Filmelemzések, vélemények és kritikák

Filmworlds

007 Nincs idő meghalni - dramatikus búcsú egy karaktertől [73.]

2021. október 03. - Fortress

A Bond-filmek sikersorozata 1962-ben kezdődött a legelső 007-es mozi bemutatásakor, mely a Dr.No címet kapta (Sean Connery és Ursula Andress főszereplésével). A figura kitalálója, Ian Fleming (1908-1964) korábbi brit hírszerző-tiszt, majd újságíró sajnos már a második Bond-epizód bemutatója után meghalt, így nem érhette meg a mára már 25 filmre bővült franchise sok évtizedes diadalmenetét. Viszont a legújabb, 25. rész láttán most egészen biztosan forogna a sírjában szegény. Hogy miért, arra hamarosan kitérek.

bond2.jpg

Forrás: www.007.com

Nézzük előbb a filmtörténet egyik legrégebbi és legikonikusabb alakjának fél évszázados történetét, eredetét és sztoriját, a karakter bemutatásával, mégpedig egy olyan képpel kezdve, melyen az edig James Bondot alakító hat színész szerepel. Balról jobbra: Timothy Dalton, Roger Moore, Daniel Craig, Sean Connery, Pierce Brosnan és George Lazenby.

jamesbond1.jpg

A kép forrása: themultiverse.co

Ami James Bond karakterét illeti: a 60-as években Sean Connery, a 70-es években (és a 80-as évek elején) Roger Moore, a 80-as évek végén Timothy Dalton, majd a 90-es években (4 rész erejéig) Pierce Brosnan alakította. (1969-ben egy rész erejéig George Lazenby is beszállt.) Végül jött Craig korszakának 5 epizódja: Casino Royale (2006), A quantum csendje (2008), Skyfall (2012), Spectre (2015) és No Time to Die (2021). Bond a világ leghíresebb titkosügynöke lett, elsősorban stílusjegyei és látványos kalandjai miatt.

De melyek is azok a bizonyos stílusjegyek? James Bond megjelenését tekintve: magas, erős, sportos, de inkább elegáns és mindig jól öltözött. Művelt, könnyed társalgó, aki fanyar humorral megáldott. Jól és gyorsan vezet (autót, repülőt, motort, helikoptert, bármit), tökéletes a sí tudása, mindenhol feltalálja magát, hibátlan a memóriája, mesterien lő és kitűnően verekszik. De ami a legfontosabb: imádják a nők és mindenből a legjobbat szereti: Aston Martin autó, Omega karóra, Brioni öltöny, Mont Blanc toll, Walther PPK pisztoly és elmaradhatatlanul a Vodka-Martini felrázva, nem keverve. Élettörténete szerint James Bond alig 11 évesen vesztette el szüleit (autóbalesetben), nagynénje nevelte, majd bentlakásos tanuló lett, végül tengerész-kadét vált belőle. Felnőttként a brit hírszerzés tisztje lett és a MI6 (Military Intelligence) dupla nullás (azaz ölésre is bevethető) titkosügynöke. Főnöke "M", ellátótisztje "Q" (aki mindig különleges kém-kütyüket ad számára), flört-kolléganője "Moneypenny" (főnökének titkárnője), amerikai megfelelője pedig (a CIA -nél): Felix Leiter. Elmondható, hogy M, Q, Moneypenny és Felix Leiter a Bond-filmek állandó szereplői.

A Bond karakter a könnyed elegancia, az erő és a látványos kaland karaktere, aki mindig megmenti a világot az éppen aktuális főgonosztól, miközben a királynőt és Angliát szolgálja. Ezt a karaktert és fél évszázados figurát iktatta ki idei filmjével a "Nincs idő meghalni" című drámával Cary Joji Fukunaga rendező, miközben egy fekete-bőrű hölgyet (Lashana Lynch) egy női Bondot tett helyére, kijelölve az új Bond-éra fő-karakterét. Igen, felkészülhetünk egy jelentős korszakváltásra: Bond nincs többé, a helyét női ügynök(ök) veszik át.

jamesbond2.jpg

Kép forrása: manners.nl

Ami a "No Time to Die" filmként való értékelését illeti: érdemes a többi Bond-film összevetésében vizsgálnunk. Az első 5 legnépszerűbb és legtöbb pontszámmal jutalmazott epizód az IMDb szerint: Casino Royale, Skyfall, Goldfinger, Oroszországból szeretettel és a Dr. No, amitől nem sokkal maradt le az Aranyszem, mely így épp nem fért bele az első 5-be (pedig szerintünk a második legjobb fejezet, az aranyérmes Casino Royale után). A Filmworlds blog sorrendje:

  • 1. Casino Royale (2006)
  • 2. Aranyszem (1995)
  • 3. A magányos ügynök (1989)
  • 4. A holnap markában (1997)
  • 5. Goldfinger (1964)

A legjobbak főszereplői mellett (Craig, Brosnan, Dalton, Connery) a gyönyörű Bond-lányok teszik emlékezetessé és szórakoztatóvá az említett részeket. Közülük is kiemelkedik az utolsó két epizód Bond-szépsége, a francia Léa Seydoux.

jamesbond4.jpg

A kép forrása: tamilnaatunadapu.in

A No Time to Die azonban Seydoux kisasszonnyal is alaposan lemarad a legjobb részektől (minden téren). A forgatókönyv gyenge, a rendezés felejthető, Craig játéka enervált, a főgonoszt alakító Rami Malek pedig csak árnyéka annak, amire képes volt például a Queen filmben (Bohém rapszódia, 2018). Egyedül Léa Seydoux jelenléte erős a filmben, mint Bond szerelme.

A legerősebb kritika a filmmel szemben az, hogy másnap is csak erőlködve idézhető fel, hogy miről is szól voltaképpen illetve milyen jelenetekben emlékezetesek a főszereplők. Mert hogy nem azok. Amire pedig nem volt a készítőknek felhatalmazásuk: kiiktattak egy filmtörténeti klasszikust, egy szimbólumot és jelenséget a Bond-mítoszt. EZ az, ami nehezen bocsátható meg Fukunaga csapatának (még akkor is, ha jogi örökösök közül Barbara Broccoli nevét adta társ-producerként a végeredményhez).

jamesbond3.jpg

Nehéz lenne elmenni Ana de Armas szépsége mellett. Bár karaktere súlytalan és lóg a levegőben, a színésznő lenyűgöző jelenség a filmben. A kép forrása: tustyle.it

A Filmworlds blog 50% -ra értékeli ezt a stílusromboló drámát, mely bár címében azt írja, hogy a halálra nincs idő, valójában meggyilkol egy mítoszt, szegényebbé téve mindazon generációkat, akik Bond kalandjain nőttek fel.

Harmat Árpád

50szazalek.jpg

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2021.10.03.17:44

Zöld könyv - az elmúlt 3 év egyik legjobb filmje [72.]

