Az orosz filmipar 2021-ben készítette el a maga saját filmváltozatát az 1986-os csernobili atomkatasztrófáról, mely egyben válasz is volt az HBO nagy sikerű, 2019-es minisorozatára. Az orosz dráma rendezője és főszereplője a 36 éves Danila Kozlovsky egy szerelmespár drámáján keresztül mutatja meg a tragédia éjszakáját és következményeit. A végeredmény egy érzelmesen szomorú történet, mely az HBO sorozathoz képest merőben más megközelítésben láttatja a 35 évvel ezelőtt történteket. A Csernobil 1986 jelenleg a Netflixen tekinthető meg.
Kép forrása: Netflix
Ha a két filmet szeretnénk összehasonlítani, akkor egy dolog azonnal feltűnik: míg az HBO minisorozat komplex képet próbál nyújtani a katasztrófáról, feldolgozva annak okait majd bemutatva szereplőit és felelőseit is, addig az orosz változat csupán egy hangulatot igyekszik megidézni és csupán a drámát illetve hősiességet akarja kiemelni egyszerű karakterek sorsán keresztül. Míg az előbbi esetben megismerjük a műszaki okokat a felelősök hibáit, a tűzoltók, búvárok, bányászok szenvedéseit és a kármentésben kiemelkedő két központi figura: Scserbina illetve Legaszov sztoriját, addig az utóbbi változatban (az orosz drámában) csak egy egyszerű orosz tűzoltó és barátnője (illetve annak kisfia) vannak a középpontban. A két ember ide-oda való hányódása, egyikük menekülése, másikuk helytállása a tűzoltásban, (majd a reaktor alatti medencék leengedésében) adják a film vázát (és alapcselekményét).
A film első 30 perce csupán egy szerelmi történet a Csernobilt jól ismerő Alexej Karpusin tűzoltó (Danila Kozlovskiy) és a 10 éves fiát egyedül nevelő, csoda szép Olga (Oksana Akinsina) között. A nehezen induló kapcsolat válságba kerül Alexei várható áthelyezésének hírére, de ekkor felrobban a csernobili atomerőmű egyik reaktora, ami mindent megváltoztat. A detonációt Olga kisfiának éjszakai kerékpározásakor láthatjuk, amikor a srác a barátaival elbicajozik az erőműhöz, hogy arról éjszakai képeket és filmkockákat készítsenek. A robbanás híre azonnal eljut Csernobilba és az erőműhöz "hívja" Alexejt is, aki bár már leszerelt (hogy új állomáshelyére utazzon) most aktivizálja magát és a helyszínre hajt. Az oltásban ugyan nem vesz részt a férfi, de több társát is kimenti a lángokból. Szerencséjére csak enyhe sugárdózist kap, így rövid kórházi kivizsgálása után tagja lehet annak a csapatnak, mely a robbanás utáni helyreállítással foglalkozik. A létrejövő kis brigád katonákból, szakértőkből álló kollektívájának kell kitalálnia, hogy mi legyen a lángoló reaktor alatti víztároló medencékkel, melyeket ha nem engednek le mielőbb, akkor egy még nagyobb katasztrófával kell szembenézniük. A film központi témája innentől a medencék leengedése. Alekszej nem vállalja, hogy a veszélyes szelepekhez menjen búvárruhában, így akkor még a feladatot mások kapják. A férfi inkább otthagyja az erőművet, hogy barátnőjével Olgával együtt meneküljön el a kirendelt buszokon a közelből. Csakhogy közben Alekszej rájön: kötelessége segíteni és meg akarja valahogyan menteni Olga sugárfertőzött kisfiát is. Leszáll tehát a buszról és a visszatérve a válság-stábhoz alkut köt a fejesekkel: bemegy a medencékhez, leengedni a vizet, ha Olga kisfia svájci gyógykezelést kaphat. Az alku megpecsételtetik, Alekszej élete árán is de megteszi amit kell, Olga kisfia pedig megmenekül. Nagyjából ennyi a sztori.
Ami az értékelést illeti: erős aránytalanságok zavarják a film élvezetét, mert az elején túl sokat kell foglalkoznunk a szerelmespár irreleváns konfliktusaival, a végén pedig indokolatlanul elnyújtott és unalmas az a rész, mely a medencék leengedésével telik. Hosszú percek telnek el a játékidőből a búvárruhás főhősök mutatásával, miközben szinte semmi nem történik.
Kép forrása: Netflix
Sajnálatos az is, hogy csak minimális kitekintést kapunk a csernobili atomkatasztrófa egészéről, kizárólag a tűzoltók és később a búvárruhás kimentők vannak górcső alá véve. Egyetlen valós résztvevő sincs megnevezve (vagy akár megemlítve): sem Gyatlov, sem az erőmű vezetője, Bruhanov, sem pedig az említett Legaszov (vagy akár az önfeláldozó tűzoltók bármelyike (pl Ignatyenko). Minden a hősies helytállás névtelen általánosságát van hivatva szolgálni (az összes ott helytállóra, de különösen a kitalált figura, Alexejre nézve). Ez a film legfőbb motívuma. Alekszej egyébként a vagány 30-as orosz férfi archetípusa, akit csak a munkája érdekel, ám közben a katasztrófa átformálja: felelősségteljes, áldozatkész és segíteni akaró hőssé válik, aki sokakat megment és egy 10 éves kisfiúnak is visszaadja az életet. Mindez kicsit patetikussá teszi a filmet, enyhe hatásvadászattal.
A látványvilág nem rossz, de tized annyit sem kapunk Csernobil látványából, mint az HBO minisorozatában. Rengeteg az unalmas rész, igazából alig akad izgulni-való és minden a hősiességre van kihegyezve. Kevés a karakter is, és még a meglévőket sem mutatja be rendesen a script ; csupán Alexej és Olga párosát ismerjük meg, de kettejük közül csak a férfi motivációi illetve természete kap kellő játékidőt.
Kép forrása: Netflix
Összességében a Csernobil 1986 (Chernobyl: Abyss) csak a téma iránt mániákusan érdeklődő rajongóknak tud újat mutatni, viszont minőségben, élvezeti értékben, színészi teljesítményekben, látványban és rendezésben mélyen alatta marad az HBO 2019-es 5 részes minisorozatának. Ha az angol változat 85-90% -os, akkor az orosz verzió talán 50-55%.
Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!
2021.07.22.23:03