmelemzések, vélemények és kritikák

Filmworlds

Utazók (2016) - kritika egy különleges filmről [44.]

2017. január 15. - Harmat Árpád Péter

A kritika első része teljesen spoiler mentes, jelezzük, hogy honnantól spoileres

Vannak filmek, amelyek többet jelentenek önmaguknál. Martin Tyldum, a Kódjátszma rendezője különleges alkotást készített 2016 őszén, Jennifer Lawrence és Chris Pratt főszereplésével. Ha végignézzük a művet, két dolog biztosan bekövetkezik nálunk: hatása alá kerülünk és elgondolkodunk. A történet ugyanis sokkal több kérdést és gondolatot vet fel bennünk, mint elsőre tűnik. Ez a film egyszerre szól szerelemről, önzésről, életről, halálról, önfeláldozásról és a leginkább szeretett ember iránti ragaszkodásról. Egyik oldalon akció-scifi, a másikon morális tanmese, miközben gyönyörű szerelmi történet is, az élet legnagyobb kérdéseinek boncolgatásával. 

utazok_1.jpg

Egyetlen percig nem bántam meg, hogy megnéztem, még akkor sem, ha néha nyomasztott a sztoriban rejlő kegyetlenség. Van e joga egy embernek, saját önző szempontjai alapján dönteni, egy másik ember életéről, sorsáról? Hogyan lehet remény nélkül élni? Meddig terjedhet valakinek a ragaszkodása, a szerelme iránt? Vajon mindannyian a magunk Avalon világában élünk, ahonnan nincs menekvés? Megannyi kérdés, melynek legtöbbje kellemetlen és szembenézésre ösztönző. Ugyanakkor segít is megismerni önmagunkat. Az "Utazó" érdekes, izgalmas, elgondolkodtató, sőt szuggesztív is. Minél idősebben nézzük, meg annál inkább. A főszereplők nagyot alakítanak, a sokat bírált Chris Pratt is. Jennifer Lawrence gyönyörű, láthatjuk sírva, nevetve, meghatódva, dühöngve, harcolva, szerelmesen, fuldokolva, átszellemülten, estélyiben és fürdőruhában. Ebben a filmben mindketten igazolják, hogy méltán számol velük a filmvilág a legjobbak sorában.

És most nézzük spoileresen.

A történet a jövőben játszódik, amikor egy hatalmas űrhajó (a neve: Avalon) 5 ezer utassal a fedélzetén egy távoli gyarmatbolygóra tart. Az út hossza nem kevesebb, mint 120 esztendő, amit mindenki mélyálomban tölt el. Az alvás hibernációs kapszulákban történik, melyek állítólag soha nem romlanak el. Aztán az út egynegyedénél egyszer csak mégis történik valami: az Avalon egy hatalmas meteorral ütközik, mely műszaki hibákat idéz elő. Az egyik ilyen hiba, hogy az egyik hibernáló kapszula elromlik és felébreszti utasát, Jim Preston gépészt (Chris Pratt). A 37 éves férfi ott találja magát a kihalt űrhajon, mely még 90 évig kihalt is marad, míg ő már nem térhet vissza a mélyálomba. Magányos, elkeseredett, de egy kerek éven keresztül megpróbál valahogyan ellenni: sportol, játszik, beszélget a teljesen emberszerű bármixer robottal (Michael Sheen), bejárja a fedélzeteket és nézegeti az alvó utasokat. A történetnek az a része még humort is tartogat, például amikor kiderül: nem veheti igénybe a legmagasabb szintű szolgáltatásokat - pl. nem ihat extra capuccinot - mert utasbesorolása alacsonyabb szintű. Be kell érnie a sima kávéval és a takarító robotok társaságával ("akiket" szánalmas módon visszahív, direkt szemetelve, csak hogy legyen már "valaki" a közelében). Magányossága legmélyebb pontján még az öngyilkosság gondolata is felmerül benne.