A kereken századik blogbejegyzésemhez nagy örömmel választottam egy valóban értékes, három Oscart bezsebelt (de öt kategóriában jelölt) gyönyörű filmet, a 2018-as Zöld könyvet (Green Book). A Peter Farrelly rendezte, igaz történetre épülő 130 perces dráma olyan témát boncolgat, amely napjainkban nagyon aktuális: a faji előítéleteket és a faji megkülönböztetés 1960-as években jellemző formáit az Egyesült Államokban. A cselekmény ugyanis 1962-ben játszódik, John F. Kennedy elnöksége idején, amikor a színes-bőrű lakosság helyzetét javítani próbáló polgárjogi törvények még csak előkészületben voltak. (A leghíresebb ilyen jogszabályt 1964 július 2-án írta alá Lyndon B. Johnson [aki mellesleg egyébként rasszista volt].)

zoldkonyv1.jpg

A kép forrása: Netflix.com

A feketék helyzete tehát az 1962-es esztendő Amerikájában a legkevésbé sem volt irigylésre méltó, főleg a déli államokban (pl. Georgia, Alabama, Mississippi), ahol bizonyos éttermekbe, bárokba, szállodákba be sem tehették ekkoriban a lábukat. Ennek a helyzetnek a dacára az északi államokból olykor - olykor délre vetődött egy-egy színes-bőrű utazó, így a számukra megszületett a "Zöld könyv" mely mindazokat a déli államokban található szállodákat, moteleket, éttermeket és nyilvános helyeket tartalmazta, ahol gond nélkül megszállhatott akkoriban egy afroamerikai. A film cselekménye erre a bizonyos történelmi helyzetre épül, mely különleges keretbe foglalja a két központi karakter: Hantás Tony (Viggo Mortensen) és a színes-bőrű Don Shirley (Mahershala Ali) sztoriját.

Ez a bizonyos sztori ugyanis egy nagyon tehetséges fekete bőrű zongorista koncert-turnéjáról szól a fajgyűlölő déli államokban, mely turnén egyetlen segítője, testtőre, sofőrje és támasza az olasz származású verőember, Tony. A két nagyon eltérő közegből érkező férfi 8 hetes történetéről szól tulajdonképpen a film. A script már a film elején feltárja a tényt, hogy Tony nem éppen erkölcsösségéről híres figura, sőt zűrös alvilági pasas, akinek noha szép családja van, nem mentes még a fajgyűlölettől sem. (Erre egy konkrét jelenet utal, melyben a házában dolgozó két színes-bőrű munkás poharát a szemétbe dobja, hogy még elmosás után se ihasson azokból a családja.) A zongorista Don Shirley ugyanakkor művelt, kifinomult ízlésű, tehetséges zongorista, akinek legfőbb gondja identitás-zavara, hiszen sem a feketék, sem a fehérek közt nem érzi odaillőnek magát. A két ember közös útra indul, miközben kettős konfliktus feszül köztük: az egyik, hogy vagyoni helyzetük és így társadalmi rangjuk is nagyon eltérő (Don a legfelsőbb körökben mozog, Tonynak az is gond, hogy 50 dollárt haza adjon élelemre, főleg miután kirúgják állásából). A másik probléma a műveltség-, és neveltetésbeli szakadék, mely a közös utazásuk számtalan apró részében felbukkan (a szemeteléstől, Tony szóhasználatáig, beszédstílusáig). A helyzet szarkazmusa, hogy épp faji konfliktus nincs közöttük, noha a célterület, ahová együtt tartanak pontosan ezt a különbséget teszi próbára. Tonyt valójában nem zavarja Don bőrszíne, mindez csak akkor kap jelentőséget, mikor az első atrocitásokat megtapasztalja. Márpedig atrocitásból lesz bőven: az egyik helyen Don nem mehet ugyanabba a WC-be ahová saját koncertjének résztvevői, egy másik helyen megtámadják és megverik, mert nem a Zöld könyv szállójában, hanem egy külső csehóban próbál italt rendelni, végül egy déli zsaru is beléjük köt, mert képtelen elnézni, hogy egy feketét egy fehér ember fuvarozzon. Tonyt ezek az igazságtalan és méltatlan zaklatások megváltoztatják, különösen amikor megtudja, hogy Don önként vállalta, hogy délen turnézzon, noha pontosan tudta, hogy az számára mennyire veszélyes lesz. Végül barátokká válnak az út végére, bebizonyítva országnak és világnak, hogy az emberség legfőbb fokmérője a jóindulat és elfogadás mások iránt, nem pedig a gazdagság vagy a bőrszín. 

zoldkonyv2.jpg

A kép forrása: kulter.hu

A cselekmény önmagában véve nem bonyolult, ám az érzések, melyeket a történet megidéz, nagyon is összetettek. Szemléletesebben és elgondolkodtatóbban ugyanis nem is lehetne bemutatni a rasszizmus és fajgyűlölet képtelen groteszkségét és értelmetlenségét. Egy tehetséges zongorista, aki művelt (ráadásul doktorátussal is bír) zenei élményt ad olyanoknak, akik bőrszíne miatt lenézik, noha ugyanakkor élvezettel hallgatják művészetét. Képtelenebb nem is lehetne a szitu.

Az utazás ezt a képtelenséget teszi egyértelművé. A két férfi kölcsönösen tanul egymástól: Tony például elsajátítja, miként tud választékosabb leveleket írni feleségének, Don pedig ráébred arra, hogy a legnemesebb érzésekhez, mint az önzetlenség vagy a segíteni akarás nem szükséges magas társadalmi rang vagy műveltség. Végül mindketten megtanulják, hogy két ember kapcsolatában csak a legbensőnkben lakozó tisztesség számít, akármennyire is eltérő közegből érkezzenek. Érzelmi csúcspontot jelent az a jelenet, melyben betelik a pohár náluk és együtt döntenek arról, hogy inkább vesszen a pénzük, de nem hagyják megalázni magukat és faképnél hagyják az egyik koncertjüket (megtartva ezzel Don emberi méltóságát). Végül Tony saját házába hívja karácsonyozni Dont, rokonai körébe, amivel teljessé válik érzelmi és belső átalakulása.

zoldkonyv3.jpg

A valódi Tony és Don (forrás: perledisapereeleonora.com/passione-cinema/

A Zöld könyv teljesen megérdemelten nyert 3 Oscart (köztük a legjobb filmnek járót), mert megtekintésével mi magunk is tanulunk. Például történelmet, emberséget és az előítéletek értelmetlenségét. Mind Viggo Mortensen, mind pedig Mahershala Ali óriási alakítanak, bár kettejük közül utóbbi kapta meg végül a legjobb férfi mellékszereplő díját. (A 2019-es Oscar-gálán a legjobb főszereplő arany szobrocskáját Rami Malek vihette haza a Queen alakításért.)

Értékelésem nem is lehet kevesebb 90%-nál miközben mindenki arra biztatok, hogy nézze meg ezt az egyszerre megható és elgondolkodtató drámát, mely kétségtelenül az elmúlt 3 év egyik legjobb filmje.

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2021.07.28.23:20

 

Csernobil 1986 - az orosz filmipar válasza az HBO sorozatra [71.]

Az orosz filmipar 2021-ben készítette el a maga saját filmváltozatát az 1986-os csernobili atomkatasztrófáról, mely egyben válasz is volt az HBO nagy sikerű, 2019-es minisorozatára. Az orosz dráma rendezője és főszereplője a 36 éves Danila Kozlovsky egy szerelmespár drámáján keresztül mutatja meg a tragédia éjszakáját és következményeit. A végeredmény egy érzelmesen szomorú történet, mely az HBO sorozathoz képest merőben más megközelítésben láttatja a 35 évvel ezelőtt történteket. A Csernobil 1986 jelenleg a Netflixen tekinthető meg.

csernobil1.jpg

Kép forrása: Netflix

Ha a két filmet szeretnénk összehasonlítani, akkor egy dolog azonnal feltűnik: míg az HBO minisorozat komplex képet próbál nyújtani a katasztrófáról, feldolgozva annak okait majd bemutatva szereplőit és felelőseit is, addig az orosz változat csupán egy hangulatot igyekszik megidézni és csupán a drámát illetve hősiességet akarja kiemelni egyszerű karakterek sorsán keresztül. Míg az előbbi esetben megismerjük a műszaki okokat a felelősök hibáit, a tűzoltók, búvárok, bányászok szenvedéseit és a kármentésben kiemelkedő két központi figura: Scserbina illetve Legaszov sztoriját, addig az utóbbi változatban (az orosz drámában) csak egy egyszerű orosz tűzoltó és barátnője (illetve annak kisfia) vannak a középpontban. A két ember ide-oda való hányódása, egyikük menekülése, másikuk helytállása a tűzoltásban, (majd a reaktor alatti medencék leengedésében) adják a film vázát (és alapcselekményét).

