Ha röviden, alig egyetlen oldalban akarnám véleményezni az Alex Garland brit forgatókönyvíró által rendezett Ex Machinát, azzal kell(ene) kezdjem: a film nagyon jó, de a legkiemelkedőbb filmektől egy lépés azért elválasztja, ugyanakkor fantáziával teli, de nem zseniális, és nagy kérdéseket generál, de azok boncolgatása helyett inkább krimibe fordul. Viszont el kell ismerni, hogy Garland kivételes tehetség: első regényéből készült a Part (2000), ő írta a „28 nappal később”, a "Napfény", a "Dredd" forgatókönyveit és további három színvonalas regény is fűződik nevéhez. Utolsó regényéből maga írta meg az Ex Machina forgatókönyvét, majd meg is rendezte a filmet. (A továbbiakban spoileres kritika.)
Az Ex Machina 4 szereplős kamara-sci-fi, melynek története kifejezetten érdekes. Egy zseniális, fiatal programozó, Nathan (Oscar Isaac) – a világ legnagyobb internetes cégének tulajdonosa – nyaralójába hívja egyik programozóját Calebet (Domhnall Gleesont) hogy bevonja egy kísérletébe. A programozó úgy tudja, hogy egy verseny győzteseként, jutalomból hívták a nyaralóba. A kísérlet lényege: Calebnek egy hét alatt – amíg ott vendégeskedik – hétszer kell beszélgetnie egy robotnővel, Ava –val (Alicia Vikander), hogy a végén megállapítsa: valóban mesterséges intelligenciája van e, vagyis rendelkezik e öntudattal és képes e önálló, spontán gondolatiságra. A kísérlet sikeres lesz, a Turing teszt alapján zajló beszélgetések során kiderül: Ava tényleg mesterséges intelligencia. Csakhogy közben az is kiderül, hogy a robotlány ennék sokkal több: szinte ember. Legalábbis Caleb így érzi, főleg mikor ráébred arra, hogy Ava nőiesen vonzó, erős szexuális kisugárzással. A programozó a robotlány hatása alá kerül és hajlandónak mutatkozik megszöktetni őt. Csakhogy Caleb lebukik, Nathan rájön arra, hogy mire készül és megakadályozza. Azaz megakadályozná, de mégis csak Caleb jár túl az eszén és kiengedi Avát. Tettében szerepet játszik az Ava iránti rajongásán túl az is, hogy ráébred: Nathan istent játszva több robotnőt is teremtett már (az egyik éppen titkárnője) és ezeket a robotokat szexuális vágyai kielégítésére használja fel. Ava tehát megszökik, de közben megöli az őt visszazárni akaró Nathant és sorsára hagyja a nyaraló egyik szobájába zárt Calebet is. A végső következtetés szinte a néző arcába robban: Ava túljárt a két, átlagon felülien okos férfi eszén, felhasználta őket szökésében és föléjük kerekedett szinte minden téren. Gép létére.
A történet által feszegetett kérdések közül az első: mitől ember az ember, és mi választja el az okos gépektől? Humor, spontaneitás, szexualitás? Vajon ezek mindegyikére képes lehet egy gép is? A második kérdés: egy gép iránt is érezhetünk e ugyanúgy, mint egy másik ember iránt? És végül: vajon mennyire vagyunk attól, hogy az általunk teremtett gépek minden téren túlszárnyaljanak bennünket? Jó kérdések, és a film hatására ezek a talányok valóban felmerülnek bennünk. Ugyanakkor Garland nem mer belemenni mélyebben az egészbe. Bár elindul ezen az úton; például amikor egyik szereplője Caleb, összezavarodása tetőpontján késsel vágja meg alkarját, hogy kiderítse: nem robot e ő maga is (beletáplált emlékanyagokkal). Alighanem ez a jelenet a film egyik csúcspontja és Domhnall Gleeson „nagyjelenete”. Ennél a résznél bennem még az is felmerül, hogy maga Nathan is egy robot és valójában arra kíváncsi, hogy Caleb rájön e erre. (Alighanem ezzel a fordulattal a film még nagyobbat szólt volna.)
A szereplők alakításába nehéz belekötni. Számomra Alicia Vikander emelkedik ki leginkább, aki csupán "arcjátékával élve" is hozni tudja a figurát. (A 27 éves színésznő egyébként 2015 során egy másik filmben is remekelt, melynek címe: Az U.N.C.L.E. embere és a Filmworlds az év 10 legjobb filmje közé tette.) Ugyanakkor az Ex Machina tempója kicsit túl lassú, látványvilága szegényes még akkor is, ha a kamara-darab nyilván nem elsősorban a megjelenítésre kíván összpontosítani, hanem gondolatainkra akar hatni. Az Ex Machina intellektuális alkotás, a krimi – scifi – dráma és pszicho-thriller határán. Értékelésünkkel (8,2) már felkerül házi öröklistánkra. Sajnos kihagytuk a "2015 legjobb filmjei" listánkból, mert az kifejezetten a szórakoztató érték alapján készült, és az Ex Machinát első megtekintése után a "művész és intellektuális filmek" kategóriában akartuk listázni!
- A film fő pozitívuma: Érdekes és fontos kérdések felvetése, intellektualitás
- A film fő negatívuma: szegényes látványvilág, ingerszegény kamara-helyszín, lassú tempó
Értékelésünk: 10 / 8,2