Talán az új, 24. James Bond film (címe: Spectre) magyarországi bemutatója miatt van, de egymás után jelennek meg cikkek a legendás brit titkos-ügynökről. A téma pedig valóban érdekes, még egy töri tanár számára is. James Bond ugyanis egy sajátos filmtörténeti alak, aki a mozgókép külön korszakát jelentő fél évszázadnak (1962-2015) különleges megtestesítője, másrészt pedig a kémvilág változásának (hidegháborús és napjainkra jellemző) érdekességeinek - néha túlzó, néha valós, vagy annak ható - látványelemeinek bemutatója is. Vagyis ő maga is történelem, illetve annak része.

Ha az ember figyelmesen követi az utóbbi néhány év filmalkotásait – főleg a Hollywoodban készült műveket - akkor észreveheti, hogy jelentős változások zajlanak bizonyos dolgokban. Az egyik ilyen szerintem a filmek tempójában érezhető. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni azt mondanám: elérkezett a lassabb, majdhogynem vontatott filmek korszaka. A rendezők – de bizonyos mértékig már maguk a forgatókönyvírók is – inkább arra törekednek, hogy valamiféle realisztikusabb, valósághűbb megjelenítéssel ábrázolják filmjeik cselekményeit és ehhez a célhoz a tempó lassítását használják.

Ha röviden, alig egyetlen oldalban akarnám véleményezni az Alex Garland brit forgatókönyvíró által rendezett Ex Machinát, azzal kell(ene) kezdjem: a film nagyon jó, de a legkiemelkedőbb filmektől egy lépés azért elválasztja, ugyanakkor fantáziával teli, de nem zseniális, és nagy kérdéseket generál, de azok boncolgatása helyett inkább krimibe fordul. Viszont el kell ismerni, hogy Garland kivételes tehetség: első regényéből készült a Part (2000), ő írta a „28 nappal később”, a "Napfény", a "Dredd" forgatókönyveit és további három színvonalas regény is fűződik nevéhez. Utolsó regényéből maga írta meg az Ex Machina forgatókönyvét, majd meg is rendezte a filmet. (A továbbiakban spoileres kritika.)

Mi mással kezdhetne új esztendőt egy filmes blog, mint az egyik legnagyobb klasszikussal, a Casablancával. Vagy fogalmazhatnánk úgy is: ma visszatérünk a kályhához. A Casablanca ugyanis egy igazi filmkülönlegesség a filmkészítés hőskorából. Nem más, mint a filmezés szonátájának kezdőhangja (ha költői akarok lenni)! A gyártás dátuma, nem tévedés: 1942, a rendező pedig a Magyarországról Amerikába vándorolt (és ott 100 filmet készített) 1944-ben Oscart kapott Kertész Mihály.

Öröklista - Filmworlds blog

/Kapcsolat/

Ha már filmekkel foglalkozunk, hasznos egy olyan házi filmlista, mely értékeléseinket tartalmazza. Olyan filmeket gyűjtünk ide folyamatosan, melyeket már valahol, valamelyik posztunkban értékeltünk, mégpedig komolyabb pontszámmal. A sorrend állandóan változhat, ahogyan újabb és újabb filmek kerülnek fel a listára. A kigyűjtés tehát NEM a szerintünk legjobbakat tartalmazza, csak azokat, melyeket EDDIG értékeltünk magas pontszámmal. Ehhez van saját értékelési rendszerünk, de a fő szempontunk mindig az, hogy az egyes filmalkotások mennyire szórakoztatnak, mennyire közvetítenek minőséget (pl. látványban, színészi játékban, történetben) vagyis röviden: mennyire érdemes beülni "rájuk" egy moziba. A listán csak a 8 pont feletti alkotások kaptak helyet.

Posztunkban nem filmelemzésekre, csupán figyelemfelkeltő reflexiókra vállalkoztunk annak érdekében, hogy jelezzük: vannak olyan „örök értékű” filmes munkák, melyeket akár többször is érdemes újranézni, vagy ha valaki kihagyta, akkor pótolni. Akár szilveszter este vagy újévkor is. Rövid, néhány mondatos összegzéseket és impressziókat kínálunk tehát kedvcsinálónak, az elmaradhatatlan értékelésekkel.