A film első 30 perce csupán egy szerelmi történet a Csernobilt jól ismerő Alexej Karpusin tűzoltó (Danila Kozlovskiy) és a 10 éves fiát egyedül nevelő, csoda szép Olga (Oksana Akinsina) között. A nehezen induló kapcsolat válságba kerül Alexei várható áthelyezésének hírére, de ekkor felrobban a csernobili atomerőmű egyik reaktora, ami mindent megváltoztat. A detonációt Olga kisfiának éjszakai kerékpározásakor láthatjuk, amikor a srác a barátaival elbicajozik az erőműhöz, hogy arról éjszakai képeket és filmkockákat készítsenek. A robbanás híre azonnal eljut Csernobilba és az erőműhöz "hívja" Alexejt is, aki bár már leszerelt (hogy új állomáshelyére utazzon) most aktivizálja magát és a helyszínre hajt. Az oltásban ugyan nem vesz részt a férfi, de több társát is kimenti a lángokból. Szerencséjére csak enyhe sugárdózist kap, így rövid kórházi kivizsgálása után tagja lehet annak a csapatnak, mely a robbanás utáni helyreállítással foglalkozik. A létrejövő kis brigád katonákból, szakértőkből álló kollektívájának kell kitalálnia, hogy mi legyen a lángoló reaktor alatti víztároló medencékkel, melyeket ha nem engednek le mielőbb, akkor egy még nagyobb katasztrófával kell szembenézniük. A film központi témája innentől a medencék leengedése. Alekszej nem vállalja, hogy a veszélyes szelepekhez menjen búvárruhában, így akkor még a feladatot mások kapják. A férfi inkább otthagyja az erőművet, hogy barátnőjével Olgával együtt meneküljön el a kirendelt buszokon a közelből. Csakhogy közben Alekszej rájön: kötelessége segíteni és meg akarja valahogyan menteni Olga sugárfertőzött kisfiát is. Leszáll tehát a buszról és a visszatérve a válság-stábhoz alkut köt a fejesekkel: bemegy a medencékhez, leengedni a vizet, ha Olga kisfia svájci gyógykezelést kaphat. Az alku megpecsételtetik, Alekszej élete árán is de megteszi amit kell, Olga kisfia pedig megmenekül. Nagyjából ennyi a sztori.

Ami az értékelést illeti: erős aránytalanságok zavarják a film élvezetét, mert az elején túl sokat kell foglalkoznunk a szerelmespár irreleváns konfliktusaival, a végén pedig indokolatlanul elnyújtott és unalmas az a rész, mely a medencék leengedésével telik. Hosszú percek telnek el a játékidőből a búvárruhás főhősök mutatásával, miközben szinte semmi nem történik.

csernobil2.jpg

Kép forrása: Netflix

Sajnálatos az is, hogy csak minimális kitekintést kapunk a csernobili atomkatasztrófa egészéről, kizárólag a tűzoltók és később a búvárruhás kimentők vannak górcső alá véve. Egyetlen valós résztvevő sincs megnevezve (vagy akár megemlítve): sem Gyatlov, sem az erőmű vezetője, Bruhanov, sem pedig az említett Legaszov (vagy akár az önfeláldozó tűzoltók bármelyike (pl Ignatyenko). Minden a hősies helytállás névtelen általánosságát van hivatva szolgálni (az összes ott helytállóra, de különösen a kitalált figura, Alexejre nézve). Ez a film legfőbb motívuma. Alekszej egyébként a vagány 30-as orosz férfi archetípusa, akit csak a munkája érdekel, ám közben a katasztrófa átformálja: felelősségteljes, áldozatkész és segíteni akaró hőssé válik, aki sokakat megment és egy 10 éves kisfiúnak is visszaadja az életet. Mindez kicsit patetikussá teszi a filmet, enyhe hatásvadászattal.

A látványvilág nem rossz, de tized annyit sem kapunk Csernobil látványából, mint az HBO minisorozatában. Rengeteg az unalmas rész, igazából alig akad izgulni-való és minden a hősiességre van kihegyezve. Kevés a karakter is, és még a meglévőket sem mutatja be rendesen a script ; csupán Alexej és Olga párosát ismerjük meg, de kettejük közül csak a férfi motivációi illetve természete kap kellő játékidőt.

csernobil3.jpg

Kép forrása: Netflix

Összességében a Csernobil 1986 (Chernobyl: Abyss) csak a téma iránt mániákusan érdeklődő rajongóknak tud újat mutatni, viszont minőségben, élvezeti értékben, színészi teljesítményekben, látványban és rendezésben mélyen alatta marad az HBO 2019-es 5 részes minisorozatának. Ha az angol változat 85-90% -os, akkor az orosz verzió talán 50-55%.

50szazalek.jpg

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2021.07.22.23:03 

Téboly - egy ütős thriller Russell Crowe -val [70.]

Mivel nem láttam még Russell Crowe-ot negatív szerepben, nagy várakozásokkal ültem le a Téboly (Unhinged) című 2020-as thriller megtekintéséhez (főleg, hogy kimondottan jókat hallottam róla korábban). A rendező, Derrick Borte aki Németországban született, de amerikai állampolgárként  vált filmessé - és aki sajátos keresztnevét valószínűleg az ismert 80-as évekbeli német sorozatból "nyerte" - nem mondható éppen termékeny direktornak, hiszen a Tébollyal együtt is, csupán 3 film köthető nevéhez (Eladó a családom [2009], London Town [2016], Téboly [2020]). Ennek dacára egy kétségtelenül pörgős, gyors tempójú és izgalmas filmet rakott össze, egyetlen hosszú - közel 90 perces - üldözési jelenetre építve a scriptet.

teboly1.jpg

forrás: IMDb.com

Az alaptörténet faék egyszerűségű, minimális spoilerrel néhány mondatban leírható, a meglepetések, fordulatok elárulása nélkül is. A bekeretezett részben átfuthatod. Viszont ha semmit az égvilágon nem akarsz tudni a történetről (mert még nem láttad és igényt tartasz minden meglepetésre) akkor ugord át az itt következő bekeretezett részt (bár tényleg csak a sztori vázát írom le benne):

