Lone Wolf kritika

A Spielberg nevéhez köthető Kémek hídja (Bridge of Spies) megtekintése után első gondolatom az volt, hogy „… ez bizony nagyon gyengécskére sikerült”. Talán nem lettem volna ennyire csalódott, ha kisebb várakozásokkal kezdek a mű megtekintéséhez, de bevallom: nagyon szeretem a kémtörténeteket, és – nagyrészt hivatásomból is adódóan - nagy kedvencem a hidegháborús korszak is. Mindezek miatt nagyon vártam már a Tom Hanks főszereplésével készült filmet. Mielőtt azonban kifejtem véleményemet, kiemelném, hogy nagyon nehéz feladat jó kémes produkciót készíteni, ráadásul ennél a történetnél erősen korlátozta a rendező fantáziájának szárnyalását az is, hogy ezúttal valós sztorit kellett bemutatnia. Tegyük hozzá azért, hogy a szárnyaláshoz ennek a filmnek kábé annyi köze van, mint pingvinnek a magaslati levegőhöz (ha már maradunk a madaras hasonlatoknál). Ebben az alkotásban ugyanis nem láthatunk sem szellemesen sziporkázó párbeszédeket, sem elgondolkodtató eszmefuttatásokat, de még látványos, valamire való akciójeleneteket sem. Az egész egy sima, bonyodalmak, rejtélyek és fordulatok nélküli, egyszerű kémcseréről szól a hidegháború leghidegebb korszakában. Sajnos ennél többet – Tom Hanks és Steven Spielberg ide, vagy oda - nem lehet belemagyarázni az egészbe, még a legjobb indulattal sem. (Innentől spoileres)

Tom Hanks egy egyszerű, sima, „mezei” ügyvédet alakít, egy biztosítási jogászt (James B. Donovant), akit a kormány kér fel egy munkára: védenie kell az 1957-ben el fogott Rudolf Abel, szovjet kémet. Donovan megteszi, amit tud, és annyit el is ér, hogy Abelt nem ítélik halálra. Közben két fontos esemény is történik a keleti blokkban: lezuhan egy amerikai kém-pilóta a Szovjetunióban és Kelet-Berlin területén fogságba kerül egy szintén amerikai diák. A szovjetek Donovant kérik fel arra, hogy működjön közre a kémcserében, vagyis a pilóta és Ábel kicserélésében. (A diák sorsa sem az oroszokat sem az amerikaiakat nem érdekli.) Az amerikai ügyvéd elvállalja a dolgot: Berlinbe utazik, de közben elhatározza, hogy nem csupán a pilótát, hanem a diákot is megmenti. Makacsságának és kitartásának köszönhetően végül eléri, amit akar: Berlin egyik hídján, a Glienicke hídon (mely a kémek hídja lesz) megtörténik a csere: Abelt átveszik a szovjetek, a pilóta és a diák, meg hazatérhez az államokba. Ennyi.

Gondok azért akadnak a sztorival, bármennyire is ez a filmtörténet egyik legszimplább kémhistóriája. Az első, hogy gyakorlatilag egyetlen szó sem esik arról, hogy Abel hogyan bukott le, vagy mi lett volna a feladata és min dolgozott egyáltalán? (Atomtitkok megszerzése, esetleg a Pentagon terveinek kikutatása, vagy valaki likvidálása … stb) Mondhatnánk, hogy ez nem érdekes (a történet szempontjából), de ha egy kémhistóriában pont a kémkedés kerül zárójelbe, az enyhén szólva is elrontja az ember érdeklődésének ébren tartását, a hitelességről nem is beszélve. A másik probléma a keletnémet – szovjet vita, a fogolycserék körül. Ez sem sikeredett túl hihetőre, tekintve, hogy a valóságban – főleg az 1960 –as esztendőben, a hidegháború kellős közepén – nemigen lehetett szava az NDK vezetőinek, a Szovjetunióval szemben. Aztán meglepő Kelet-Berlin bemutatása is, amikor előbb az amerikai diák, majd Tom Hanks tér át a szovjet oldalra. Gyakorlatilag azt akarják elhitetni velünk, hogy Berlin szovjetek uralta része 1961-ben pontosan úgy nézett ki, mint 1945-ben. Szétlőtt, lebombázott, omladozó és elnéptelenedett házak, az utcákon fosztogató bandákkal. Ez még akkor is túl amerikai sci-fi, (és jócskán túlzás), ha az embernek nincs rokona, aki a 1960-as években járt volna Berlinben és elmesélte, illetve fotókon bemutatta volna, hogy milyen is volt a korabeli német főváros.  A vonat ablakából megtekinthető, őrtornyok közt rohangáló határsértők pedig, akiket az orosz géppuskák lőnek szét a fal közelében, már-már a komikum határát súrolják.

Azért a pozitívumokat is érdemes megemlítenünk, bár ezek közt egyetlen egy fajsúlyos akad csupán, mégpedig Tom Hanks. Ő tényleg jó a filmben. Mellette érdekes alakítást nyújt még Mark Rylance is, az orosz kém szerepében. És persze sok jó felvétel is akad a filmben az 1960-as évek Amerikájáról és Németországáról (a korábban említett túlzásokat leszámítva). Ám összességében a Kémek hídja egy nagyon gyenge alkotás. Mind a forgatókönyv, mind a rendezés, mind a látvány középszerű. Unalmasnak csupán azért nem nevezhető, mert maga az alaptörténet, Jason Donovan megtörtént sztorija és a más embereket megmenteni akaró nemes lelkűség összességében fenntartják az ember érdeklődését egészen a film végéig. De azért nem ártott volna legalább egy kevéske eredetiséget is belecsempészni az egészbe. Mondjuk lehetett volna érdekfeszítőbb a szovjet kém bemutatása és elfogása (itt elférhetett volna némi akció is), lehetett volna szó az amerikai és szovjet vezetők döntési mechanizmusairól (hagy lássuk, hogy akkoriban hol, kik és hogyan hozták meg a nagy döntéseket) és nem lett volna baj, ha kicsit történet hűbb a környezet is.

A Kémek hídja számtalan jó kritikát kapott az elmúlt két hónapban, de az igazság az, hogy a jó filmtől elég sok választja el, és csak akkor tudjuk annak nevezni, ha fél szemünkkel hunyorítunk hozzá. Ez a film, most nem annyira jött össze Spielbergnek, de talán legközelebb. A műfaj, illetve a hidegháborús időszak és kémekhez kötődő különleges világ megérdemelné.

Értékelésünk: 6,8 / 10

Facebook közösségünk és Twitter csoportunk

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

2016.02.10 (23:15)