Két évvel ezelőtt, 2017-ben jelent meg Az utolsó Jedik (Rian Johnson rendezésében), majd jött tavaly a Solo-film (Ron Howardtól) idén decemberre pedig megkaptuk J.J.Abramstől a harmadik trilógia záróepizódját és egyben az egész Skywalker saga befejezését, a IX. részt. A zajos siker mindhárom alkalommal a "levegőben lógott", az előzetes várakozás az egekbe szökött, ugyanakkor a végső mérleg mindháromszor megosztó eredményt produkált. Bár a Skywalker kora esetében talán még kicsit korai kijelenteni, de az első néhány nap visszajelzései (pl az IMDb pontozásai) plusz a bevételi adatok arra utalnak, hogy folytatódik a franchise "mélyrepülése" vagyis a mérsékelt lelkesedés. Az utolsó komolyabb sikert a Rogue One aratta még 2016-ban (Gareth Edwards rendezésében) és a jelenleg még futó (december 27-én az első évad végéhez érő) The Mandalorian sorozat is elég sok elismerést gyűjtött be (komoly nézettségi és bevételi számokkal).

Az elmúlt éveket analizálva egy érdekes következtetés vonható le: a Star Wars filmek fogadtatása nem olyan szabályok és tényezők alapján "működik" mint a legtöbb filmes alkotásé: a Csillagok háborúja minden téren egy külön világot (és kategóriát) jelent. Ennél a 42 éve futó franchise -nál a zajos hardcore fanok vélemény-dömpingje (Disney -re gyakorolt befolyása) és a széles tömegek ízlése egyszerre több irányba "húzzák-vonják" a rendezői szándékokat, teljesen koncepciótlan végeredményeket produkálva. A Star Wars egy olyan világ melyről mindenkinek van véleménye, a leghangosabbak pedig (akár több százezren is) komoly hatást gyakorolnak a Disney döntéshozóira. Csakhogy ez a hatás - mely állandó megfelelési kényszert vált ki a nagy amerikai vállalatnál - az utóbbi években téves következtetéseket generált: sorra születtek a fanservice -t erőltető klisék, melyek aztán bár a hardcore rajongókat célozták, valójában senkinek sem feleltek meg igazán. A jegypénztáraknál fizető milliók nem igazán azt várták (és akarták) amit a megszállott SW fanok: nekik egyediség, újdonság, vérfrissítés kellett volna, de a Mickey Mouse cég elefántcsont tornyának magasába az ő szavuk kevéssé jutott el. Viszont ők döntöttek a filmek sorsáról: az Ébredő Erő 2015 -ben, Az utolsó Jedik 2017-ben, a Solo 2018-ban és a Skywalker kora 2019-ben Star Wars léptékkel nézve alatta maradt a várakozásoknak. (Bár az Ébredő Erő majdnem megközelítette a klasszikus részek szintjét.) Mindezek után a Disney gondolkodóba esett és visszalépett kettőt: az új epizódra 2022-ig kell majd várnunk. (Nagyon komoly brainstorming meetingek lesznek a Disney-centerben.)

Az IMDb pontozása (2019 dec 26-án):

1. Birodalom visszavág (1980) - 8,7 pont (1,1 millió voks)
2. Egy új remény (1977) - 8,6 pont (1,1 millió voks)
3. A Jedi visszatér (1983) - 8,3 pont (891 ezer voks)
4. Az ébredő erő (2015) - 7,9 pont (811 ezer voks)
5. Zsivány egyes (2016) - 7,8 pont (505 ezer voks)
6. Sith-ek bosszúja (2005) - 7,5 pont (664 ezer voks)
7. Az utolsó Jedik (2017) - 7,1 pont (502 ezer voks)
8. Skywalker kora (2019) - 7,0 pont (137 ezer - dec.26)
9. Solo: Egy Star Wars történet (2018) - 6,9 pont (251 ezer voks)
10. Klónok támadása (2002) - 6,6 pont (598 ezer voks)
11. Baljós árnyak (1999) - 6,5 pont (679 ezer voks)

Pedig hajdanán 1977-ben valahogy nagyon "eltalálták" hogy mi kell a sikerhez: talán a megfelelő forgatókönyvírói - rendezői és színészgárda megválasztása miatt, talán egyszerűen a véletlennek köszönhetően, de George Lucasék úgy készítettek el három epizódot (1977-ben, 1980-ban és 1983-ban), hogy azok népszerűségét máig nem tudták utolérni. Harrison Ford (Han Solo), David Prowse (Darth Vader), Carrie Fisher (Leia), Peter Mayhew (Csubbaka), Mark Hamill (Luke) és Kenny Baker (R2D2) volt a "nagy sikercsapat" [lásd lenti képünket].

Sajnos 1983 óta nem ismétlődött meg az eredeti, átütő "robbanás", sőt a Disney színre-lépésével (amikor a Mickey egeres cég 2012-ben megvásárolta a jogokat Lucatól) egyre csökken a franchise sikeressége.