Adott egy bekattant, elhízott, középkorú pasas, Tom Cooper (Russell Crowe), aki egészen 56 éves koráig hétköznapi életet él, aztán azonban hirtelen összeomlik és bekattan. Miután ugyanis felesége elhagyja és munkahelyét is elveszti, a lelki - idegi megpróbáltatásait agresszióval és gyilkolással kezdi oldani. Előbb egy családot végez ki (ezzel kezdődik a film), majd egy 30-as csinos, fiatal anyukába, Rachelbe (Caren Pistorius) köt bele. A nő éppen válását intézi, így egyedül neveli kisfiát (miközben házát öccsével és annak barátnőjével is megosztja). Magányos, boldogtalan, anyagi gondokkal küzd és mindezek miatt frusztrált is. Csak egy öreg lepukkant kombi Volvóra futja neki, azzal viszi fiát minden nap iskolába. Azon a bizonyos, tragikus napon Rachel bűne csak annyi, hogy durván rádudál egy kereszteződésben Tomra, majd ezt követően képtelen tőle bocsánatot kérni. Tom kiakad (és bekattan [még jobban, mint amennyire alapból kattos) és Rachel megbüntetésére készül. Üldözőbe veszi hatalmas pick-up kisteherautójával és kezdetét veszi az egész filmen átívelő üldözéses téboly.

teboly2.jpg

A kép forrása: port.hu

Az üldözésben szinte mi nézők és résztveszünk, ott vagyunk Rachel mellett a kocsijában, vele együtt rettegünk, izgulunk és félünk, a kiutat keresve. Caren Pistorius (aki - utánaolvastam - nem rokona a barátnő-gyilkos és paralimpikon Oscar Pistoriusnak [bár mindketten Dél-Afrikaiak]) kimondottan hiteles alakítást nyújt a menekülő Rachel szerepében. Persze az igazi meglepetés: Russell Crowe, aki tökéletesen helytáll a gonosz karakter megjelenítésében: szemeiből valódi őrültség árad és hihetően félelmetes figura, mind a 130 kilójával. (Crowe nagyon meghízott, többnyire a kamera kerüli hatalmas hasának mutatását, de vannak jelenetek, melyekben jól látszódik, hogy az egykori gladiátor mára valóságos gömböccé vált.)

teboly3.jpg

Ami az analógiákat illeti: ezek közül nálam első helyen áll az 1971-es Steven Spielberg rendezés, a Párbaj (Duel), mely ebben a kategóriában - mármint az őrült országúti üldözős-rettegős műfajban - időben elsőnek tekinthető (tekintve, hogy kereken 50 éves filmről van szó). Itt egy hétköznapi autóst vesz üldözőbe egy hatalmas kamion az országúton, mégpedig egy előzést követően, melyet az agresszív teher-autó sofőr zokon vesz. A kergetőzés élet-halál harccá változik, feszült izgalmakkal.  Aztán újabb analógia az 1993-as Összeomlás (Falling Down), Michael Douglas látványos bekattanós, gyilkolászós mozija, rengeteg megdöbbentő jelenettel. A főhős itt is hétköznapi figura, aki egy dugóban kattan be és kezd ámokfutásba. Harmadik párhuzam nálam a 2001-es Kéjutazás (Joy Ride), szegény megboldogult Paul Walker, Steve Zahn és a csinos Leelee Sobieski főszereplésével. Ebben a sztoriban egy három fiatalból álló társaságot pécéz ki magának egy őrült kamionos, miután azok CB rádión beszólnak neki és alaposan megtréfálják. A pasas nem veszi tréfának a dolgot és öldöklésbe kezd, melynek során napokon keresztül üldözi a fiatalokat. Nálam valamiért ide sorolódik még a 2017-es Gyerekrablók is, az 51 évesen is gyönyörű Halle Barryvel, aki ebben a filmben végig gyermekét akarja visszaszerezni hosszú autós-üldözések során. Ha a Tébolyt a felsoroltakhoz hasonlítjuk, megállja a helyét, még ha talán kevésbé véres is, mint mondjuk az Összeomlás vagy a Kéjutazás. 

teboly4.jpg

Nézzük a film pozitívumait: a film erőssége Russell Crowe átütő játéka, félelmetes és hihető fellépése végig a film alatt. Nálam pozitívum a szerintem nagyon szép és csinos Caren Pistorius alakítása is, a menekülő Rachel szerepében, illetve pozitívum a rendezés pörgősen gyors jellege is.

Vannak azonban negatívumok is: ezek közt igazából egyetlen egy emelkedik ki, a hihetőség. Ezzel vannak ugyanis gondok. Nem túl hihető például, hogy a rendőrség egyetlen pillanatra sem képes lekapcsolni egy cserbenhagyásos gázolót (aki már a film első 30 percében halálra gázol egy férfit egy benzinkúton több szemtanú előtt, a város közepén, mégpedig fényes nappal). Tom még ezek után indul csak be és kergeti egy fél napon keresztül Rachelt, a hatóságok orra előtt, tucatnyi kocsival ütközve, amerre csak jár. Nem hihető az sem nagyon, hogy mennyire simán használja a nő mobilját, (amire csak akarja). Ma már az okostelefonok nem csekély védelemmel vannak ellátva, nem beszélve a rendőrség beavatkozásáról ezen a téren is. Kicsit túlzásnak tűnik nekem az is, hogy az őrült férfi a végén már Rachel családját veszi célba, értelmetlenül nekik esve és gyilkolászva (Olyan ez, mintha a forgatókönyv már nem tudná hová fokozni a feszültséget és ilyen módon keresne új rettegni-valót a nézők számára, a hihetőség határait átlépve). Kár, mert így is kapunk izgulni-valót bőven.

A végső mérleg mégis a pozitív irányba billen: a Téboly egy nagyon izgalmas mozi, rengeteg ütős jelenettel Russell Crowe kiemelkedően jó játékával és pörgős rendezéssel. Értékelésem: 75% 

75.jpg

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2020.02.07.13:35

Határok mentén - a Netflix pörgős akciófilmje [69.]

Jelenleg is nagy nézettségnek örvend a Netflixen futó Triple Frontier (Határok mentén) című 2019-es amerikai akciófilm, mely akkor került a Filmworlds figyelmének fókuszába, mikor kiderült: tavaly simán benne volt a csatorna 10 legnézettebb saját készítésű Netflix - produkciójában (erős 63 millió feletti bevétellel). Kritikus szemmel megnézve a filmet, egy határozottan pozitív összkép alakult ki bennünk, ami elsősorban a főszereplőknek köszönhető és kevésbé a rendezésnek vagy a forgatókönyvnek. 

hatarok_menten.jpg

Az alapszitu nagyon egyszerű: adott egy 40 pluszos csapat, kiöregedett, de még ma is jó formában lévő ex-kommandósokból, akik anyagi szempontból nehezen boldogulnak, noha egész életükben a hazájukat szolgálva akcióztak. Az 5 ütős arc: Tom (Ben Affleck), Santiago (Oscar Isaac), William (Charlie Hunnam), Ben (Garrett Hedlund) - ő egyedül 40 alatti - és Francisco (Pedro Pascal) a jó öreg Mandalori harcos. Egy nap Santiago (Oscar Isaac) kezdeményezésére eldöntik: most először saját magukért mennek terepre, vagyis anyagi haszonért indulnak csatába egy Dél-amerikai drogbáró vagyonának megszerzésével (a 100 milliós zsákmánnyal orvosolva anyagi problémáikat).

Az alapgondolat mindenesetre érdekes: valóban elgondolkodtató, hogy egy olyan kommandósokból álló csapat, melynek tagjai havi fixért kockáztatják életüket (éveken át), mennyire lenne sikeres, ha egyszer - afféle Kelly hősei mintájára - önző okokból, saját haszonra indulna bevetésre. A kérdésre a film forgatókönyve meglehetősen sajátságos választ ad, mely egyszerre meglepő és megrázó.

hatarok2.jpg

A script két részre osztja az alaptörténetet és a cselekményt: az egyik magát a bevetést mutatja meg a nézőknek - ütős akciókkal egy izgalmas menekítési jelenettel - a másik pedig a csapattagokat ért lelki traumát tárja elénk (melyről nem árulhatunk el semmit, a meglepetések és érdeklődés fenntartása miatt). 

