Kevesen várták nálam jobban a Star Wars 7-et, és megkockáztatom: azok sincsenek túl sokan, akik az elmúlt 36 évben, - vagyis a Star Wars első, 1979-es magyarországi megjelenése óta - annyiszor látták volna az egyes részeket és annyit foglalkoztak volna a történettel illetve szereplőivel, mint én. Elmondhatom: gyermekkorom része a sztori – és ha túlzás is azt állítani, hogy részben ezen szocializálódtam – igenis meghatározó élmény volt számomra 1979-ben, majd 1981-ben és 1984-ben nálunk megjelenő eredeti három rész megtekintése. Aztán a filmélmények után az is érdekes volt, ahogyan annak idején kiskamaszként a haverokkal azon fantáziáltunk, hogy vajon Darth Vader miért visel maszkot, mitől lett gonosz és Yoda miért olyan kicsi. Amúgy az első kérdésre mi 10 éves fejjel azt a választ adtuk, hogy Vader nagyúr valószínűleg megéghetett egy csatában (és ezért örök életére egy lélegeztető maszkra szorul, mely sérült tüdejét kíméli), gonosznak azért lett gonosz, mert az előző hatalom kiirtotta családját, Yoda pedig azért olyan picurka, mert egy sugárzás - mely egyik bevetésén érte - lekicsinyítette testét. Fantáziáltunk és a Star Wars teremtette sajátos világon „agyaltunk”. Akkoriban még nem tudatosult bennünk, de „beszippantott” bennünket a Csillagok háborúja láz. Később, felnőtt fejjel újabb élményt jelentett számunkra 1999 -ben, (26 évesen) szembesülni a Baljós árnyak megtekintése után azzal, hogy Vadernek egyáltalán nincs is családja (hisz a midikloriánok nemzették, és csak anyja van: Shmi Skywalker), később pedig 2005-ben, 32 évesen azzal, hogy Obi-Wan Kenobi miatt kényszerül maszk és sisak viselésére. (Bár azt eltaláltuk, hogy teste megégett.)
Az eddigi részek 6 és 32 éves korom közt lekötötték fantáziámat, és ma én vittem el a hat éves fiamat (és 8 éves lányomat) a legújabb, hetedik részre. (Tudom - tudom, elvben 12 éves korhatár írtak elő az Ébredő erőre, de látták mind a hat részt és semmiféle negatív hatást nem fedeztünk fel náluk, a gazdagodó képzelőerőt leszámítva.) Megnéztük az Ébredő erőt és én elhatároztam, írok róla egy rövid elemzésszerű véleményt. Olyan leírást, melyben előfordul tartalmi kérdések boncolgatása is, vagyis afféle spoilerezés. Így, aki számára kulcskérdés, hogy meglepődjön egy-egy fimbeli fordulaton - melyekből valljuk be nincs túl sok az egész alkotásban (enyhén szólva) és azok a bizonyos fordulatok is elég kiszámíthatóak – az, ne folytassa posztom olvasását.
Ébredő erő – szunnyadó lelkesedés
Az Ébredő erőt már nem a Lucasfilm készítette, hanem a Walt Disney Pictures és maga George Lucas is csak részben vett részt a munkálatokban. A rendező ezúttal a 49 éves Jeffrey Jacob Abrams lett, aki Lost és a 2009-es Star Trek „elkövetője” is.
