Filmelemzések, vélemények és kritikák

Filmworlds

Zöld könyv - az elmúlt 3 év egyik legjobb filmje [72.]

2021. július 28. - Fortress

A kereken századik blogbejegyzésemhez nagy örömmel választottam egy valóban értékes, három Oscart bezsebelt (de öt kategóriában jelölt) gyönyörű filmet, a 2018-as Zöld könyvet (Green Book). A Peter Farrelly rendezte, igaz történetre épülő 130 perces dráma olyan témát boncolgat, amely napjainkban nagyon aktuális: a faji előítéleteket és a faji megkülönböztetés 1960-as években jellemző formáit az Egyesült Államokban. A cselekmény ugyanis 1962-ben játszódik, John F. Kennedy elnöksége idején, amikor a színes-bőrű lakosság helyzetét javítani próbáló polgárjogi törvények még csak előkészületben voltak. (A leghíresebb ilyen jogszabályt 1964 július 2-án írta alá Lyndon B. Johnson [aki mellesleg egyébként rasszista volt].)

zoldkonyv1.jpg

A kép forrása: Netflix.com

A feketék helyzete tehát az 1962-es esztendő Amerikájában a legkevésbé sem volt irigylésre méltó, főleg a déli államokban (pl. Georgia, Alabama, Mississippi), ahol bizonyos éttermekbe, bárokba, szállodákba be sem tehették ekkoriban a lábukat. Ennek a helyzetnek a dacára az északi államokból olykor - olykor délre vetődött egy-egy színes-bőrű utazó, így a számukra megszületett a "Zöld könyv" mely mindazokat a déli államokban található szállodákat, moteleket, éttermeket és nyilvános helyeket tartalmazta, ahol gond nélkül megszállhatott akkoriban egy afroamerikai. A film cselekménye erre a bizonyos történelmi helyzetre épül, mely különleges keretbe foglalja a két központi karakter: Hantás Tony (Viggo Mortensen) és a színes-bőrű Don Shirley (Mahershala Ali) sztoriját.

Ez a bizonyos sztori ugyanis egy nagyon tehetséges fekete bőrű zongorista koncert-turnéjáról szól a fajgyűlölő déli államokban, mely turnén egyetlen segítője, testtőre, sofőrje és támasza az olasz származású verőember, Tony. A két nagyon eltérő közegből érkező férfi 8 hetes történetéről szól tulajdonképpen a film. A script már a film elején feltárja a tényt, hogy Tony nem éppen erkölcsösségéről híres figura, sőt zűrös alvilági pasas, akinek noha szép családja van, nem mentes még a fajgyűlölettől sem. (Erre egy konkrét jelenet utal, melyben a házában dolgozó két színes-bőrű munkás poharát a szemétbe dobja, hogy még elmosás után se ihasson azokból a családja.) A zongorista Don Shirley ugyanakkor művelt, kifinomult ízlésű, tehetséges zongorista, akinek legfőbb gondja identitás-zavara, hiszen sem a feketék, sem a fehérek közt nem érzi odaillőnek magát. A két ember közös útra indul, miközben kettős konfliktus feszül köztük: az egyik, hogy vagyoni helyzetük és így társadalmi rangjuk is nagyon eltérő (Don a legfelsőbb körökben mozog, Tonynak az is gond, hogy 50 dollárt haza adjon élelemre, főleg miután kirúgják állásából). A másik probléma a műveltség-, és neveltetésbeli szakadék, mely a közös utazásuk számtalan apró részében felbukkan (a szemeteléstől, Tony szóhasználatáig, beszédstílusáig). A helyzet szarkazmusa, hogy épp faji konfliktus nincs közöttük, noha a célterület, ahová együtt tartanak pontosan ezt a különbséget teszi próbára. Tonyt valójában nem zavarja Don bőrszíne, mindez csak akkor kap jelentőséget, mikor az első atrocitásokat megtapasztalja. Márpedig atrocitásból lesz bőven: az egyik helyen Don nem mehet ugyanabba a WC-be ahová saját koncertjének résztvevői, egy másik helyen megtámadják és megverik, mert nem a Zöld könyv szállójában, hanem egy külső csehóban próbál italt rendelni, végül egy déli zsaru is beléjük köt, mert képtelen elnézni, hogy egy feketét egy fehér ember fuvarozzon. Tonyt ezek az igazságtalan és méltatlan zaklatások megváltoztatják, különösen amikor megtudja, hogy Don önként vállalta, hogy délen turnézzon, noha pontosan tudta, hogy az számára mennyire veszélyes lesz. Végül barátokká válnak az út végére, bebizonyítva országnak és világnak, hogy az emberség legfőbb fokmérője a jóindulat és elfogadás mások iránt, nem pedig a gazdagság vagy a bőrszín. 

