Mivel nem láttam még Russell Crowe-ot negatív szerepben, nagy várakozásokkal ültem le a Téboly (Unhinged) című 2020-as thriller megtekintéséhez (főleg, hogy kimondottan jókat hallottam róla korábban). A rendező, Derrick Borte aki Németországban született, de amerikai állampolgárként vált filmessé - és aki sajátos keresztnevét valószínűleg az ismert 80-as évekbeli német sorozatból "nyerte" - nem mondható éppen termékeny direktornak, hiszen a Tébollyal együtt is, csupán 3 film köthető nevéhez (Eladó a családom [2009], London Town [2016], Téboly [2020]). Ennek dacára egy kétségtelenül pörgős, gyors tempójú és izgalmas filmet rakott össze, egyetlen hosszú - közel 90 perces - üldözési jelenetre építve a scriptet.
forrás: IMDb.com
Az alaptörténet faék egyszerűségű, minimális spoilerrel néhány mondatban leírható, a meglepetések, fordulatok elárulása nélkül is. A bekeretezett részben átfuthatod. Viszont ha semmit az égvilágon nem akarsz tudni a történetről (mert még nem láttad és igényt tartasz minden meglepetésre) akkor ugord át az itt következő bekeretezett részt (bár tényleg csak a sztori vázát írom le benne):
Adott egy bekattant, elhízott, középkorú pasas, Tom Cooper (Russell Crowe), aki egészen 56 éves koráig hétköznapi életet él, aztán azonban hirtelen összeomlik és bekattan. Miután ugyanis felesége elhagyja és munkahelyét is elveszti, a lelki - idegi megpróbáltatásait agresszióval és gyilkolással kezdi oldani. Előbb egy családot végez ki (ezzel kezdődik a film), majd egy 30-as csinos, fiatal anyukába, Rachelbe (Caren Pistorius) köt bele. A nő éppen válását intézi, így egyedül neveli kisfiát (miközben házát öccsével és annak barátnőjével is megosztja). Magányos, boldogtalan, anyagi gondokkal küzd és mindezek miatt frusztrált is. Csak egy öreg lepukkant kombi Volvóra futja neki, azzal viszi fiát minden nap iskolába. Azon a bizonyos, tragikus napon Rachel bűne csak annyi, hogy durván rádudál egy kereszteződésben Tomra, majd ezt követően képtelen tőle bocsánatot kérni. Tom kiakad (és bekattan [még jobban, mint amennyire alapból kattos) és Rachel megbüntetésére készül. Üldözőbe veszi hatalmas pick-up kisteherautójával és kezdetét veszi az egész filmen átívelő üldözéses téboly.
A kép forrása: port.hu
Az üldözésben szinte mi nézők és résztveszünk, ott vagyunk Rachel mellett a kocsijában, vele együtt rettegünk, izgulunk és félünk, a kiutat keresve. Caren Pistorius (aki - utánaolvastam - nem rokona a barátnő-gyilkos és paralimpikon Oscar Pistoriusnak [bár mindketten Dél-Afrikaiak]) kimondottan hiteles alakítást nyújt a menekülő Rachel szerepében. Persze az igazi meglepetés: Russell Crowe, aki tökéletesen helytáll a gonosz karakter megjelenítésében: szemeiből valódi őrültség árad és hihetően félelmetes figura, mind a 130 kilójával. (Crowe nagyon meghízott, többnyire a kamera kerüli hatalmas hasának mutatását, de vannak jelenetek, melyekben jól látszódik, hogy az egykori gladiátor mára valóságos gömböccé vált.)
Ami az analógiákat illeti: ezek közül nálam első helyen áll az 1971-es Steven Spielberg rendezés, a Párbaj (Duel), mely ebben a kategóriában - mármint az őrült országúti üldözős-rettegős műfajban - időben elsőnek tekinthető (tekintve, hogy kereken 50 éves filmről van szó). Itt egy hétköznapi autóst vesz üldözőbe egy hatalmas kamion az országúton, mégpedig egy előzést követően, melyet az agresszív teher-autó sofőr zokon vesz. A kergetőzés élet-halál harccá változik, feszült izgalmakkal. Aztán újabb analógia az 1993-as Összeomlás (Falling Down), Michael Douglas látványos bekattanós, gyilkolászós mozija, rengeteg megdöbbentő jelenettel. A főhős itt is hétköznapi figura, aki egy dugóban kattan be és kezd ámokfutásba. Harmadik párhuzam nálam a 2001-es Kéjutazás (Joy Ride), szegény megboldogult Paul Walker, Steve Zahn és a csinos Leelee Sobieski főszereplésével. Ebben a sztoriban egy három fiatalból álló társaságot pécéz ki magának egy őrült kamionos, miután azok CB rádión beszólnak neki és alaposan megtréfálják. A pasas nem veszi tréfának a dolgot és öldöklésbe kezd, melynek során napokon keresztül üldözi a fiatalokat. Nálam valamiért ide sorolódik még a 2017-es Gyerekrablók is, az 51 évesen is gyönyörű Halle Barryvel, aki ebben a filmben végig gyermekét akarja visszaszerezni hosszú autós-üldözések során. Ha a Tébolyt a felsoroltakhoz hasonlítjuk, megállja a helyét, még ha talán kevésbé véres is, mint mondjuk az Összeomlás vagy a Kéjutazás.
Nézzük a film pozitívumait: a film erőssége Russell Crowe átütő játéka, félelmetes és hihető fellépése végig a film alatt. Nálam pozitívum a szerintem nagyon szép és csinos Caren Pistorius alakítása is, a menekülő Rachel szerepében, illetve pozitívum a rendezés pörgősen gyors jellege is.
Vannak azonban negatívumok is: ezek közt igazából egyetlen egy emelkedik ki, a hihetőség. Ezzel vannak ugyanis gondok. Nem túl hihető például, hogy a rendőrség egyetlen pillanatra sem képes lekapcsolni egy cserbenhagyásos gázolót (aki már a film első 30 percében halálra gázol egy férfit egy benzinkúton több szemtanú előtt, a város közepén, mégpedig fényes nappal). Tom még ezek után indul csak be és kergeti egy fél napon keresztül Rachelt, a hatóságok orra előtt, tucatnyi kocsival ütközve, amerre csak jár. Nem hihető az sem nagyon, hogy mennyire simán használja a nő mobilját, (amire csak akarja). Ma már az okostelefonok nem csekély védelemmel vannak ellátva, nem beszélve a rendőrség beavatkozásáról ezen a téren is. Kicsit túlzásnak tűnik nekem az is, hogy az őrült férfi a végén már Rachel családját veszi célba, értelmetlenül nekik esve és gyilkolászva (Olyan ez, mintha a forgatókönyv már nem tudná hová fokozni a feszültséget és ilyen módon keresne új rettegni-valót a nézők számára, a hihetőség határait átlépve). Kár, mert így is kapunk izgulni-valót bőven.
A végső mérleg mégis a pozitív irányba billen: a Téboly egy nagyon izgalmas mozi, rengeteg ütős jelenettel Russell Crowe kiemelkedően jó játékával és pörgős rendezéssel. Értékelésem: 75%
Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!
2020.02.07.13:35