Itt a téli szünet diákoknak, tanároknak és a táli szabadság mindazoknak, akik "megtakarítottak" pár napot az év végére. Ilyenkor jön az örök kérdés: mit nézzünk a TV -ben? Persze nyilván ott van a milliónyi csatorna kínálata, de lehetünk azért kicsit kreatívabbak is és a kalandor szellem "nevében" kipróbálhatunk olyan filmalkotásokat is, melyeket annak idején kihagytunk. Ha pedig a választásunkból még kicsit tanulni is lehet "tue in one" akkor eleve csak nyerhetünk egy régebbi film kipróbálásával. Ennek szellemében most a "Bukás" című német filmet szeretnénk nektek ajánlani.

Sokat olvasni manapság a Star Warsról, mondhatni egy ideje még a csapból is ez folyik. Tény, hogy milliók kedvence a filmeposz, ugyanakkor van egy olyan masszív réteg is, mely egyszerűen nem érti mi ez az egész őrület. Nos, megpróbálom az ő számukra is megvilágítani a dolgot. De előbb pár szó – tényleg csak röviden – a legújabb részről.

Alig több mint 48 órával a Star Wars VII. (Ébredő erő) országos premierje után megírtam első benyomásaimat és véleményemet a legújabb Csillagok háborúja részről. Kritikus voltam, mert nem tudtam úgy tenni, mint aki nem veszi észre a hibákat, hiteltelenségeket és gyengeségeket. Azt sem tudtam teljesen elfogadni, hogy JJ.Abrams csapat ennyire biztosra akart menni és egy az egyben lemásolta a tuti siker 1977-es nyitófilm számtalan paneljét (a Halálcsillagtól a főgonosz karakterén át a helyszínek, konfliktusok, szereplők kialakításáig). Persze egy 200 milliós dolláros költségvetésű filmnél nem szabad kockáztatni (üzleti szempontból legalábbis), de ettől nem tudom többre becsülni a „megúszásra” játszó kivitelezést.

Kevesen várták nálam jobban a Star Wars 7-et, és megkockáztatom: azok sincsenek túl sokan, akik az elmúlt 36 évben, - vagyis a Star Wars első, 1979-es magyarországi megjelenése óta - annyiszor látták volna az egyes részeket és annyit foglalkoztak volna a történettel illetve szereplőivel, mint én. Elmondhatom: gyermekkorom része a sztori – és ha túlzás is azt állítani, hogy részben ezen szocializálódtam – igenis meghatározó élmény volt számomra 1979-ben, majd 1981-ben és 1984-ben nálunk megjelenő eredeti három rész megtekintése. Aztán a filmélmények után az is érdekes volt, ahogyan annak idején kiskamaszként a haverokkal azon fantáziáltunk, hogy vajon Darth Vader miért visel maszkot, mitől lett gonosz és Yoda miért olyan kicsi. Amúgy az első kérdésre mi 10 éves fejjel azt a választ adtuk, hogy Vader nagyúr valószínűleg megéghetett egy csatában (és ezért örök életére egy lélegeztető maszkra szorul, mely sérült tüdejét kíméli), gonosznak azért lett gonosz, mert az előző hatalom kiirtotta családját, Yoda pedig azért olyan picurka, mert egy sugárzás - mely egyik bevetésén érte - lekicsinyítette testét. Fantáziáltunk és a Star Wars teremtette sajátos világon „agyaltunk”. Akkoriban még nem tudatosult bennünk, de „beszippantott” bennünket a Csillagok háborúja láz. Később, felnőtt fejjel újabb élményt jelentett számunkra 1999 -ben, (26 évesen) szembesülni a Baljós árnyak megtekintése után azzal, hogy Vadernek egyáltalán nincs is családja (hisz a midikloriánok nemzették, és csak anyja van: Shmi Skywalker), később pedig 2005-ben, 32 évesen azzal, hogy Obi-Wan Kenobi miatt kényszerül maszk és sisak viselésére. (Bár azt eltaláltuk, hogy teste megégett.)

Azt gondolom, hogy a történelmi témákat feldolgozó filmek éppen annyira képesek véleményt formálni, tájékoztatni vagy tanítani, mint az iskolai töri tanárok, vagy a történész portálok. Sőt. Bizonyos kasszasiker kategóriába kerülő „csúcsfilmek” jóval inkább hatnak az emberekre és fiatalokra, mint hosszú évek tanári munkája. Persze akadnak nagyon jól sikerült, történelemhű filmek, melyek segítik a valós történelem megismerését, szemléltetését és vannak olyanok is, melyek bár dramaturgiai szempontból szórakoztatóak, a valós történelemhez vajmi kevés közük van. A Fury (Harag) nem rossz „munka” nem tartalmaz nagy hibákat és el lehet róla mondani, hogy segít elképzelni 1945 tavaszának körülményeit a nyugati fronton.

A filmben megjelenített érdekes történet eredetileg Stephen King 1982-ben megjelent, kisregényeket tartalmazó könyvében, a Different Seasons -ben került a könyvesboltok polcaira. Akkoriban még a következő címet viselte: "Rita Hayworth and the Shawshank Redemption." Rita Hayworth az 50-es és 60-as évek amerikai filmcsillaga és szex-szimbóluma volt, Shawshank pedig a történetnek helyszínt adó kitalált New Englandi börtön neve. A regény megjelenése után 12 évvel, 1994 -ben, az 56-os magyar menekültek gyermekeként Párizsban (egy menekülttáborban) született Frank Darabont fantasztikus filmet rendezett belőle. A film bemutatója sajnos kisebbfajta bukást hozott: Amerikában a nyitóhétvégéjén 33 moziból csupán egy millió dollár bevételt realizált, és mindössze 16 millióval fejezte be mozis pályafutását, ami a 25 milliós költségvetése fényében egyáltalán nem volt jó eredmény. A film azonban a házimozis piacon szép lassan legendává vált és milliók kedvencévé, amit mi sem bizonyít jobban, hogy 2008-ban az Imdb-n leváltotta az A keresztapát és az Imdb Top 250 élére állt! (2015 október 17-én, jelen cikkem megírásakor még ez volt a helyzet) Így elmondhatjuk, hogy azóta a "Remény rabjait" emlegetik a világ legjobb filmjeként. (Jelenleg - 2015 őszén - 1 281 145 néző szavazata alapján 9,3 ponton áll, ami lenyűgöző.)

A Filmworlds blog 2015 decemberében jött létre (két nappal a Star Wars - Ébredő Erő premier bemutatója után), mégpedig három olyan írni szerető, grafomán fickó összefogásában, akik mozimániás életmódot folytatva, krónikus "filmfüggésben" szenvednek! Vannak bizonyos kommentelési szabályaink, van Facebook közösségünk, Házi öröklistánk, és vannak saját filmértékelési házi-szempontjaink