zoldkonyv2.jpg

A kép forrása: kulter.hu

A cselekmény önmagában véve nem bonyolult, ám az érzések, melyeket a történet megidéz, nagyon is összetettek. Szemléletesebben és elgondolkodtatóbban ugyanis nem is lehetne bemutatni a rasszizmus és fajgyűlölet képtelen groteszkségét és értelmetlenségét. Egy tehetséges zongorista, aki művelt (ráadásul doktorátussal is bír) zenei élményt ad olyanoknak, akik bőrszíne miatt lenézik, noha ugyanakkor élvezettel hallgatják művészetét. Képtelenebb nem is lehetne a szitu.

Az utazás ezt a képtelenséget teszi egyértelművé. A két férfi kölcsönösen tanul egymástól: Tony például elsajátítja, miként tud választékosabb leveleket írni feleségének, Don pedig ráébred arra, hogy a legnemesebb érzésekhez, mint az önzetlenség vagy a segíteni akarás nem szükséges magas társadalmi rang vagy műveltség. Végül mindketten megtanulják, hogy két ember kapcsolatában csak a legbensőnkben lakozó tisztesség számít, akármennyire is eltérő közegből érkezzenek. Érzelmi csúcspontot jelent az a jelenet, melyben betelik a pohár náluk és együtt döntenek arról, hogy inkább vesszen a pénzük, de nem hagyják megalázni magukat és faképnél hagyják az egyik koncertjüket (megtartva ezzel Don emberi méltóságát). Végül Tony saját házába hívja karácsonyozni Dont, rokonai körébe, amivel teljessé válik érzelmi és belső átalakulása.

zoldkonyv3.jpg

A valódi Tony és Don (forrás: perledisapereeleonora.com/passione-cinema/

A Zöld könyv teljesen megérdemelten nyert 3 Oscart (köztük a legjobb filmnek járót), mert megtekintésével mi magunk is tanulunk. Például történelmet, emberséget és az előítéletek értelmetlenségét. Mind Viggo Mortensen, mind pedig Mahershala Ali óriási alakítanak, bár kettejük közül utóbbi kapta meg végül a legjobb férfi mellékszereplő díját. (A 2019-es Oscar-gálán a legjobb főszereplő arany szobrocskáját Rami Malek vihette haza a Queen alakításért.)

Értékelésem nem is lehet kevesebb 90%-nál miközben mindenki arra biztatok, hogy nézze meg ezt az egyszerre megható és elgondolkodtató drámát, mely kétségtelenül az elmúlt 3 év egyik legjobb filmje.

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2021.07.28.23:20

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmworlds.blog.hu/api/trackback/id/tr6016641644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kewcheg 2021.07.30. 15:16:17

Jó film, főleg Mortensen miatt.Azt kifelejtettük, hogy a néger / igen az, nem vagyok rasszista/ művész még pluszban ratyi is, ily módon dupla elfogadásra nevel.A sült/rántott csirke, főtt kukorica, puliszka típusú néger ételek viszont csodálatosan elterjedtek azóta az egész USA-ban.

HARP3R 2021.07.30. 16:04:46

Nekem is nagyon tetszett! Annak idején drukkoltam, hogy nyerjen az Oscar gálán, bár akkoriban a Queen film volt a nagy befutó. Szerencsére a legjobb film díjat a Zöld könyv kapta.

Az elfogadást nem szájba rágja a sztori, hanem engedi, hogy a nézőnek essen le, vagyis saját maga értse meg mennyire értelmetlen dolog a fajgyűlölet. Ennél jobban talán csak az Amerikai história X mutatta ezt meg.

Kyria 2021.07.31. 07:21:15

Én nem láttam annyira kimagaslónak. Nem mondom, hogy rossz film volt, de nem maradt örök emlék. Bár azt kevés film éri el. Pláne az utóbbi években...:(
süti beállítások módosítása