Suzanne Collins 2008 -ban megjelent regényéből (The Hunger Games) Gary Ross 2012-ben rendezett fantasy kalandfilmet, melyben egy különleges világot ábrázolt. Egy világot, mely valójában egy diktatúra, ahol nincs szólásszabadság, ahol nincs szabad akarat és ahol nincs igazságosság sem. Az éhezők viadalának helyszíne egy olyan kitalált birodalom (Panem), ahol körzetekben és kasztokban folyik az élet: vagyis egyes kasztokban és körzetekben nyomorognak és állig felfegyverzett katonák tartják fenn a rendet, míg más kasztokban és körzetekben tombol a jólét.
Bár mindenhol egyetlen, központi akarat az úr (Snow elnök személyében) és sehol nincs demokrácia, az éhezők körzeteiben valóságos lázálom a mindennapi élet. Két dolog tartja mégis egyben Panem birodalmát: a rettegés és az évente megrendezett "éhezők viadala" játék. Suzanne Collins alighanem az ókori Róma történelméből vehette az analógiát, hiszen akkoriban is a "kenyeret és cirkuszt a népnek" elve segítségével uralkodtak a császárok. Amíg a népnek volt mit ennie és lekötötte a gladiátor-játék, addig nem gondolkodott a szabadság és elnyomás kérdésén és a lázadáson sem. Csakhogy a filmbéli történetben éppen a játékból indul ki a felkelés, mintha egy népszerű gladiátor kezdeményezné a lázadást. Ez a gladiátor Collins művében a szépséges Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence).
Az éhezők viadalának társadalom-modellje tehát egy kőkemény diktatúra, melyben a népet egy játék segítségével tartják nyugalomban. Egészen addig, amíg maga a játék nem kezdi szétfeszíteni a rendet: Katniss és társai fellázadnak ugyanis, a nép követni kezdi őket, titkos szimbólumnak pedig a poszátát választják. A harc végül megdönti a rezsimet. Elgondolkodtató és ügyes társadalom-megjelenítés, melyből számtalan történelmi és jelenkori diktatúra levezethető. Vajon nem ez a recept érvényes szinte minden autokráciára és önkényuralomra? Nem játékot űz az elnyomottakkal minden hatalom?
A másik, hasonlóan disztópikus indíttatású film, mely sajátos, új társadalmi rendszert ábrázol, a Beavatott. Veronica Roth 2011-es regényéből három évvel később, 2014-ben rendezett nagy sikerű filmet Neil Burger, a Csúcshatás készítője. A könyv óriási sikert aratott, a film viszont egyszerűen csak "jó" minősítést kapott (mindössze 6,7 pontot az IMDb-n). Mindebből talán leszűrhető, hogy bár a történet sokak szerint önmagában kiemelkedő, fantáziadús és érdekes, addig annak filmes megvalósítása közel sem tekinthető tökéletesnek.
Itt és most azonban nem a Shailene Woodley - Theo James - Kate Winslet neveivel "fémjelzett" csapat munkájával szeretnénk foglalkozni, hanem magával az alapsztorival és annak különleges társadalom-modelljével. Azzal a világgal, amit Veronica Roth teremtett, nagy sikerű könyvében. Itt 5 réteget különböztethetünk meg, mégpedig a bátrak, őszinték, önfeláldozók, barátságosak és műveltek kasztját.
Az öt csoport szokatlan rendezőelv mentén lett kialakítva: Veronica Roth emberi tulajdonságokat választott ehhez. Elgondolkodva, talán a bátrak és műveltek mellé (akik a karhatalmat és a vezető értelmiséget testesítik meg), a földművesek, munkások és művészek megkülönböztetés logikusabb lett volna. Bár ebben az esetben ugyan ki választaná a munkás vagy földműves kasztot. Mindenesetre a történetben érdekes, hogy a rendszer mindazokat üldözi, akik egyik klisébe sem tartoznak (ők az elfajzottak). Az írónő ezzel üzen számunkra: akik kilógnak a sorból, azokat minden rezsim kiveti magából. Ebben a történetben is akad persze lázadó és itt is egy nő az: Beatrice Prior (Shailene Woodley). Segíti őt egy rendszerhez tartozó (valójában szintén elfajzott és lázadó érzelmű harcos), egy "bátor", aki a "négyes" névre hallgat (Theo James). Mindketten szembe mernek szállni a Jeanine Matthews (Kate Winslet) vezette rendszerrel. Vagyis kapunk tanulságot is: ha más vagy, mint a többiek, ha látod a körülötted kialakult világ hibáit, merj lépni, merj lázadni, kitűnni, más maradni.
Mindkét film többet jelent önmagánál és mindkét film mélyebb szférákba visz bennünket, már ha képesek vagyunk meglátni az akciófilmek mögött megbújó tartalmakat és társadalomkritikákat. Akinek ez sikerül, az egy új szemszögből is élvezni tudja a két történetet, új gondolkodni valókkal gazdagodva.