A bevetés profin alakul egy bizonyos pontig, utána azonban nem várt bonyodalmak és nehézségek szólnak közbe, megakasztva az olajozottan megtervezett akciót. A kis csapat egyre nehezebb helyzetbe kerül, míg egy tragédia végképp tönkretesz mindent. Innentől már csak a hazatérés foglalkoztatja az ex-kommandósokat.  

Ami az alakításokat illeti: nekem leginkább Oscar Isaac játéka tetszett. Karaktere a legfontosabb figura: ő dolgozza ki az akciót és ő tartja össze az 5 fős kis csapatot is, melynek tagjai régről ismerik már egymást. Isaac számomra először a 2015-ös Ex Machina című sci-fi kamara-drámában bizonyított, de tetszett a Star Wars legutolsó trilógiájában is, mint Poe Dameron. Az Isaac által alakított Santiago (becenevén: Pope) tartja a kapcsolatot a gyönyörű Yvonnával is (Adria Arjona), akiben megbízik a drogbáró, Lorea. Az ő segítségével jutnak be a Dél-amerikai drogtanya központjába, felkutatva Lorea (Reynaldo Gallegos) falakba rejtett több száz millióját. Santiago 3 milliót igér Yvonnának a segítségért és öccse kimenekítését az országból. A filmben a legnagyobb név Ben Affleck, aki azonban kissé enervált, fáradt alakítást nyújt, bár drámai karakteréből sokkal több is kihozható lenne.

hatarok3.jpg

Most pedig nézzük a pozitívumokat és negatívumokat! Pozitívum a helyszínek megjelenítése, a dzsungel látványa, a drogbanda központjának tálalása és a sok akciójelenet is; amellett a már említett alakítások: Oscar Isaac, Pedro Pascal és Charlie Hunnam játéka. Negatívum, hogy nem igazán látjuk kibontva a másik oldalt, a drogbárót, a csapatát és a rosszfiúkat. A főszereplők csapata heroikusan küzd ugyan, de valójában nem tudjuk, hogy kik ellen. Ezen a ponton a hitelesség is sérül picit: ha egy Dél-amerikai drog-központól ellopnának 250 milliót, a fél kontinens a tolvajok nyomába eredne. Nem csak gyerekek, hanem bizony nagyon kemény arcok is. Ebből viszont sajnos nem sokat mutat J. C. Chandor rendező. 

75.jpg

Összességében a Határok mentén egy izgalmas, szórakoztató akció-dráma, fordulatokkal, többször is nézhető kivitelben, bár közel sem tökéletes rendezéssel és forgatókönyvvel. A Filmworlds blog értékelése: 75%.

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2020.01.29.14:40

 

Jojo Nyuszi - háborús film sajátos megközelítésben [68.]

Az inkább látványos akciófilmekkel ismertséget szerzett új-zélandi rendező, Taika Waititi a Thor: Ragnarök és egy kitűnő Mandalorian epizód elkészítése után tavaly egy egészen elképesztő drámát tett le az asztalra Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit) címmel, melynek nem csak rendezője de forgatókönyvírója is ő maga lett (sőt az egyik karakter megszemélyesítője is). A film különlegessége az a finoman elegáns szarkazmus, mely fokozatosan vezeti rá nézőit a nácizmus groteszkségére és a 30-as évek Németországának szürreális képtelenségeire.

jojo_nyuszi1.jpg

A cselekmény középpontjában egy alig 10 éves kisfiú, Jojo Betzler áll (Roman Griffin Davis), aki a háborút folytató Hitleri Németország akkoriban elterjedt tömegfelfogását követve Hitlerjugend tag és a nácizmus lelkes követője. Megtévesztett gyermek, mint sok milliónyi társa, akik csak mindenben meg akarnak felelni az uralkodó elvárásoknak. Jojo azonban valójában, legbelül jó gyerek, így az ellentétet egy képzelt baráttal oldja fel: folyton maga mellett látja Adolf Hitlert. A Führer, aki válságos perceiben mindig ott áll mellette, megértő beszélgetőtárs, aki bátorítja és segíti ha szükséges. Így van ez akkor is, amikor a Hitlerjugend táborban azt a feladatot kapja, hogy öljön meg egy nyulat és dobjon el egy kézigránátot. A nyulat ugyan képtelen megölni, de a gránátot elhajítja, csak éppen az egy fának csapódva visszapattan hozzá és megsebesíti. A robbanás örök életre sebeket hagy az arcán, de egyúttal bátorságáról is örök emléket állít.

Jojo édesanyja, Rosie (Scarlett Johansson) elfogadja kisfiát olyannak, amilyen, de ő maga gyűlöli a nácizmust. Mint később kiderül: nem éri be a gyűlölettel, titokban tenni is próbál valamit a nácizmus ellen (ami végül sajnos vesztét okozza). Közben azonban fiát szeretetben neveli és a háborús viszontagságok közben is mindennek a vicces oldalát keresi minden fiával töltött percében. Fordulatot hoz a pillanat, mikor Jojó rájön: édesanyja egy 17 éves zsidó lányt bújtat az emeleten, (korábban meghalt lánya legjobb barátnőjét). A csinos Elsa Korr (Thomasin McKenzie) a háború kirobbanása óta bujkál, de a harcok utolsó évében Rosie próbál gondoskodni róla. Esténként élelmet visz neki, beszélget vele és tartja benne a lelket. Jojo azonban csak a propagandából ismert zsidót látja a lányban, vagyis az ellenséget.

jojo_nyuszi2.jpg

A film egyik különlegessége a 10 éves Jojo és a 17 éves Elsa kapcsolatának sajátos alakulása. Jojo kezdetben retteg a közellenségnek kikiáltott zsidó lánytól. Késsel, pajzzsal védekezik Elsával szemben de alulmarad a küzdelemben. Ugyanakkor rájön arra is, hogy nem árulhatja el Elsát, mert akkor édesanyja és ő is a hatóságok kezébe kerülnek (mint zsidókat bújtató kollaboránsok). Ennek ellenére minden nap felmegy Elsához beszélgetni (anyja előtt titokban tartva, hogy tud egyáltalán a lányról), mely alkalmakkor kifaggatja őt a zsidókról. A kisfiú fokozatosan ráébred arra, hogy a mindenki által gyűlölt zsidók ugyanolyan emberek, mint a németek. A félelemből így idővel érdeklődés, az érdeklődésből elfogadás, az elfogadásból pedig szeretet (sőt szerelem) lesz. Jojó megkedveli Elsát és életének nélkülözhetetlen részévé válik.