utazok_2.jpg

Közben az alvókapszulákat szemlélve feltűnik neki a csodaszép Aurora (Jennifer Lawrence), akinek még bemutatkozó videóját is megtekinti. A 26 éves lány újságíró, nagy írói reményekkel és teli élettel. Megtetszik Jimnek és jön a nagy morális dilemma: felébresztheti e a lányt, hogy legyen végre egy társa egész hátralévő életére (amit persze a hajón kénytelen leélni), vagy nincs joga a nő helyett dönteni annak sorsáról. A férfi természetesen érzi: nem tehetné meg azt, amire készül, de végül győz benne az önzés: felébreszti a nőt. Aurora sokáig úgy hiszi, azért ébredt fel, mert az ő kapszulája is elromlott. Lassan fokról-fokra egymásba szeretnek a kihalt űrhajón. Esténként randevúznak a teljesen üres éttermekben vacsorázgatnak és Jim végre ihat extra capuccinot is reggelente, hiszen a lány besorolása arany fokozatú, vagyis mindenből a legjobbat kérheti az étel és ital automatáktól. Ezen a ponton több utalás is esik arról, hogy a két ember vagyoni - társadalmi helyzete nagyon eltérő: a lány apja Pulitzer díjas író, Aurora pedig egy blogbejegyzésében megemlíti, hogy az "életben, odakint" soha nem ismerkedett volna meg Jimmel. (Az egyszerű, szegény helyzetű fickó nem kerülhetett volna a lány köreibe.)

Egy teljes év telik el szerelemben, szenvedélyes éjszakákkal, majd egyszer csak kiderül – a robot mixer révén – hogy valójában Jim ébresztette fel Aurorát. A nő szinte sokkot kap, meggyűlöli a férfit, aki gyakorlatilag halálra ítélte, pontosabban egy olyan életre, melyet egyetlen másik ember társaságában kell leélnie, értelmetlenül egy űrhajón.

jennifer_lawrence.JPGÚjabb fordulat akkor következik be, mikor kiderül: az Avalon fedélzetén és géptermeiben súlyos problémák vannak, az űrhajó akár meg is semmisülhet. Felébred egy harmadik utas is, Gus Mancuso fedélzetmester (Lawrence Fishburne), aki egy ideig segít nekik a műszaki hibák feltárásában, de sajnos halálos beteg és így hamar elveszítik. A történet végén a férfi önfeláldozó módon megmenti az űrhajót, a lány pedig ráébred: szereti Jimet. Egyetlen hajszálon múlik a férfi élete, de közben az is kiderül, hogy egyikük hibernációja folytatható lenne. Ez a film egyik legnagyobb érzelmi csúcspontja: mit tegyen a lány? Maradjon a férfi mellett, de akkor egész életét a hajón kell leélnie, vagy válassza a hibernációt, hogy teljes életet élhessen az eredeti úti céljához megérkezve, de a férfit elveszítve. A nő a szerelmet választja.

A záró-kép, a hajó megérkezésekor az, hogy a két ember egész életét a hajón élte le és ott is haltak meg (bár már nem látjuk őket). Saját kis édent teremtettek maguknak a fedélzeten: fákat ültettek, Jim pedig egy fa kunyhót épített Aurorának, ahogyan azt korábban megígérte (és valószínűleg olvasta írásait). És éltek, … egymásnak. Gyerek nem születhetett, hisz még neki is ott kellett volna meghalnia. Szomorú, megható és mégis valahogy felemelő az egész. Ennyi önfeláldozást és szerelmet ritkán láthatunk a filmvásznon. Mert az életben is alig-alig fordul elő ennyire erős szeretet (és szerelem) két ember közt. Irigylésre méltó és a néző önkéntelenül arra az életszakaszára gondol, mikor őt is ennyire szerette valaki. Legalábbis én így voltam vele. Belefájdult a szívem.