Mint szinte minden hazai filmes blog az év utolsó napjaiban, a Filmworlds is összeállította idei 10-es listáját azokból az alkotásokból, melyek idén a kedvenceink voltak. Bár meglepve láttuk, hogy más oldalakon nagyon sok lista tartalmaz megdöbbentően pocsék filmeket, sőt többen "áttévedtek" a másodvonalbeli-, és művészfilmek - sőt néha rajzfilmek :-) - világába is, mi igyekeztünk komolyan venni a magunk filmes rangsorát. Fő szempontunk az volt, hogy mely filmek szórakoztattak, mely alkotások közvetítettek minőséget (pl. látványban, színészi játékban, történetben) vagyis röviden: mely filmekre volt érdemes beülni 2015-ben a moziba.

Bud Spencer neve egy korszak, egy stílusvilág, és az életszeretet humorral átitatott, szórakoztató könnyedségét jelentette egy olyan időszakban, mikor az embereket a nevetés kötötte össze. A hidegháborúban megosztott világ szélsőségei között, valamiféle nyugalmat és felszabadultságot hozott mindennapjainkba. Szerettük, néztük, mert jó volt látni, hogy mindig győz, a rosszak mindig megbűnhődnek, miközben a főhős laza fölényességgel fogyaszt el gigantikus rántotta-, és spagetti adagokat és hülyére veri a túlerőben lévő gonoszakat. Egyszerűen nem lehetett nem szeretni.

Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli, 1929. október 31-én született Nápolyban,

Az idei legjobb sci-finek sokan az évtized talán legjobban várt (és legdrágább) filmjét, az Ébredőt gondolják, ám mi azon kevesek közé tartozunk, akik ezzel nem egészen értenek egyet. (Star Wars kritikánkat ITT olvashatod.) A Filmworlds blog első helyre (sci-fi kategóriában legalábbis) a Riedley Scott által jegyzett, és már október elsején a magyar mozikba került „Mars mentőexpedíció” (The Martian) című  munkát teszi. Ugyanakkor elfogadjuk azt is, hogy az IMDb -nél, és sokaknál a Martian 2015 második legjobb sci-fi alkotása.

A Mentőexpediciónál a megfilmesítés története elég érdekesen indult. Egy Andy Weir nevű amerikai regényíró (és programozó) 2011-ben írt egy zseniális regényt, „A marsi” –t, melyet kezdetben csak a neten publikált, majd később ki is adott. Ezt a történetet fedezte fel magának a Crown Publishing Group, amikor felvásárolta a megjelentetései jogokat, majd a 77 éves Riedley Scott „gondjaira” bízta a filmes adaptációt. Scott pedig élete talán legjobb döntésével Matt Damont kérte fel a film főszerepére. A folytatást már tudjuk: a Weir-regény, a Scott rendezés és a Damon(i) alakítás egy hihetetlenül jó filmet eredményezett. A Mars mentőexpedíció szórakoztató, izgalmas, eredeti és zseniális munka. A film adatai, ITT olvashatóak. (A továbbiakban spoileres tartalom következik.)

Az alábbiakban a sok száz magyar filmes blog és oldal legjobbjait próbáltam meg összeszedni ABC sorrendben és folyamatos bővítési szándékkal. Négy csoportba sorolhatóak: 1.Profi-félprofi kritikusok oldalai , többnyire színvonalas elemzésekkel, de túlságosan az elvontabb, művészfilmekkel foglalkoznak 2.Felkapott oldalak, jelentős olvasottsággal, de nagyon változó minőséggel 3.Az előző két csoportot utánzó kis blogok 4.Saját útjukat járó blogok, nagyon kis olvasótáborral. Ha úgy érzitek, hogy az alábbi listából kimaradt egy-egy fontos filmes honlap, várom a javaslatokat! A listán egyébként az általunk legszínvonalasabbnak tartott - szakmailag is legprofibb - magyar filmes oldalak: Aeonflux blog, Jegyzettar.hu, Hetediksor.hu, Filmflash, Filmvilágblog, geekz.444.hu, Filmbook, Filmworlds, Supernaturalmovies., Filmekröviden, Smokingbarrels., Star Wars filmek és természetesen adatbázisként a MAFAB 

Blogok, akiket mi is szívesen olvasunk: Filmvilág blog, Filmbook, Supernatural, Filmelemző író, Smoking, Filmworlds, Aeonflux, Filmek röviden, Filmérték, Filmekapolcról, Kritikus, Filmdoki