A történet 30 évvel játszódik a Jedi visszatér után, amikor már Luke idős ember, és Han Solo illetve Leia is alaposan megöregedtek. A történet meglehetősen szimpla: a birodalmat a sithek után az első rend uralja és annak gonosz ura, Snoke fővezér, illetve két segédje: Hux tábornok és Kylo Ren. Utóbbi a rejtélyesebb, mert ki tudja miért, de folyamatosan maszkban mászkál (ami az ő esetében orvosilag nem indokolt) és mellesleg Leia illetve Han Solo rossz útra tért gyermeke. A cselekmény két dolog körül forog: egyrészt a lázadók (mert azok ezúttal is vannak) szeretnék megtalálni a bujkáló Luke –ot, másrészt el akarják pusztítani a Starkiller nevű bolygófegyvert (Halálcsillag koppincs). A nemes célokért összeáll egy csapat: egy roncsvadász anorexiás hölgyike (Daisy Ridley, Rey), egy megszökött rohamosztagos (a fekete fickó - John Boyega, Fin) és egy pilóta, akit alig látunk a későbbiekben (Oscar Isaac). Hozzájuk társul az öregedő Han, a semmit sem változott Csubakka, illetve a még mindig szimpi Leia. A furcsa társaság aztán elér mindent, amit akar: megtalálják Luke –ot és megsemmisítik, a Halálcsillagot akarom mondani Strarkillert is. Közben meghal szegény Han Solo (megjegyzem teljesen illogikus módon) és sejtetni engedik: az anorexiás csajszi nem lehet akárki, mert hogy különleges képességekkel bír. Hirtelen megtanul fénykarddal bánni (bár azt nem tudjuk, hogyan, mikor, kitől) és képes lesz arra is, hogy az akaratával manipuláljon másokat. Megjegyzem: ehhez korábban a kis Anakint évekig tanították gyerekkorától kezdve és még Luke is vett jó néhány leckét Yodától. (Rey viszont egyből az erő birtokosa lesz, pedig még ellenszélben sem látott soha Jedit.)
A film vége happy end, már ha eltekintünk szegény Han Solo drámai halálától és egy komplett bolygórendszer (neve: Hosnian-rendszer) teljes lakosságának kivégzésétől. (A brutális mészárlással egyébként az égvilágon senki nem foglalkozik túl sokat és mindenki lazán túllép rajta. A rendszert amúgy a Starkiller semmisíti meg.)
És most nézzük az értékelést
A filmről azonnal "látni" hogy koppincs, mégpedig az alaptörténetet és számtalan panelt illetően. Abrams nem kockáztatott, az 1977-es alapsztorit vette elő és abból dolgozott. Halálcsillag tervrajzok "kergetése", álarcos-maszkos fő-gonosz, lázadók, vagány csempész-pilóta, sivatagbolygóról érkező jedi-tanonc, mind-mind másolás. De nézzük részletesebben, először is a látványvilágot. Bár az Ébredő Erő az eredeti trilógiához akar visszanyúlni (és ez önmagában üdvözítendő törekvés, aminek örültünk), a Star Wars VII látványvilágát tekintve messze elmarad az 1999 után forgatott részektől: sehol a Baljós árnyak látványos fogatversenye, a Klónok támadásának rovarbolygója (Geonosis, ahol az aréna-küzdelem színes szörnyvilágát azért hosszan csodálhattuk), sehol a gigapolisok ingergazdag lenyűgözősége, illetve a Sithek bosszújának Mustafar bolygója (ahol a láva-háttérben folyó Anakin-Kenobi párbaj a retinánkba éghetett).
Itt nincsenek nyüzsgő nagyvárosok, különleges lényekkel teli világok, csak egy sivatagos bolygó és néhány hétköznapi, Föld-helyszínekhez hasonló tájféleség. Pozitívum viszont az űrhajós jelenetek kidolgozottsága. A Jakku bolygó, ahol Rey is tengeti életét az eredeti részek Tatuinjának koppincs-változata. Ugyanakkor fantasztikus látni a hatalmas birodalmi cirkálók és lépegetők roncsait a sivatag porában, mely roncsok közt később izgalmas űrhajós kergetőzés zajlik.
