Lone Wolf kritika

Eljött a pillanat, amikor végre a magyar mozik is műsorukra tűzték a nyár egyik leginkább várt filmjét, a Meg - Az őscápát. A várakozás már csak azért is jelentős, mert a legtöbben a korábbi cápás filmélményeinkből kiindulva (például az 1975 -ös Jaws, vagy az 1999 -es Háborgó mélység, esetleg a Nyílt tengeren, vagy a Zátony) hasonló izgalmakra számítunk. Nos, a filmet megtekintve egy dolgot nem tagadhatunk. izgalom aztán akad bőven.

Az alapsztori spoiler-mentesen -- az előzetesek, bemutatók és plakátok alapján is ismert módon -- egy mondatban arról szól, hogy egy korábban elzártan, a Csendes-óceán egyik legmélyebb pontján élő, 2 millió éve kihaltnak hitt, 100 tonnás, 23 méteres őscápa egyszer csak elszabadul és egy csapat különleges szakember (köztük a kulcsembernek számító Jason Statham) ered a nyomába, hogy megölje. Kábé ez a lényeg, (már a fordulatok, meglepetések és a végső csattanó elárulása nélkül).

Ami az összhatást illeti: a MEG egy gyors tempójú, izgalmas és látványos film, de a hangsúly a látványon van és csak másodsorban az izgalmakon. A többi, első bekezdésben is említett cápás mozihoz képest ugyanis meglepően kevés a véres jelenet, ellenben több a logikátlanság és meseszerűség. Például: hogyan élhetett 2 millió évet egy 23 méteres megalodon egy elszigetelt helyen, melynek határvonalán egy mini-tengaralattjáró simán áthatol, de egy 100 tonnás óriásdög sehogyan sem? Vagy: hogyan tud egy hajó kiemelni és oldalára rögzíteni egy ekkora jószágot, mikor pár perccel korábban még a cápa húzta maga után a hajót, majdnem a víz alá vontatva az egészet? Még egy: miért esik pánikban vagy ezer ember a megalodontól (és miért fürdőzik nyugodtan az adott partszakaszon) mikor annak halála után kábé 100 darab hétköznapi méretű, de emberevő cápa jelenik meg, melyek simán 3-4 méteresek és ezek szerint végig a fürdőzők közelében voltak?

Persze sorolhatnánk még pár furcsaságot, melyeken ha túllépünk, észrevesszük azért a film pozitívumait is: az első, hogy a rendező, Jon Turteltaub (Jég veled, A nemzet aranya, Csúcsformában)  a cápás filmek "szokásaihoz" képest több energiát fektetett a karakterek felépítésébe és bemutatásába. A főhős neve: Jonas Taylor, ami bibliai utalás, lévén, hogy a Szentírásban szereplő Jónás egy cet gyomrában élt három napot, mielőtt Jehova parancsára Ninivébe nem zarándokolt. Nos, a filmbeli Jonas, akit Jason Statham alakít, megússza ezt a sanyarú sorsot, mégpedig találékonyságának és profizmusának köszönhetően. Viszont van múltja: a film kitér arra, hogy korábban sikeres mentő-búvár volt (amíg éppen a megalodonnal való első találkozása miatt ki nem rúgták) és feleségével tönkrement a házassága. A volt nej is megjelenik a filmben (ő Celeste, alias Jessica McNammee), akit az első "kanyarban" megment. Apropó megment, Jonas minden létező szereplőt megment, külön-külön és egyszerre is, egyértelműen egy hagyományos hős, grál lovag és szupermen egyszerre. Kulcsfigura a szépséges kínai lány, Suyin is (aranyos kislányával), akiről szintén kapunk infókat, mikor édesapjával beszélget, aki büszke lánya sikereire. (Bingbing Li az egyik legdögösebb kínai lány a filmvásznon). Mindent egybevéve a különböző karakterek, szépen bemutatásra kerülnek, van köztük humorzsák (pl. DJ, alias Page Kennedy, a fekete srác), önfeláldozó barát (Toshi, Masi Oka) és bizalmatlan társ (Dr. Heller, alias Robert Taylor). 

A sztori, apróbb logikátlanságain túl fordulatos, bár kicsit szétforgácsolódott. Nincs egy vezérszál, amit végig élvezhetünk, a történet inkább jelenetek egymásba fűzött halmaza. Néhány scene azonban nagyon emlékezetessé teszi a filmet, például mikor Jonas simán beugrik a tengerbe, hogy jelkövetőt lőjön a megalodonba, majd ennek sikeres véghezvitele után menekülnie kell, mégpedig igen speciális módon. 

A rendezést összességében mégis dicséret illeti: érthetőek a motívumok, szándékok, jelenetek, van tempó és gazdag látványvilág is, jól bemutatott karakterekkel. A végkifejlet kicsit fantasy stílusú: ahogyan Statham elbánik a megával, az korábban másnak is eszébe juthatott volna, valahogy snassz, a korábbi grandiózussághoz képest. A kínai lány és főhősünk románca, illetve a kislánnyal való barátkozás picit szirupos giccs jelleget is adhatna a filmhez, ha eltúloznák, de szerencsére addig nem megy el a script mesterkéltség terén. 

Pozitívum, hogy a jelenetek többsége tényleg izgalmas, negatívum viszont, hogy kicsit sok a CGI orgia (mondjuk erre számítani lehetett). Pozitívum, hogy a forgatókönyv mindig hagy meglepődni valót, viszont negatívum, hogy hangyányit sok a hiteltelenség. Pozitívum, hogy vannak karakterek, negatívum, hogy ezek kapcsolata sokszor szirupos. Végül: pozitívum, hogy láthatunk ügyes technikai megoldásokat, viszont negatívum, hogy elég blőd a megalodon legyőzése. 

Összegezve: a Meg - Az őscápa egy élvezhető, izgalmas és látványos film, HA nem vagyunk túl szigorúak vele szemben és a székben hátradőlve élvezni AKARJUK, nem pedig gyengeségeit figyelni. Mert azok sajnos akadnak. Ajánlani tudjuk a cápás filmek kedvelőinek és a szórakozni vágyó, elnéző mozirajongóknak. Értékelésünk: 70%

Értékelésünk: 7.0 / 10

Ha tetszett a poszt, várunk Facebook oldalunkon is

A film MAFAB adatlapja itt olvasható

2018.08.13.(0:50)