Ron Howard idén elkészítette a Star Wars franchise legújabb, egész estés moziját, "Solo: Egy Star Wars történet" címmel, mely a második spin-off részként került a mozikba és az ifjú Han Solo életének fiatalkori időszakát mutatja be. Elkészítette, de sokak szerint bár ne tette volna. Mi nem fogalmaznánk ennyire sarkosan, hisz a végeredmény nem csupán Csillagok háborúja epizódként, hanem egyszerű kalandfilmként is értékelhető és úgy már picit a közepes fölé helyezhető. De a tény akkor is az, hogy a Solo-film bevételek és látogató-szám terén mélyen a várakozások alatt teljesített az első héten, mégpedig mindenütt a világon. Jelenleg a három leginkább látogatott külföldi mozis oldalon (Metacritic, Rotten Tomatoes, IMDb) 6-7 pont közelében van értékelése. Legjobbnak az IMDb tartja (7,2) legrosszabbnak pedig a Metacritic (62%.) és a Filmworlds is maximum 6 pontot adna rá.

Kérdés: hogyan lehetett volna belőle jó film? Nos, elsőként megemlíthető, hogy jó lett volna, ha szerencsésebben választanak rendezőt. Ron Howard egy kreativitás nélküli, száraz, egyszerű, szenvtelen sztorit csinált Solo életéből, minimális karakter építéssel (és ábrázolással), illetve nulla sztarvarsz feelinggel. Másodszor jobb lett volna, ha NEM erőltetik Alden Ehrenreich szerepeltetését Han Soloként, mert egyszerűen nem neki való ez a figura. Mindabból, ami a vagány, jó humorú, beképzelt és tökös űr-gengszter megjelenítéséhez kellene, Ehrenreich -nál csupán a csibészes nézés stimmel, ami valljuk meg: nagyon kevéske a sikerhez. Harmadszor nem ártott volna, ha a film forgatási időszakát elkerülik a botrányok, például a két, eredetileg megbízott rendező (Phil Lord és Chris Miller) elbocsátása illetve az a hír, hogy Ehrenreich mellé színész trénert kellett alkalmazni, annyira gáz volt a fickó a felvételeken. Negyedszer nem lett volna baj, ha a végeredmény valódi Star Wars filmként kerül a mozikba és legalább nyomokban tartalmazza a franchise stílusjegyeit. Gondolok itt arra, hogy talán nem volt annyira jó ötlet Howardtól, hogy az égvilágon minden kapcsolatot elvágjon a többi résztől, vagyis még véletlenül se essen utalás a Galaktikus Birodalomra, a jedikre, az uralkodóra, Darth Vaderre és a többi ikonikus Csillagok háborúja szereplőre vagy elemre. 

Nálunk ötödik hiba-tényező, hogy a Solo-filmet túl hamar forgatták le, így egyszerűen nem hagytak időt az érdeklődés felfuttatására. Kicsit mohó módon a Disney gyors bevételt akart, ami most visszaütött a számukra. (Azért persze így is marad bőven a kasszában.) Hatodik probléma magával az alaptörténettel van: a forgatókönyv és rendezés láthatóan nem a központi karakter (Han Solo) bemutatását, motivációinak megértetését célozza, hanem egy időhézag betöltését Solo életében - kalandok során át - a Corellia bolygóról való szökése és az Ezeréves Sólyom elnyerése között. Itt is a könnyű, gyors siker elérésének szándéka húzódik meg a háttérben, hisz ez a koncepció a tizenéveseket célozza, akik nem fogékonyak a mélyebb tartalomra. Csakhogy a Star Wars rajongótábora nem csak kamaszokból áll. Hetedik gond a látvámyvilág: Howard afféle űrwesternt akart, igy szegényes, ingerszegény, SW idegen helyszineket választott, ami nem tett jót az élvezhetőségnek, nem beszélve a sorozattól megszokott szörnyek, lények nelkülözéséről, ami sok rajongónál lett fájó hiányosság.

Nyolcadik probléma az érzelemszegénység. A Solo film nem is vígjáték (ahhoz nincs benne elég humor) és nem is dráma, így a Baljós árnyak - Zsivány egyes "tengelyen" el sem nagyon helyezhető. Csinált volna Howard egy poénokkal teli sztorit vagy tartalmas drámát (mint a Rogue One) esetleg egy szenvedélyes, romantikus szerelemi történetet, de a Solo olyan SEMMILYEN lett. Száraz és érzelemszegény. Kilencedik baj a mellékkarakterek felépítetlensége. Kicsodák ők, milyen emberek, mik a vágyaik milyen a kapcsolatuk Soloval? Lógnak a levegőben, végig bemutatlanok, mint egy elsőfilmes amatőr alkotásban. Végül tizedik helyen érdemes megemlíteni: a Star Wars kultusz kifulladni látszik az utóbbi évek gyengén sikerült epizódjainak köszönhetően. A 2005-ös Sith -ek bosszúja óta nem igazán találják a siker kulcsát. Még a legjobb részek is - mint a Zsivány egyes és az Ébredő Erő - nagyon megosztóak lettek. (Talán majd a kilencedik rész. A visszaszámlálás megkezdődött, már "csak" 566 napot kell várnunk.)

Mindenesetre tény, hogy most már a nézői ingerküszöb áttöréséhez, a hard core rajongók megnyeréséhez és a felnőtt mozi látogatók lekötéséhez több kell. Mindenképpen több egy megúszós Howard-féle űrwesternnél.