A szerelmi szálon túl, önkéntelenül párhuzamot érzünk a történet és saját sorsunk között: lehet, hogy mi is egy olyan képzeletbeli Avalon űrhajón élünk, amelyen alig akadnak igazi társaink, magányosak vagyunk és lehetőségeink börtönéből soha nem menekülhetünk? 40 felett felmerülnek az emberben ehhez hasonló érzések. Ez a filmben a legkülönlegesebb. Mindenkinek ajánlom, aki képes és tud is elvonatkoztatni (egy-egy történet kedvéért) a szeme előtt zajló sztoritól és szembe tud nézni olyan érzésekkel, melyeket csak az ilyen filmek és maga az élet képesek előhozni belőlünk. Csodálatos történet, én hatása alá kerültem, nem tagadom. Megrázott, megviselt, elgondolkodtatott. Filmélményt adott, a kifejezés legnemesebb értelmében! Értékelésünk egy nagyon erős 8,5.

Értékelésünk. 8,5 / 10

8egesz5.jpg

a tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!

logo1_filmworlds_1.jpg

A film MAFAB adatlapja

2017.01.15.(11:35)

A bejegyzés trackback címe:

https://filmworlds.blog.hu/api/trackback/id/tr2212127127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mei Ling 2017.01.16. 12:44:24

Végre egy jó kritika. A legtöbben egyáltalán nem értik azt az érzelmi és morális réteget, amit a posztoló kifejt, és anélkül számukra nyilván egy akció- és slusszpoénmentes, kissé vérszegény álscifi. A történetben valóban továbbgondolható a miért nincsenek gyerekek szál, és újabb morális problémákat vet fel, hiszen egy ember számára a hibernálás lehetősége fennáll. (És nem láttam elvarrva a 6000 dolláros üzenet elküldése szálat, melyre az az automata válasz érkezett, hogy 55 év múlva megjön. Elvileg a nő (és a gyerekek) számára megérhető, és ha megoldással szolgálhat, sok minden újragondolható.) De mindezek már csak arra példák, hogy valóban van hatása a filmnek, és foglalkoztatja az ember agyát.

Zacskóstej 2017.01.16. 14:33:45

@Mei Ling: Nem az üzenet kézbesítése az 55 év? Lehet rosszul emlékszem. Amúgy gyereket (ket) csinálni eleve morálisan ingoványos egy ilyen hajóra és életbe.

Fortress 2017.01.16. 14:40:11

A fő kérdés szerintem a történet végén, hogy ki mit választana a nő helyében: maradnál a szerelmeddel kettesben egy egész életen át egy űrhajón, lemondva karrierről, barátságról, ambíciókról és a gyerekekről - de azzal akit szeretsz - VAGY PEDIG ... hibernáltatod magad, hogy teljes életet élhess a célállomáson, családot alapítva, karriert, önmegvalósítást elérve, DE a szerelmedtől örök időkre elszakadva.

EZ az igazi kérdés! És azt hiszem csak nagyon kevesen választanák az "A" verziót vagyis azt amit a filmbeli Auróra!

Rozsdabarna. 2017.01.16. 14:44:28

@Fortress: Ebben a helyzetben aki az űrhajón leélt életet választja, az részint nagyon (szinte már elvakultan) szerelmes, részint úgy gondolja ez a szerelem pótolni tudja majd mindazt, amit így elveszít: karriert, barátságokat, családot, hobbit, egzisztenciát, új élményeket ... stb.

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2017.01.16. 14:46:03

@Fortress: Sok minden van, amitől nagyon jó ez a film. ... Ez a dilemma az egyik! :-)

MEDVE1978 2017.01.16. 15:30:43

Én biztos elkábítottam volna az asszonyt, aztán visszaraktam volna a fagyasztóba.
Ha valakit nagyon szeretsz, akkor nem rabolod el tőle az életet.

