Jason Matthews 2013-as kémregényéből Francis Lawrence idén készített érdekes thrillert, mely márciusban került a magyar mozikba. A zajos siker elmaradt ugyan, de nagyon sokan látták a filmet kis hazánkban (és világszerte is). Az IMDb közönségénél 62 ezer voks alapján 6,7 pontot ért el, ami valljuk meg egy kicsit még túl is értékelte az egészet. A sztori különleges ugyanis, de akadnak azért problémák is a filmmel. 

Az első mindjárt a hitelesség kérdése: most tényleg beadják nekünk, hogy egy balett táncosból lett huszonéves csajszi - minden előképzettség nélkül - úgy át tudja vágni két világhatalom hírszerzését is, hogy azok csak lesnek, mint béka a kicsi vízben? Aztán azt sugallják, hogy a jelenlegi (putyini) orosz hírszerző szolgálat folyamatosan százakat képez ki az ellenséggel való prütykölésre (szabályos prostiképzőket működtetve)? A kifejezés egyébként el is hangzik a filmben. Kihagyva, hogy utóbbi kérdésbe jobban belemenjünk hozzáteszem: az egész sztorit folyamatosan átható erotika kifejezetten Jennifer Lawrence szexis kisugárzására és mellesleg valóban bombázó megjelenésére van kihegyezve. És szó ami szó, a hölgy valóban fantasztikus megjelenésű, a meztelenkedések nem hagynak kétséget bennünk abban a tekintetben, hogy tökéletes formában van.

A történet szerint Dominika Egorova (Jennifer Lawrence) egyszerű balerinából egy sérülést követően, az FSZB vezetőségéhez tartozó nagybátyja javaslatára  lesz veréb, azaz olyan orosz kémnő, aki a CIA ügynökeinek elcsábítására, titkainak megszerzésére szakosodott. Akik ebbe a rejtélyes csoportba tartoznak, azok egy rövid kiképzést követően azzal foglalkoznak, hogy az ellenség egyes ügynökeinek bizalmába férkőzzenek, többnyire szexuális együttlétekkel. Nem éppen álommeló, de Dominikának gondoskodnia kell orvosi kezelés alatt álló édesanyjáról, így nem válogathat.  Innentől két bekezdésig spoileresen folytatom (dőlt betűvel jelölve a spoileres részeket, melyeken ugorjon át, aki keveset akar tudni s ztoriról). 

Teljesen életszerűtlen az egyik fő helyszín, egy olyan kiképzőközpont, ahol a tanítványokat  elsősorban a szakszerű "blowjob" elsajátítására képezik ki, miközben az olyan, kémek számára hasznos tevékenységeket, mint a precíziós lövészet, önvédelem, közelharc, tűzszerészet, vallatási technikák és a hírszerzőügynökségek működése kanyarban sem képezik részét a tananyagnak. 

Dominika viszont tehetségesnek bizonyul a "csábításban" amiről egy végképp szürreális jelenetben győzi meg feletteseit (széttett lábakkal). Hősnőnk új munkájában már saját kezdeményezéssel próbálja bizonyítani rátermettségét. Közben azonban ráébred arra, hogy nagybátyja csak saját karrierjéhez használja fel őt, sőt mikor bajba kerül (egy rosszul sikerült akcióját követően), még cserben is hagyja. Dominika kőkemény vallatása közben esküszik bosszút ellene. Dominika bosszúja ravasz, zseniális és stílusos egyszerre. Egyértelműen ez a film csúcspontja és egyben csattanója is. 

A Vörös veréb egy szexualitással áthatott, ám a realitásokkal hadilábon álló kémfilm, kevés akciójelenettel, inkább krimi, mint valódi thriller műfajban. Akadnak benne logikátlanságok, felesleges csavarok és jelenetek is bőven, de a legnagyobb gond az alapsztorival van (annak kicsit életszerűtlen jellegével) és a karakterek felépítetlenségével. A főhősnő, Dominika hol hazafias igazi orosz nő, hol a nagybátyja ellensége, aki végső soron a mádik oldalt segíti. Egyszer esendő, (egy-egy gyilkosságot megrázóan szemlélő) gyenge nő, hol adja a keményet, aki bármilyen férfivel elbánik. A sok személyiség, amivel Dominika karakterét felruházzák, valahogy elhiteltelenítik Jennifer Lawrence játékát is és elbizonytalanítják a nézőt. Nehéz azonosulni egy következetlen karakterrel, vagy akár csak szurkolni neki (és érte).   

Ami jó a filmben, az például a néhány meglepetésszerű fordulat és a végső csattanó, illetve Jennifer Lawrence igyekezete számtalan jól sikerült jelenetben (nem beszélve a szexis scene -jeiről). Viszont nincs az egészben szenvedély, szerelem és az emberi érzések széles skálájának hiteles bemutatása. Hiányoznak az érzelmi csúcspontok, az átélhető percek és a katarzis esélye is. Joel Edgerton játéka "a nem rossz, de nem is jó" klasszikus esete, egyszerűen nem használja ki a karaktere kínálta lehetőségeket. Lehetne Dominika megmentője, a nyugat lovagias hőse, vagy csak simán a nő szenvedélyes szeretője. Ő azonban egyik sem, hanem csupán egy szimpla ügynök, szintén felépítetlen karakterrel, teljesen lapos játékkal. 

A forgatókönyv illetve rendezés kihagyja az orosz és amerikai kultúra, életfelfogás és stílus különbségeinek bemutatását is, pedig a téma szinte kiállt az ilyesmiért. Nem látunk igazán bele a kétféle hírszerzés működésébe sem, mint ahogyan a két oldal eltérő gyökerű motiváltsága sem kap semmi fókuszt. Az akciójelenetek száma csekély, nincsenek nagy autósüldözések vagy verekedések sem, van viszont egy elég véres gyilkosság, mely ütős néhány percre. A rendezés érezhetően a nagy hatalmú nagybáty és a kiszolgáltatott unokahúg konfliktusára, illetve a sérülékeny, de idővel ravasszá és elszánttá váló, szexualitásában is kőkemény, céltudatos hősnő átalakulásának bemutatására megy rá leginkább. 

Ajánljuk a kémtörténet mániásoknak, a pikáns, néhol szürreális szexjelenetek kedvelőinek és a Jennifer Lawrence fanoknak. Ők valószínűleg nem fognak majd csalódni a Vörös verébben. A többiek viszont közepesnek fogják találni a 142 perces játékidő végére (bár a csattanó még lendít az egészen).  

U.I.: A sok budapesti helyszín, a Gellért fürdő látványa és Anger Zsolt felbukkanása határozottan feldobják a filmet. Jó nézni az ismerős helyszíneket.

Értékelésünk: 5,5 / 10

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!

A film MAFAB adatlapja itt található

2018.05.25. (22:42)