Ez a szeretet segíti át a kisfiút azon a traumán is, hogy a nácik kivégzik édesanyját. A tragédiát GESTAPO vizsgálat követi: a nácik nagy létszámban özönlik el a házat, melyet mindenestől átkutatnak. Elsa rejtekhelye és élete veszélybe kerül, ám a lány ügyes tervet eszel ki: önmagát a kisfiú maghalt nővérének, Ingének adja ki, aki korban és még külsőre is hasonlít rá. Az egyik német tiszt, Klenzendorf kapitány (Sam Rockwell) - aki korábban Jojo kiképzője volt a Hitlerjugend táborban - elkéri Elsa papírjait, de mikor észreveszi, hogy a lány rossz születési dátumot ad meg (nem emlékezve pontosan arra, hogy mikor született Inge, akinek kiadja magát), szemet huny a tévesztés felett. Klenzendorf egyébként a film egyik legszínesebb egyénisége: egyértelműen nácinak tűnik, ugyanakkor képes arra is, hogy humorral fogja fel a színjátékot, amire hazája kényszeríti. Később pedig kiderül róla, hogy emberséges, hiszen nem jelenti a GESTAPO embereinek, hogy Elsa nem jól tudja saját születési dátumát (és így valószínűleg nem is az, akinek mondja magát). A film végén Klenzendorf menti meg Jojót, amikor a Németországot és a várost elözönlő szövetséges katonák minden német egyenruhás felnőttes - gyermeket begyűjtenek. Az egyik kivégző-központba lökdösik Jojót is mivel egyenruhát visel, ám Klenzendorf leszedi róla ezt a zubbonyt és zsidó gyereknek nevezi (sőt le is köpi). Ezzel megmenti, hiszen a szövetséges katonák rögtön az utcára lökik (aki zsidó, az nem lehet náci ugyebár).

A Klenzendorf alakjában felfedezhető kettősség a film számos jelenetében felfedezhető: tetten érhető a náci rituálékat kísérő vidám zenében és abban, ahogyan Jojó illetve barátja, Yorki (Archie Yates) beszélgetnek az eseményekről (háborúról, zsidókról). A groteszk, szarkasztikus fekete-humor minden jelenetet áthat: leginkább Adolf Hitler megjelenéseiben feltűnő. A kisfiú képzeletében rendszeresen felbukkanó Führer egyszerre barát és mentségeket kereső társ. Feladata, hogy elviselhetővé tegye Jojó számára a valóságot. Aztán idővel már a kisfiú is felfedezi álságos, hazug jellemét és megszabadul tőle.

jojo_nyuszi3.jpg

A Jojó Nyuszi egy többrétegű film: finoman vezet rá bennünket a fajgyűlölet nevetséges értelmetlenségére. A film egyik mondata mindent magába sűrít: amikor Jojó felakasztott embereket lát az utcán és megkérdi az anyját, hogy "mit tettek", Rosie ezt válaszolja neki: "ami tőlük telt". Fekete humor, szarkazmus, érdekes gondolatok nagyon finom árnyalásban tálalva, jól emészthető formában, emberséges náci tisztek és fasisztából zsidók megmentőjévé lett gyermekek jótetteiben kifejeződve.

80.jpg

Ajánljuk az elvontabb filmek kedvelőinek és mindazoknak, akik egy sajátosan új szemszögből is megnéznének egy háborúról és gyűlöletről sokat eláruló történetet, a zseniális Taika Waititi rendezésében. Értékelés: 80%

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

Látványos katyvasz-sztori a Tenet [67.]

Óriási várakozás előzte meg Christopher Nolan legújabb filmjét, a Tenet című akció-thrillert. A hazai mozikban jelenleg is futó különleges alkotás kicsit science fiction is, az alaptörténetben markánsan megjelenő "invertálás" és "entrópia" illetve "időugrás" fogalmak képbe hozásával. Ezek nem csupán kiegészítik, de alapjaiban határozzák meg a cselekményt, mondhatni ezek körül forog minden. Ha különválasztjuk az említett képtelenségeket fogalmakat és a dramaturgiát, akkor két külön síkon elemezhetjük a Nolan művét: részint filmként (a rendezés, színészi játék és látványelemek vizsgálatával) és külön a zavaros alaphelyzet értékelésével. Érdemes az előbbivel kezdeni.

tenet1.jpg

A Tenet egy pörgős rendezésű akcióorgia, melyben egy világ megmentését célzó, rejtélyekkel teli nyomozás zajlik, amit időnként akciódús bevetések - betörések, verekedések, lövöldözős összecsapások - szakítanak meg. A központi karakternek (Nolan tudja miért) végig nem derül ki a neve, egyszerűen "The Protagonist" -ként (főszereplőként) emlegetnek a plakátok és filmes oldalak is, de a figura alakítóját természetesen ismerjük: ő John David Washington, Denzel Washington 36 éves fia. A filmben szembeni várakozások nagy részben hozzá kötődnek: ugyanis bár nem ez az első szerepe, a széles nagyközönség most találkozik vele először. Én magam sem ismertem a színészt korábban, de (később kifejtve alakításáról kialakult véleményemet) annyit már most elárulok, hogy szerintem a legkevésbé sem hasonlít apjára és sajnos a Denzel Washingtonra jellemző különleges és markáns kisugárzás is hiányzik belőle.

tenet2_denzel_washington.jpg

kép forrása: people.com

A filmben ő kezdi el felgöngyölíteni azt a furcsaságokkal teli ügyet, mely a Föld elpusztításával fenyeget. Legfőbb ellenfele az Oroszországban született és nevelkedett, de onnan emigrált és külföldön mesés vagyont szerzett Andrei Sator, akit Kenneth Branagh alakít. Az öntörvényű Sator mostohán bánik feleségével, Kat -tel, akinek megformálója a filmben a közel 190 centis Elizabeth Debicki. A megfélemlített nő a nyomozást vezető John David Washington segítőjévé válik, összefogva az akciócsoporttal, hogy együttesen akadályozzák meg férjét szörnyű terve megvalósításában. Fontos tagja még a csapatnak Neil (Robert Pattinson), aki tapasztalt ügynökként Washington legfontosabb embere és Rohan (Anthony Molinari), aki a katonai akciók vezetője.

Csakhogy Sator kiiktatása nem túl egyszerű, mert valamiféle jövőből származó segítséget kap: egy olyan technológiát, mely a tárgyak entrópiájára és az invertálásra épül. Ezzel a módszerrel képes időbeli ugrásokra és arra is, hogy az atomhatalmak tömegpusztító fegyvereiből egy minden eddiginél pusztítóbb új bombát készítsen. A főhősök legfőbb feladata ENNEK megtalálása és Sator megölése. (Zárójelben jegyezném meg: Sator motivációjával azért adós marad Nolan, hiszen csak annyit tudat velünk a forgatókönyv, hogy a férfi rákos így a "ha én elveszek, vesszen mindenki más is" elve minden magyarázat világpusztító terveire.)

tenet5.jpg

forrás: express.co.uk

És most röviden a dolog science-fiction részéről: teljesen zavaros az egész. Nem tudni hogyan működik, mitől működik, mi a lényege, hogyan használható, csak az, hogy halálos és hogy egy szerkezettel bárki "átmehet" inverz "üzemmódba". Csak egy átfordító gép kell hozzá és utána egy oxigénmaszk, speciális levegővel, mert hogy inverz módban nem tudunk normál levegőt belélegezni. (WTF??) Így a film második felében inverz módba átváltó John David Washington és csapata végig maszkban akciózik a zárójelenetig. Ez a bizonyos rejtélyes "inverz mód" persze rengeteg látványos és szürreális képi beállítást ad a nézőknek: fordítva szálló madaraktól, a hátrafelé száguldozó autókon keresztül egészen a pisztolycsőbe visszaérkező golyókig. Valahogy nem vehető komolyan a dolog (legalábbis nekem nem sikerült hihetőnek látni).

tenet4.jpg

forrás: see-mag.fr

A rengeteg akciót speciális hangeffektek kísérik végig a film alatt. Bár Nolantól megszokhattuk már a hang-hatások túltolt dömpingjét (pl.: Dunkirk című filmben), ezúttal eltalálta a megfelelő adagolást és a Tenetben tényleg a feszültségfokozást szolgálják a különböző audio technikák. Ami az alakításokat illeti: John David Washington mérsékelt sikerű játékot mutat: nagyjából ugyanazzal az arccal tolja végig a 150 percet. Apropo játékidő: nagyon elnyújtott ez a két és fél óra, ami a rengeteg felesleges "üresjáratnak" értelmetlen jelenetnek köszönhető, simán belefért volna 110 percbe is. 

