Az 1999-ben elhunyt sikeres rendező, Stanley Kubrick, akit a filmes szakma a legjobbak közt tart számon és akit napjainkban is minden idők legtehetségesebb filmes direktorai közt emlegetnek, 1987-ben készítette el legsokkolóbb  háborús drámáját, az Acéllövedéket. Ennyi "leg" után következzen egy fontos bevezető gondolat, mely egyben össze is foglalja a film lényegét: az Egyesült Államokban "Full Metal Jacket" címmel mozikba kerülő mű, kőkemény realizmussal veti elénk a vietnámi háború poklába kerülő fiatalok viszontagságait és tragédiáit (már a kiképzésüktől kezdődően).

Ami azonnal "beüt" az Acéllövedék első megtekintésekor, az annak hatása ahogyan Kubrick minden narráció, magyarázat vagy dialogizáció nélkül, a lehető legnyersebb formában pergeti le előttünk azoknak az amerikai fiataloknak a mindennapjait, akik kegyetlen és kőkemény kiképzésüket csinálják végig egy szadista törzsőrmester keze alatt. Hartmann altiszt (R. Lee Ermey) legfőbb célját - az újoncok fizikai, lelki és harcászati felkészítését a háborúra - mérhetetlen szigorral és a katonák megalázásával valósítja meg. Módszere érzéketlen harcosokká állatiasítja a fiatalokat, akik biorobotokként csak a parancs-végrehajtás és a szimpla vegetáció (evés, ivás, alvás) állapotában töltik a kiképzés hosszú napjait. Többségük kibírja az embertelen bánásmódot, de akad sajnos olyan is - például a túlsúlyos Pyle közlegény (Vincent D'Onofrio) - aki összeomlik. Eleinte csak az őrmester bántja - amiért képtelen a kiképzési feladatok megfelelő végrehajtására - de később már saját társai is megleckéztetik és csupán egyetlen katona, Joker közlegény (Matthew Modine) áll mellé (de ő is csak eleinte). Személyes tragédiája a film három része közül, a legelsőt zárja le.

Az Acéllövedék három játékrésze, három különböző hangulati fejezetet mutat meg számunkra: a legelső az eddig taglalt kiképzésről szól, a második az általános vietnámi helyzetről ad nekünk "körképet" - a haditudósítók (és a főhős Joker közlegény további) sorsát taglalva - a harmadik pedig egy konkrét katonai-harci jelenetbe avatja be a nézőt, egy bevetést nyomon-követve. (Az első 45, a második 40, a harmadik 30 perces csupán.) Kubrick céljának megértéséhez érdemes belegondolnunk: egy háború ezernyi módon mutatható be. Oliver Stone és "A szakasz" (Platoon) című film a harcok által felszínre törő gonosz illetve emberséges jellem megnyilvánulásain keresztül (két őrmester viszályát górcső alá véve) szemlélteti a poklot, míg Coppola az Apokalipszis most képkockáin a pszichózist részletezi, amit a háború válthat ki az emberekből, Kubrick pedig az Acéllövedékben a háború értelmetlenségét hangsúlyozza. Ezt az értelmetlenséget látjuk a kövér Pyle közlegény öngyilkosságba hajszolásában, illetve a végső jelenetben is, ahol egy fél szakaszt öl meg egy vietnámi sniper, mire kiderül meghökkentő valódi személye.

A Full Metal Jacket ugyanúgy földhöz vágja, majd megrágja és kiköpi a nézőt, mint a Platoon vagy az Apokalipszis most, de emellett valódi elgondolkodásra is késztet bennünket. Meddig feszíthető egy kiképzésre kerülő, fiatal újonc idegrendszere? Valóban a lelki poklot kell megjárniuk a "kiskatonáknak" ahhoz, hogy aztán a háború poklát is kibírják? Mi értelme volt a vietnámi háborúnak, ha csak szenvedést hozott győztesre-vesztesre egyaránt és az indokínai országban sem változtatott semmit a korábbi berendezkedésen? Ki törődött a Vietnámba küldött huszonévesek lelkivilágával és azzal, hogy mit gondolnak az egész helyzetről? Fontos kérdések, melyeket az Acéllövedék sorra felvillant előttünk, ám nem szájbarágós módon, hanem hagyva, hogy az egyes jelenetek "megérjenek" bennünk és visszhangot verjenek gondolatainkban.

Mitől és miért sokkoló az egész? Az első rész azért, mert a kiképzést kívülről szemléljük, jéghideg realizmussal, melybe nem fér bele a katonák közti párbeszédek sora, vagy egy narrátor enyhítő magyarázata. Az újoncok közt alig 2-3 párbeszédet hallhatunk és nincs semmiféle "emésztést könnyítő" elem, mely akár csak pillanatokra is oldaná a megdöbbentő helyzeteket. Hartman őrmester emberi mivoltukban alázza meg folyton a katonákat, akiknek ezt tűrniük kell. A második rész már Vietnámban játszódik, ahol Joker közlegény, mint haditudósító tevékenykedik. Találkozik kegyetlen gyilkossal - aki helikopterből lő válogatás nélkül mindenkire (nőkre és gyerekekre is) - és olyan katonával is, akik bármit megtenne bajtársaiért. Ez a kettősség nagy adag ambivalenciával ébreszti rá a nézőt arra, hogy a háború olyan hatalmas "olvasztótégely" melyben az emberek jelleme egészen eltorzult formában "fő meg" és alakul át olyasmivé, amiről maga az illető sem tudta, hogy létezik benne.

A film harmadik része egy bevetést kísér végig: egy szakasz katona bevonulását a rommá lőtt Hué városába. Egy mesterlövész (sniper) ejti őket csapdába, sorra meggyilkolva az összetartó kis csapat tagjait. A barátok elvesztése mindenkiből mást vált ki: van, aki menekülne és van, aki a bosszút szomjazza. "Animal Mother" (Adam Baldwin) az utóbbi kategóriába tartozik: a sniper meggyilkolását (és előte megkínzását) akarja. Végül sok áldozat árán győznek, de diadalukban nincs semmi köszönet, vagy elégtétel.

Végül pár szó a filmben hallható zenékről: Kubrick sajátosan válogatta össze a tipikusan 60-as évekbeli slágereket és végig az az érzésünk támad, hogy az adott jelenethez a legkevésbé sem illik az oda kiválasztott zenei betét. Ugyanakkor ha jobban odafigyelünk kiderül: a furcsa dalválasztás szinte mindig a groteszkséget és a szürrealizmust szolgálja, hogy még inkább átérezzük a háború értelmetlenségét.

Az Acéllövedék annak a három filmnek az egyike, mely alkotások a háborút sajátos szemszögből mutatják be számunkra: A Platoon, az Apokalipszis és az Acéllövedék egyaránt elgondolkodtatnak bennünket, ugyanakkor éles realizmussal adnak hű képet arról, ami a 60-as években Vietnámban történt.

Értékelésünk: erős 80%. Részletesebben: alapsztori: 75%, rendezés: 90%, színészet: 80%, látvány: 75%. Az Acéllövedéket mindenkinek látnia kell, aki igazi képet akar kapni a háború természetéről.

Ha tetszett a poszt, várunk Facebook oldalunkon is

2019.08.06.(14:21)

***