Ami a történetet illeti: egyszerű vezetésű, érthető, bár logikai problémákat azért jócskán tartalmaz. Az első mindjárt az, hogy mi a túróért gonosz Han Solo és Leia fiacskája: Kylo Ren (születési nevén: Ben). Ez nem derül ki a filmből és őszintén szólva nehezen is lenne megmagyarázható. Fiatalon Han egy barátságos, jószívű fickó volt, afféle vicces vagány, aki beleszeretett az érzelmeit viszonzó Leiába és a hatodik rész végén már harmonikus családalapítás előtt álltak. Ehhez képest a hetedik részre érthetetlen okból lett egy velejéig gonosz, tömeggyilkos fiuk. Nem túl logikus. A második furcsaság Kylo Ren maszkos megjelenése. Nem tudni miért viseli az álarcot a fickó, főleg, hogy simán le is veszi a film közepén, így nyilvánvalóvá válik, hogy nem akkora truváj megismerni a valódi arcát. Ugyancsak meglepő az a Darth Vadert mintázó koponya, melyet Kylo rejteget a cuccai közt. Ezt ugyan mivel magyarázzák, tekintve, hogy simán képtelenség, hogy a sötét nagyúrnak ilyen koponyája lett volna. (Bár egyesek szerint a koponya valójában csak a sötét nagyúr maszkja és Kylo afféle bálványként rejtegeti, mert Dart Vader nyomdokaiba szeretne lépni.)
Végül itt a fekete fickó, vagyis a rohamosztagos Fin, akinek személye szintén nem túl tiszta. Mint a Klónok támadásából kiderül, a klónsereg tök egyforma pasasokból áll, mivel mindet Jango Fett DNS mintájából klónozták. Így kicsit érthetetlen, hogy hogyan lehet köztük egy fekete bőrű srác. Persze eltelt pár évtized, és a hetedik részt azt sugallja, hogy a rohamosztagosokat már nem klónozgatva "gyártják" hanem gyerekkorban elrabolt kisgyerekekből képzik. De ez azért akkor is fura és egyáltalán nem illeszkedik az előzményekhez (főleg 2. részhez). A furcsaságokat lehetne folytatni, például azzal is, hogy a gonosz sereg mindkét vezetője zsenge 30-as. A filmbéli Hux tábornok és Kylo is max 30 egynéhány éves, ami ha belegondolunk meglehetősen gyors karrier egy hadseregben, ha a csúcsra igyekszik valaki. (Egyébként a Kylot és Huxot alakító színészek: Adam Driver és Domhnall Gleeson egyaránt 1983-ban születtek.)
Ami a szereplőket illeti: a leggyengébb láncszem a Kylo Rent alakító Adam Driver. Nagyon átlagos gyerek, leginkább egy hóbortos kamaszra hasonlít, vagy egy elvont, informatika szakos egyetemistára. Semmi különleges. Nem jóképű, nem izmos, nem erős, nem atletikus, nem csúnya, nem magas, nem alacsony. (Na jó, 188 centis a fickó, de ez akkor sem annyira extra.) Kicsit érthetetlen, hogy miért épp őrá eshetett egy 200 millió dolláros film rendezőjének választása. Aztán ott van a leányzó, Rey: szép arc, soványka test, ahogyan Hollywoodban elvárják. Egy lézerkarddal hadakozó, űrhajókat séróból secperc alatt megjavító és az univerzum nagy erőinek felforgatására alkalmas nőszemélytől kisportoltabb megjelenésre számítana az ember. (De legalábbis ne 45 kg legyen vasággyal.) Persze tudjuk: éhezik a csaj, és féladagokért kutatja a roncsokat, de ha meg ez a helyzet, akkor ne akarjanak belőle kommandósokat megszégyenítő sportladyt faragni. Mert aki féladagokon él, az nem futja le a maratont, és nem tudja közben lecsapni, lekardozni és agyonlőni a képzett rohamosztagosok tucatjait. (Akik egyébként egytől egyig rosszabbul lőnek mint a kiscsaj.) A fekete fickó oké, de jó lett volna azért egy nagyobb formátumú szereplőt is felvonultatni. (Mint például amilyen Liam Neeson volt a Baljós árnyakban.)