A szereplők közül senkit nem lehet kiemelni, sajnos még a tapasztalt, öreg színészek sem nagyon remekelnek, mint az egyetlen jelenetet játszó Michael Caine, vagy a főgonosz szerepében gyűlölködő és folyton dührohamokat kapó Kenneth Branagh. Azért néhány pozitívumot is megemlítenék (a már szóba hozott hangeffektek mellett): egy-két akciójelenet ugyanis egészen izgalmasra és látványosra sikeredett: mint a legelső 15 perces nyitó scene (a kijevi opera ostromával), vagy John David Washington egyetlen nagyobb verekedési jelenete egyszerre több ellenféllel egy konyhában, illetve egy indiai toronyház megmászása a film közepénél.

A Tenettel a legnagyobb probléma nem a színészek alacsony színvonalú játéka (egy akciófilmnél ez egyébként sem prioritás, csak inkább bosszantó, egy "A" kategóriás filmnél), hanem a zavaros katyvasz-sztori, melyből hiányzik az eredetiség, a hitelesség és a fantázia. Ironikus, hogy Nolan legjobb dobása a 2010-es "Eredet" - mellyel egyébként sokan állítják párhuzamba a Tenetet - valóban "eredeti" történet. Egyszer nézős tehát Nolan legújabb dobása, de kétséges, hogy megér e egy mozijegyet. Értékelésem: 50%  

50.jpg

Alapsztori: 40%, rendezés: 50%, színészek: 55%, látványvilág: 50%

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2020.08.29.14:55

Az elítélt (Felon) 2008 [66.]

A börtönös filmek egyik legjobbja a 2008 -as Felon (magyar címén: Az elítélt) Ric Roman Waugh rendezésében, Val Kilmer, Stephen Dorff illetve Harold Perrineau főszereplésével. Az alaptörténet egy hétköznapinak tűnő sztori, ami ugyanakkor megismertet bennünket a börtönök és azon belül is a szigorítottak megdöbbentő és kegyetlen világával. Alaptörténete, rendezése és alakításai a műfaj 5 legjobbja közé sorolja.

felon_1.jpg

A helyszín: a kaliforniai San Quentin állami börtön a világ egyik legnagyobb fegyintézete és annak is legkeményebb cellasora. Ide zárják azokat a gyilkosokat, akik az őrökre, vagy más rabokra támadnak, lázadásokat szítanak, vagy túlságosan kegyetlenek (és veszélyesek). Az itteni foglyok 23 órát töltenek lyuk méretű páros celláikban és egyetlen órát a szintén szűk, fallal övezett udvarukon (közösen). Az utóbbi helyen egymással verekednek, folyton harcolnak, miközben az őrök Jackson hadnagy vezetésével küzdelmeiket figyelik, néha rájuk tüzelve. A helyszín, a körülmények és maga az alapsztori is hasonló a 2017-es Shot Caller című ütős börtön-drámához, ami nem véletlen, hiszen ugyanaz a rendező készítette mindkét filmet (Ric Roman Waugh).

A Felonban a két központi karakter, akik ebben a pokolban együtt próbálnak életben maradni: Wade Porter (Stephen Dorff) - az ártatlanul börtönbe került családapa, aki mindössze egy betörőt ölt meg (de sajnos már az utcán, ráadásul úgy, hogy a betörőnél nem volt fegyver) - és John Smith (Val Kilmer), aki hosszú ideje ül életfogytosként, különleges történettel. Ő a feleségét és kislányát megölő bandát és annak családtagjait irtotta ki (mind egy szálig) A történéseket Porter szemével látjuk: ott vagyunk vele letartóztatásakor és a börtönbe szállításakor is, melynek során ugyanúgy megdöbbenünk mint ő, amikor a buszon egymásnak esik két rab és Porter belekeveredik (mert az ő ülése alá dobják a kést). A buszbeli ügy miatt szigorítottba kerül, ahol Smith lesz a cellatársa. Mivel közben a buszon megkéselt rab meghal, Portert további 6 évre ítélik, az eredeti 3 éves büntetésén felül (aminek nagy részét letöltötte, így végül 7 évre kényszerítik).

felon_2.jpg

Porter megjárja a poklot: elhagyja felesége (bár mint később kiderül szerencsére csak ideiglenesen), folyton verekednie kell a szigorított udvarán, az őrök bántalmazzák és mindezeken felül szembe kell néznie a reménytelenséggel is (második ítélete után úgy érzi sosem kerül ki). Ám Smith meglátja benne a jó embert, aki csak abban bűnös, hogy meg akarta védeni családját. Támogatni kezdi, tanácsokkal látja el és végül meg is menti (a legrosszabbtól). Egész életére szóló "útravalóval" látja el, melyben a család, mint egyetlen igazán fontos dolog kapja a legnagyobb hangsúlyt. Megmenti Parkert a lelki összeomlástól és a haláltól is (minden lehetséges módon).

A filmnek külön mélységet ad az őrök megjelenítése, ábrázolása. Vezetőjük, Jackson (Harold Perrineau) - megkeseredett, szívtelen ember, aki úgy érzi bármit megtehet a rabokkal - fontos kulcsfigura a történetben. Az ellene való összefogás nélkül Smith és Portrer is meghalnának. De szerencsére másként alakulnak a dolgok: Smith ügyes tervet eszel ki és az őrök közt is akad egy becsületes ember, Collins (Nate Parker), aki a végső, legfontosabb pillanatban melléjük áll. A sajátos befejezésben fontos szerepe van még Smith korábbi őrének is, aki 20 évig vigyázott rá korábbi börtönében (és így barátja lett, mikor Smith egyszer megmentette életét). Ő Gordon (Sam Shepard). Tudja: Smith a vele történt szörnyű tragédia áldozata és valójában értékes ember, aki bár meg akar halni (hogy családja után menjen) még vágyódik egy jó cselekedetre.

felon_3.jpg

A Felon a legjobb börtönös filmek egyike, mert nyers valójában mutatja meg nekünk azt a világot, ahol a kegyetlenség az úr és ahol nagyon ritka "madár" a tisztesség és az önfeláldozás. Val Kilmer óriásit alakít, akárcsak Stephen Dorff. Ajánlom a börtönös filmek kedvelőinek és mindazoknak, akik értékelni tudják a kőkemény, de mondanivalóval teli sztorikat és nem kényesek a véres jelenetekre (mert abból azért akad bőven a filmben). Értékelésem erős 85%.

/Előzetes/

85.jpg

Alapsztori: 80%, rendezés: 90%, színészet: 85%, látvány: 80%. Végső összegzés: 85%.

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2020.07.18.12:45

 

Rambo V - Utolsó vér (pro és kontra) [65.]