Frank Leone 510 2017.01.16. 15:34:39

@MEDVE1978: ... talán én is. ... De az biztos, hogy hihetetlenül nagy önzetlenség kell ahhoz, hogy ezt megtedd. Mert hát utána ott állasz majd tök egyedül egy kihalt űrhajón. ... És az milyen élet. Semmilyen. Jöhet az öngyilkosság.

Pervenimus 2017.01.16. 16:06:32

A gyerek kérdésre megoldás lehetne a megtalált "orvos-kapszula", hiszen abban egy ember bármikor hibernálható. Ha Aurora és Jim vállalnának gyereket és 15-16 évesen hibernálnák, akkor egyfelől a teljes élet érzése meglenne számukra - megtapasztalhatnák milyen egy család, élvezhetnék a kicsi nevelgetését (átadnák neki tudásukat, szeretetüket) - másrészt később a gyereket hibernálva, ő már nem a hajón élne később, hanem a célállomáson. Ott meg élhetne teljes élhet ő is.

Terézágyú 2017.01.18. 16:41:35

Nem láttam a filmet, csak ezt olvastam. Most akkor lehetőség van hibernálni? Akkor a pasi miért nem tudja visszafagyasztani magát? A besorolása miatt?.. És akkor meg ezért tudná...?
De ha lenne gyerekük, azt is be lehetne tenni a hibernálóba, nem?....

Terézágyú 2017.01.18. 16:41:54

"Aurora pedig egy blogbejegyzésében megemlíti, hogy az "életben, odakint" soha nem ismerkedett volna meg Jimmel. (Az egyszerű, szegény helyzetű fickó nem kerülhetett volna a lány köreibe.)"

Szegény és egyszerű - de azért a "jópasi" Pratt játsza.... :) Azt azért egyik halivudi film se meri bevállalni, hogy a sima, egyszerű gépészt tényleg "egyszerű gépészként" mutassa be egy "nemjópasi" színész...
És az egyszerű gépész is egy nála 10 évvel fiatalabb bombanőt ébreszt fel :)))))

Mei Ling 2017.01.25. 09:16:42

@Zacskóstej: A következő adatokra emlékszem. Az űrhajó a fénysebesség felével közlekedett. Az üzenet nyilván fénysebességgel. Az automata válasz az volt, hogy az üzenet 19 év múlva ér a Földre.
Ebből egy kis matekkel az következik, hogy ha azonnal válaszolnak, a válasz 2x19 év alatt ér vissza az űrhajóhoz, feltéve, hogy az űrhajó az üzenet odaútja és visszaútja alatt is a fénysebesség felével pont az ellenkező irányba haladt. Ez összesen 3x19 év, azaz 57 év.

Mei Ling 2017.01.31. 17:07:38

Továbbgondolva: a megoldás az lehetett volna, hogy felváltva hibernálják magukat, és akkor csak 45-45 évet öregednek, és így megélhetik a leszállást, bár kissé öregen. De még jobb ötlet, hogy hibernálja nőt, és hetente kétszer néhány órára felébreszti, és buliznak egy nagyot. Így a nő a 90 év alatt csak néhány évet öregszik, együtt vannak, de nem mennek egymás agyára, ez a hosszú házasság titka, másrészt az ürgének negyven év múlva is van egy fiatal csaja.

encir 2017.03.10. 15:08:15

@Mei Ling: A hibernáció azért komoly dolog, nem hiszem, hogy károsodás nélkül lehet hetente ébredni és aludni. Egyébként az egész alapjaiban téves, persze akkor nem lett volna film. Egy több mint ötezer utassal 120 évig utazó hajón nem gondolnak ilyen műszaki hibákra, amik ugyebár be is következtek? Szerintem egyrészt több visszafagyasztó kapszulának kellene lennie, másrészt mindig kellene lennie ébren lévő hajózószemélyzetnek - mondjuk egy-kétéves váltásokban.

Rebel Alliance · http://starwarsfilmek.blog.hu/ 2017.04.06. 14:20:15

Az utóbbi évek legjobbja. Megérdemelné a 9 pontot is!