Hogy mi lehetne a megoldás? El kell(ene) engedni végre a klasszikus részek utánzását célzó törekvéseket és a hardcore fanok tömegeinek kielégítési szándékát. Ezek helyett új ötletekre volna szükség és eredeti megközelítésekre. Éppen, mint a Mandalorian című sorozatnál, mely sikeresen szakadt el a Skywalker nyomvonaltól és bár részben ez is a hardcore fanokat célozza, központi cselekménye egy egyszerű fejvadászról szól, nem az 1977 óta nyomon kísért családról. A sorozat "jutalma" nem is maradt el: tízmilliók nézték világszerte. Sajnos azonban a 2019-es esztendő végén (egészen pontosan december 27-én) lezárul a Mandalorian első évada és egyelőre senki nem tudja, hogy Jon Favreau csapata mikor folytatja tovább a híres fejvadász történetét. (2020 novemberéig biztosan sor kerül a második évadra. Talán előbb is.)

A Star Wars Univerzum a filmtörténelem legsikeresebb sorozata (a Marvel mellett), mely még sok éven keresztül szórakoztathatja generációk tucatjait, de csak akkor, ha a Disney képes a megújulásra. Ha a legújabb, IX. epizód tanulságaiból indulunk ki, a következőkre lenne szükség:

• átgondolt, koherens forgatókönyvre, (mely figyelembe veszi a logika és hihetőség illetve hitelesség törvényszerűségeit is)
• koncepcióval bíró rendezésre (mely nem egy szétforgácsolt, kapkodó, stílustalan katyvazzá változtatja a filmet, hanem egységes egésszé)
• komolyan vehető történetvezetésre, jól felépített, megfelelő ívet leíró cselekményfolyammal

Nyilván nem könnyű mindezt összehozni, annak ellenére, hogy hazánk a Star Wars rendezők országa és jelenleg minimum 1 millió önjelölt Star Wars "szakértő" hiszi magáról, hogy "helyből százszor jobb Csillagok háborúja filmet rendezne, mint J.J.Abrams és az egész Disney Company". (Hát hogyne.:))

Persze az is igaz, hogy aki az 1979-es legelső SW bemutató óta nyomon követi az űropera filmjeit, képben van a háttérvilággal (olvasta a Timothy Zahn könyveket) és többször is megnézte a franchise 11 egész estés mozifilmjét, négy animációs sorozatát, egy mozis rajzfilmjét és egyetlen élőszereplős streaming sorozatát (The Mandalorian) az szert tesz némi "érzékre" az újabb és újabb epizódok megítélését illetően. Mondjuk olyan hatalmas "gyakorlat" valójában nem kell hozzá - csak némi stílusérzék, igényesség, logikus gondolkodás és pici háttértudás az Univerzumról - és máris érzékelhető, hogy mi az, amit a rendezők rendszeresen elcsesznek. Az Ébredő erőben például a sok utánzást, a Last Jediben a gagyiságok sorát, a Solo filmben a karakter-idegenséget, a Skywalker korában pedig a koncepciótlan forgatókönyvet (és rendezést). Mert egyébként a kilencedik epizód legnagyobb baja az, 

<spoileres folytatás (két bekezdés erejéig) ...>

hogy érezhetően nem tudták kitalálni az epizód "vezérmotívumát". A Star Wars filmek blog kritikája is egyetért velünk abban, hogy a IX. epizód egyik legfőbb problémája az önálló stílus és jelleg elvesztése. A fő konfliktust az uralkodó (a néhai Palpatine kancellár) sírból való visszatérése adja, melynek részeként a rejtélyes és gonosz alak a semmiből teremt egy sok száz (vagy ezer) hajóból álló csillagflottát, hogy átvegye a hatalmat a Galaxis felett. Csak épp az egész értelme kérdéses, lévén, hogy a hatalom eleve az övé (hisz ő mozgatta a háttérből Snoke -ot is) a csillagflotta titokban való létrehozása pedig (a sok százezer katonával együtt) még egy 6 éves gyerek szintjén sem túl hihető "haditett". Mégis az uralkodóhoz elvezető iránytű (vagy utat mutató mini piramis) megtalálásáért küszködnek végig a szereplők. Ha van vezérmotívum, akkor talán ez lenne az. 

Az egyes kalandok nem alkotnak logikai egységet és a hihetőség is sérül, mikor például a főhősök éppen ott szenvednek balesetet és süllyednek a sivatag alá, ahol az uralkodóhoz vezető "iránytű" rejtőzik. A Skywalker kora egy nagyon látványos, de átgondolatlan és szétforgácsolt történetfolyam, melyben megmagyarázás nélkül bukkannak fel a sírból a szereplők, érthetetlen okból haláloznak el kulcsfigurák (Kylo Ren, Leia, Palpatine) és alá nem támasztott célokért harcolnak a főhősök. Mindezzel együtt is szórakoztató és az eddigi 11 egész estés epizód (kilenc számozott és két spin-off fejezet) viszonylatában is erős középmezőnyben van a helye - a klasszikus részek, a Sith -ek bosszúja és az R1 mögött (de jócskán megelőzve a Baljós árnyakat, a Klónok támadását, Az utolsó Jediket, a Solo-filmet és Az ébredő erőt) -, noha bosszantó módon sokkal jobb is lehetett volna. Kihagyott lehetőséggé vált az általa megelőzött Star Wars epizódokhoz hasonlóan.

A Star Wars franchise jövője jelenleg olyanok kezében van, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek vele. Mivel a bejelentés szerint 2022-ig nem készül új Star Wars epizód, most lesz három évük, hogy kitalálják. Három év nem kevés idő, de talán utána valódi megújulás következik majd, aminek eredményeképp az új részekben a látvány mellé igazi filmélményt és eredetiséget is kapunk majd.

A Star Wars filmek blog részletes kritikája

2019.12.25.20:00