És most nézzük a lényeket, melyeket Abrams vonultat fel. A főgonosz neve Snoke, maga a Legfőbb Vezér, aki a korábbi részek Sidious nagyurának felel meg. A filmben végig csak félhomályban lévő hologramját láthatjuk és az égvilágon semmit sem tudunk róla. Ezzel lényegében nincs is semmi baj, hiszen az új három részre (pontosabban a még hátra lévő kettőre) nyilván hagyni kell megfejtendő rejtélyeket. És működik is a dolog: az ember valóban kíváncsi arra, hogy mi a fene lehet az a 10 méteres fura lény, mely a gonosz erőket szolgálja és a rohamosztagos hadsereget irányítja. (Már ha egyáltalán valóban akkora, mint a hologramja és valóban úgy is néz ki testi valójában, nem pedig egy másik figura irányítja a háttérből.) Az új robot, BB-8 minden néző kedvence, mulatságos, jópofa figura. Azonban a Han Solo által szállított szörnyek, az úgynevezett "rathtarok" nagyon másodvonalbeli filmes kísérletnek tűnnek. Csápjaik vannak, kövér testük és nagy szájuk. Gyenge kivitelezés, halovány ötletesség. Ugyanakkor a Jakku bolygón az itatóból szürcsölgető fura óriás szerzet - mely jól oldalba löki Fint, mikor az is inni próbál - (és egy óriás disznó, meg egy víziló keverékének tűnik, lásd a képet alant) nagyon látványosra sikeredett. Csakúgy, mint a többi lény, amiből ezúttal kicsit kevesebbet kapunk, mint az első három részben (ami mondjuk nem is baj).
Összességében az érezhető, hogy a rendező ezúttal a látvány helyett a tartalomra ment rá, ám annyira ügyelt arra, hogy az eredeti (1977-1983 közti) részek hangulatát idézze meg, hogy közben elveszett az egyediség az egészből. Ahogy mondani szokták: patikamérlegen lett összeállítva, csak épp a fűszerek maradtak ki. Lehetett volna egy-két fordulatot beletenni, lehetett volna a szereplők közt élénkebb, hitelesebb kapcsolat, mondjuk szerelmi szál, valódi barátság, múltbéli kapcsolódási pontok … stb, a fene se tudja, de valami vérpezsdítőbb dolog.
De hogy ne csak negatív dolgokat mondjak: tetszett az a néhány poén, ami elhangzik a Fin és Han közti párbeszédekben, vagy Rey és Fin beszélgetéseinél. Tetszett a leányzó játéka, mert bár meggyőződésem, hogy véznácska a figurához, önmagában Daisy Ridley figyelemreméltó jelenség. Tetszettek a Millenium Falconnal végigvitt repülős jelenetek és tetszett, hogy végre emberi oldalról próbálták megközelíteni az egész Star Wars életérzést. Ennél a résznél nem a gyerekek lenyűgözése, a vicces mesefigurák megteremtése és a bugyuta jelenetek elviccelése volt a cél, hanem az, hogy valódi történetet meséljenek el nekünk. Sajnos kérdés, hogy ez mennyire sikerült.
Persze azt is tudomásul kell vennünk, hogy bármit is hozott volna össze J.J. Abrams, biztos hogy lett volna olyan részlet és főleg olyan néző, akinek valami nem tetszik. Nálam viszont nem is igazán ez a helyzet. Mert valahol tetszik az Ébredő erő, … csak fene tudja, de nem az igazi. Ezzel az érzéssel jöttem ki ma a moziból, miközben elgondolkodtam azon, hogy én hogyan folytatnám a VIII. részben. Pont, mint 32 évvel ezelőtt 10 éves koromban. És azt hiszem ettől olyan fantasztikus az egész Star Wars világ.
- A film fő pozitívuma: az eredeti trilógia hangulatát próbálja visszahozni (több-kevesebb sikerrel)
- A fim fő negatívuma: remake hatás a korábbi részekből "ellopott" elemekből + a szereplői karakterek kidolgozatlansága és motiválatlansága.
Értékelésünk: 10 / 6.9
---------------