Idén már 38 éve annak, hogy 1982 -ben David Morell regénye alapján Ted Kotcheff elkészítette az Első vért, amivel az akkoriban 36 éves Sylvester Stallone megteremtette a legyőzhetetlen és megtörhetetlen háborús veterán John Rambo alakját. A férfi, aki Vietnámban szolgált - és aki Trautman ezredes kiképzésének illetve saját harci tapasztalatainak hála tökéletes gyilkológéppé változott, óriási jártassággal a közelharcban, a lőfegyverek használatában és a helikopterek vezetésében - hazatérve nem találja helyét és egy kisvárosi seriff (Will Teasle - Brian Dennehy) célpontjává válik. Összetűzésük lángba borítja a települést és környékét és bár végül elfogják Rambot (aki egy időre börtönbe is kerül), különleges képességeire később többször is igényt tart az Egyesült Államok hadvezetése. A második részben Vietnámba, a harmadikban Afganisztánba küldik, a negyedikben pedig újra Vietnám lesz bevetésének helyszíne.

rambo_5.jpg

A Rambo filmeket mindig más rendezte: a legelső készítője Ted Kotcheff volt, a másodikat George P. Cosmatos készítette, a harmadik direktora Peter MacDonald lett, a negyedeiket pedig maga Stallone rendezte. Ilyen előzmények után került sor az ötödik epizód elkészítésére Adrian Grunberg rendezésében. A film 2019 szeptember 20-án került a mozikba és vegyes fogadtatás (IMDb: 62%) jellemezte, a negyedik epizódnál visszafogottabb lelkesedéssel (IMDb: 70%). De nézzük mi lehetett az oka ennek a mérsékelt fogadtatásnak. /Innentől spoilerrel folytatom/

A film elemzésekor érdemes ott kezdeni, hogy a Rambo V. nem tipikus Rambo-film. A főhős nem katonai bevetésen van és nem is tűnik legyőzhetetlennek sem, hiszen már a cselekmény első harmadában simán elkapják és megkínozzák (elég rendesen). Rambo ezúttal egy nyugdíjas (73 éves) arizonai farmer, aki elrabolt nevelt lányát próbálja meg esélytelen módon visszaszerezni. Azonban a fél Mexikót rettegésben tartó és a helyi rendőrség felett is hatalmat gyakorló Martinez-fivérek elkapják, összeverik és még az arcát is összeszabdalják. Rambo megússza, felgyógyul és végül mégis kiszabadítja  a lányt. Itt viszont egy erős törés következik a történetet illetően: a mentőakció után hazafelé tartva a leányzó meghal Rambo kocsijában (szinte a karjaiban). Megható, de óriási hiba is, mert a sztori így elveszti a nézői érdeklődés legalább felét (köztük az enyémét is). Mi értelme ugyanis így a folytatásnak? Rambonak nem kell megvédelmeznie a lányt, nincs tét, nincs motiváció. Csak egy idős pasas van, aki bosszút akar állni a mexikói drogbandán és vagy túléli vagy nem. Záksón, ki nem sz@rja le, de őszintén? Ami miatt mégis érdemes tovább nézni a filmet, az a látványos és akciódús harc, a tragédiát követően.

rambo5.jpg

Rambo ugyanis mint a film második felében kiderül: mégsem egy átlagos arizonai farmer (és kisnyugdíjas), jelentős földalatti alagútrendszere van földje alatt és rengeteg fegyverre rendelkezik, mi több furfangos csapdákat is tud készíteni. Apropo: mi a csudáért is épített Rambo több kilométernyi alagútrendszert otthona környékére? Kicsit pszichotikus, ha valaki 73 évesen, visszavonulva ilyeneket csinál (felkészülve arra, hogy egyszer, valamikor majd egy több tucat főből álló hadsereg támadja meg birtokát). A drogbanda támadásakor viszont mégis jól jön a dolog. A roham közvetlen oka az, hogy Rambo - nevelt lányának halálát megbosszulandó - kinyírja az egyik Martinez fivért. A megmaradt testvér, Hugo (Sergio Peris-Mencheta) tehát minden emberével átjön a határon és szabályosan megostromolja embereivel Rambo farmját. Valóságos csata kezdődik, melyben percenként tízen halnak meg Rambo csapdáiban, vagy íjjal, puskával eleresztett lövéseitől. Rambo győz ugyan, de komoly sebet kap, így a nézőre van bízva, hogy végül meghal e. (Ha nem, talán lesz még Rambo VI is?)

Ami a szereplőket illeti: Stallone alakítása igencsak közepeske. Gyakorlatilag ugyanazzal az ábrázattal tolja végig a filmet, függetlenül attól, hogy épp győz vagy gyászol. Persze akkor is ő STALLONE csupa nagybetűvel és az én korosztályom számára valóságos filmes ikon (akciófilm kategóriában). Meggyőzőt alakít viszont a banda vezérét játszó Sergio Peris-Mencheta, aki megjelenését illetően a mexikói drogmaffiózó archetípusa. A lenti képen ő a fiatalabb férfi (jobbra).

rambo5_drogvezerek.jpg

A sztori nagyon halvány: indokolatlan a bevezető jelenet a viharral (nem vezet sehová és túl átlátszó módon próbálja belénk sulykolni, hogy Rambo milyen nagy hős) és nincs magyarázat arra sem, hogy hogyan, mikor és miért épített Rambo egy komplett háborús alagútrendszert saját farmja alá. Felesleges a nevelt lány halála is (a túldramatizálást szolgálja) és a mexikói banda bemutatása is elmarad.

A rendezés közepes: jelentősek a hangsúly-eltolódások, szinte minden akció az utolsó 20-30 percre marad, miközben a karakterek elnagyoltak, bemutatlanok és a fennmaradó "idő-hézagokat" üresjáratok jellemzik. A látvány ugyanakkor a film utolsó harmadában kimondottan ütős: Rambo fejeket lő szét, torkokat vág át és szíveket tép ki, ahogyan az egy húzós, háborús akciófilmhez illik. Összességében a Rambo V egy nézhető akciófilm, nálam 60% -os színvonallal a kidolgozatlansága okán.

/Előzetes/

60.jpg

Alapsztori: 50%, rendezés: 50%, színészet: 60%, látvány: 80%. Végső összegzés: 60%.

Köszönjük, hogy elolvastad! Ha tetszett, várunk FB oldalunkon is!

filmworlds_logo2.jpg

2020.01.23.13:38 

Mi történik a Star Wars világgal a Skywalker kora után? [64.]

Két évvel ezelőtt, 2017-ben jelent meg Az utolsó Jedik (Rian Johnson rendezésében), majd jött tavaly a Solo-film (Ron Howardtól) idén decemberre pedig megkaptuk J.J.Abramstől a harmadik trilógia záróepizódját és egyben az egész Skywalker saga befejezését, a IX. részt. A zajos siker mindhárom alkalommal a "levegőben lógott", az előzetes várakozás az egekbe szökött, ugyanakkor a végső mérleg mindháromszor megosztó eredményt produkált. Bár a Skywalker kora esetében talán még kicsit korai kijelenteni, de az első néhány nap visszajelzései (pl az IMDb pontozásai) plusz a bevételi adatok arra utalnak, hogy folytatódik a franchise "mélyrepülése" vagyis a mérsékelt lelkesedés. Az utolsó komolyabb sikert a Rogue One aratta még 2016-ban (Gareth Edwards rendezésében) és a jelenleg még futó (december 27-én az első évad végéhez érő) The Mandalorian sorozat is elég sok elismerést gyűjtött be (komoly nézettségi és bevételi számokkal).

star_wars1.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása